Nagyon rossz ezek a gondolatok?

szia

az én babám besárgult, ezért mindenféle löttyel itatták a kórházba.így megtanulta, hogy a kaja könnyen jön. kb 8 csecsemős nővér, a védőnő és a gyerekorvos is próbált segíteni, hogy tanuljon meg szopizni, de nem sikerült, így fejtem minden etetésnél a tejet 11 hetes koráig. Sokat bukott, a sav felmarta a nyelőcsövét. így 10. héten olyan ordításba kezdett, hogy azt nem kívánom senkinek, persze orvos szuri. Innen kezdve katasztrófa volt az egész, ezen az oldalon olvastam, hogy egy anyukának azt tanácsolta egy orvos, hogy ne adjon a babának tejet, csak 2 napig tápszert és helyre állt minden. Mi is elkezdtük ezt. Amíg tápszert kapott semmi probléma nem volt, nem jött vissza semmi, és nem sírt. Aztán megint tej megint előről az egész. Már a férjem és az egész család is azt mondta, hogy ne adjam a tejet, mert nem kell a babát kínozni. Így elapasztottam. Azóta semmi problémánk nincs nem kínozza a sav a babát és egy kiegyensúlyoztott mosolygós, szépen gyarapodó kislány lett. Szerintem az anyatejes babáknak nem a pocija, hanem a felmart nyelőcsöve fájhat. Ne érezd magad rosszul Ti így döntödök és kész.

szia. ne érezd magad emiatt rosszul. az én első babám sem tanult meg szopizni, egy hét inkubátorban megtette hatását, nem szoptathattam, cumibol etették, eleinte tápivel, mert nem indult meg a tejem, aztán kb az 5. naptol tejjel. aztánn próbálkoztunk szopival, de nem ment csak szenvedés volt. 5,5hóig fejtem neki a tejet és szépen evett cumibol. DE most várom a második babámat, és ha nem fog rendesen szopizni akkor nem bizti h ennyi ideig játszok fejőstehenet. nagyon kikészitett az az 5,5 hónap. mára már 2évek a kisfiam, és teljesen egészséges szép kisfiu :)

szoval nem kell foglalkozni vele ki mit mond, ez a ti döntésetek :) boldog babavárást és boldog babázást :)

Az ha valakinek nincs teje, 90% hogy lelki okai vannak. Én máshol rontottam el a szopizást, mert az elején jó volt. Csak a sok jó tanács... Így fejtem több mint fél évig. Ezt nem csinálnám még 1x, DE hozzáteszem nem is hallgatnék a sok hülyeségre, amivel anyósom ellátott.

Ha valaki nem tud szoptatni valamilyen oknál fogva van már rá megoldás. Mindenkinek joga van a döntéshez, és ne hagyd hogy ebbe beleszóljanak.

Nekem tejem (eleinte) még lett volna, de a babám nem tudott szopni, és mindig csak sírt, mikor cicire raktam, mert nem tudta bekapni. 3 és fél hónapig fejtem, de egyre kevesebb és kevesebb lett, végére már kb napi 30-40 ml, így abbahagytam.

Szerettem volna szoptatni, nem jött össze, mai napig rossz érzés, hogy így alakult, de ha nem megy, hát nem megy...

Én mindig akartam szoptatni és szoptattam is a gyerekem 19 hónapos koráig. De mindig úgy gondoltam, hogy csodálatos dolog, hogy ez a saját választásom, és senki nem kényszerít rá, hogy ezt tegyem, ha nem akarom, vagy hogy mást tegyek ha nem akarok mást tenni. Szerintem senkinek nem volna szabad bűnösnek éreznie magát amiért nem akar szoptatni. A szoptatás fontos, de nem az "A" fontos, és mivel már van egy gyereked, gondolom, pontosan látod, hogy ez mennyire így van. Úgyhogy nem, nem rosszak ezek a gondolatok. Az lesz a jó ami a babádnak és neked is egyaránt megfelel.

Esetleg megpróbálhatod azt, hogy szülés után elkezdesz szoptatni, amolyan hátha-alapon. És ha lesz tejed és úgy fogod érezni, hogy hmmmm, ez nem is rossz, akkor folytasd, ha meg mégis úgy látod, hogy nem, ez tényleg nem neked való, akkor hamar át fogsz tudni állni tápszerre. Lényeg, hogy ez mindenkinek a saját választása kéne hogy legyen, és nem valami külső elvárás, aminek szenvedés megfelelni.