Nagyon rossz ezek a gondolatok?

Nekem is volt ilyen érzésem,mint neked,évekig,hogy ez olyan állatias dolog...

Aztán több,mint tíz évig nem sikerült a baba.A sok szenvedés megváltoztatott,hogy bármit megtennék...

Most négy hónapos a kislányom,nem tudtam szoptatni 5hétnél tovább,ezért sírtam két napig,mert a legszebb és neki a legegészségesebb ételt nem tudom megadni neki.Nekiálltam fejni a tejet.Még most is ezt kapja.Igaz mindent megteszek,hogy még ne apadjon el.

Boldog babázást,és sok örömöt kívánok.

Szerintem nem. Teljesen meg tudom érteni a tápszerezős anyukákat. Én úgy indultam neki, hogy legalább egy évig akarom szoptatni a kisbabámat aki most 3 hónapos. Aztán úgy alakult, hogy fogamzásgátlót kezdtem szedni ami sajnos majdnem elapasztotta a tejemet, mire tápszert adtam neki kiegészítésként. A gyógyszert abbahagytam akkor, de azóta is egy héten 2-3 szor esténként utolsó etetésnek tápszert kap, mert nem elég neki a tej. Így meg legalább jól lakik, és tudom, hogy mennyit evett, mert nem mindig sikerül a szoptatás után megmérni mert úgy ficánkol. És sokkal kényelmesebb is a tápszerezés bárki bármit mond, pedig én egész nap kizárólag szoptatok és azért este is azzal kezdek tápszer előtt.

Ma meg úgy nézett rám a gyerekorvos meg a védőnő mint a véres húsra, mikor kértem tápszernek receptet. Hiába mondtam, hogy csak kiegészítésként adom neki. Mindegy pénteken jön úgyis a védőnő, majd leüvöltöm itthon a fejét, ha a helyükön nincs idejük velünk foglalkozni, mert szerintem ki ezért, ki azért adja a gyerekének, de a tápszeres gyerek is gyerek, nincs velük semmi probléma, és ugye senki sem hagyja a gyerekét éhezni!

Én a sok pro és kontra történet után azért arra is kíváncsi lennék, hogy a kérdezőnek miért "rideg a szoptatás kérdése".

Elmondanád nekünk?