Van olyan anyuka aki undorodik a szoptatástól?

Az első babámnál nekem is furcsa, kínos, kellemetlen érzés volt eleinte a szoptatás, de rettenetesen akartam szoptatni, ezért nem adtam fel. Hetek után sem éreztem azt, hogy jól esne mellre tenni őt, állandóan fejtem, mellgyulladásom volt, borzasztó időszak volt.

Utólag jöttem rá, hogy mindez megfelelési kényszer volt, abban nőttem fel, hogy anyám nem tudott engem szoptatni és a nagymamám szerint én sem fogok majd tudni... Hát tudtam, de majd beleszakadtam. Senkit sem ítélek el, aki feladja, nem akarja "megerőszakolni" magát ezzel. Akinek amúgy is problémái vannak magával, a testével, az intimitással, annak ez igazán rémes érzés, de ettől még nem rossz anya senki sem! Engem pl. sohasem ölelt meg az anyám, emiatt is lehetett mindez, én viszont agyondédelgetem a gyerekeimet.

Végül sikerült szoptatnom a nagyot 20 hónapig, fél év után már teljesen megszoktam/megszerettem a szoptatást.

Jelenleg is szoptatok, most a kisebbet 21 hónapja. Nála az első pillanattól jól esett a mellre tétel, mert én változtam meg.

Kedves Kérdező, ne ostorozd magad! Szép és jó dolog a szoptatás, de nem vagy selejtes, mert undorodsz tőle. Mindenkit el lehet ítélni valamiért és kis hazánkban ebben nagyon jók vagyunk. ;) Én pl. császárral szültem mindkétszer, másodikra meg sem akartam próbálni a "rendes" szülést. Van hozzá köze bárkinek is?

Lehet helyettünk csinálni...

Kedves 11:20-as!

Tévedsz! Mi nem gyűlöljük a szoptatást, a szoptatós anyákat, nem kezdünk kampányolásba a szoptatás ellen.

Tudjuk, hogy ez elviekben szép és jó, ez a természetes, a baba legegészségesebb tápláléka az anyatej etc. Mégis van bennünk egy gát, egy ki (nem) mondott trauma, ami a mellekkel, szexualitással állhat kapcsolatban. Én nem vagyok pszichomókus, de el tudom fogadni és megérteni, ha valakiben kialakul valami ellenérzés. Ezt nem lehet azzal kezelni, hogy elmondod neki, de szar vagy, hogy te nem azt érzed, ami "normális".

Egy erőszakon átesett nőnek is magyarázhatod, milyen piszok jó dolog a szex, ő mégsem ezt fogja gondolni, mégsem akarja. Én például képtelen vagyok kivágott felsőket felvenni, noha lenne mit kipakolni a kirakatba. Inkább lecserélem a felsőmet, ha már úgy ítélem, túlságosan kilátszik a mellem.

Az orvosi kezelés hosszú folyamat. Egy alkalom után nem fog megváltozni.

Azt hittem, a második gyerekemet könnyedén fogom tudni szoptatni, ügyesebb volt, mint az első, ráadásul egyedül voltam a szobában, a kutya se zavart. A bennem lévő görcsöket és gátakat mégsem sikerült feloldani, de be tudtam látni, hogy hiába minden próbálkozás, nem én leszek a szopiztatás bajnoka. Ettől még jó anya vagyok, aki imádja a gyerekeit, összebújik velük, imádja őket. A gyerekorvosunk mondta nekem, a gyereknek elsősorban stabil lelkületű anyára van szüksége, nem egy görcsös ideggócra, aki képtelen belátni, ha valami nem megy.

Áh engem is a hideg rázott, meg iszonyúan érzékeny volt, várandósság alatt is, utána meg... egy hónap után abbahagytam, szrva mindenki véleményére.

Köszöni, jól van, egészséges, vidám és imádjuk egymást.

Én meg nem is szophattam, mert tejallergiám volt ()anyatejet is kihánytam/fstam szinte azonnal), ráadásul 1 hónapot PIC-ben voltam. Mégis felnőttem, anyával is szuper volt a kapcsolatunk, míg élt, szóval nem ezen múlik.