Volt közületek valaki így?

"saját hülyeségemen nem tudok túllépni a gyerek érdekében?"

De túl fogsz hidd el :) Én sem bírtam elviselni, na jó nem olyan drasztikus mértékben mint te,de azért igen kellemetlen volt mikor a párom megérintette és én is elgondolkodtam azon amin te:)

De nyugtasson az a tény,hogy én Imádtam szoptatni:) Nem fájt,nem volt gond,nem volt kellemetlen:) Sajnálom,hogy csak 11 hétig tudtam ..

Én is így voltam, mint te, nem is engedtem senkinek, hogy hozzáérjen. De amikor a kórházban a mellemre tették, az annyira természetes volt, hogy eszembe sem jutott, hogy fájjon vagy kellemetlen legyen.

Ami kemény volt, az a 3-5. nap, amikor már kisebesedett a mellbimbóm. Akkor kifejezetten kényszeríteni kellett magamat, hogy odaadjam neki. De természetesen a baba érdekében bármit. Annyit tettem, hogy vettem bimbóvédőt, és azt használtam pár napig. Ennek annyi volt a hátránya, hogy nem tudott a babó olyan intenzíven szopizni, és meg is unta az erőfeszítést. Úgyhogy kb félúton átváltottam fejésre, és a többit cumisüvegből kapta meg. Mikor begyógyult a mellbimbóm, akkor meg visszaálltunk a rendes kerékvágásba, és fokozatosan leálltunk a "hozzátáplálásról".

Szóval ne aggódj, ezek a dolgok ösztönösen jönnek.