Ha nem szeretnénk sok időt a két baba között, akkor hogyan oldhatjuk meg, hogy mindenkinek jó legyen?

Hát ez részint adottság kérdése, mert ha nincs peteérésed, akkor nincs mit tenni. Viszont ezért abbahagyni ilyen korán a szoptatást nem éri meg. Amíg nincs ciklusod, addig is lehet azért próbálkozni, sokaknak sikerül "elcsípni" az első megérett petesejtet.

Szoptatni lehet egészen a szülésig, és utána tandemben is tovább, ha problémamentes a terhességed, és a babád is elfogadja. (Én 6,5 hónapos terhes voltam, amikor a lányom nem kért többet, ekkor ő 19 hónapos volt.)

A rugdosást nehéz kivédeni, "fürgén arrébb kell ugrani" :o), és persze van, amikor eltalál, de azért összességében ez nem olyan nehéz. Nekem a mellbimbóim voltak nagyon érzékenyek, ezért a szoptatás kissé fájdalmas volt nekem, de azért megérte nem elválasztani.

Egy egészséges terhességnél nem "megy el csak úgy" a bab, viszont Neked sokkal fárasztóbb lesz minden a naggyal.

Szerintem erőnlét alapján érdemes mérlegelni, hogy mikor jöjjön a kicsi, ha nagy a tűrőképességed, bevállalhatjátok. :o)

Nekem az első három hónap, és az utolsó kettő is nagyon nehéz volt, de ha van mozgatható segítség, akkor ez sem akadály.

Amióta megvan a kicsi, klassz az élet! :o)

Szóval hajrá!

Szerintem amíg "parázol", addig ne vágjatok bele. Megértem, hogy a férjed szeretné, csak hát nem neki kell kihordani, megszülni és közben egy nagyobbacska totyogó igényeit is kielégíteni.

Nálunk 23 hó a korkülönbség, ami végső soron már nem számít kevésnek, de nekem így is megterhelő volt. Pont amiatt, amit írtál: hányingerem volt 3 hónapig, amúgy is vékony voltam, de amikor 47 kg-ra fogytam, azt mondta a doki, ha tovább fogyok, le kell állni a szoptatással. Hála Istennek ott megálltak a kilók. és pl. épp abban az időszakban a lányom megbetegedett, kórházba kellett menni, hát azt az 5 napot sem kívánom senkinek... Az utolsó hónapokban, ha a férjemnek nincs nyári szünet (tanár), akkor nem tudom hogy bírom ki, mert sokszor csak feküdni tudtam már...

De mindez tényleg alkat kérdése, mert van, akiknek meg sem kottyan... (Ismerőseimnél 6,5 év alatt 5 gyerek született, és szemmel láthatólag mindenki jól van...)

Nálunk a fiúk között 18 hónap van.Javában szoptattam mikor terhes lettem-terveztük,mert kis korkülönbséget akartunk-,és mivel nem volt problémám, a szoptatást nem is hagytam abba.Amikor megszületett a pici,még fél évig tandem szoptak.

Nincs semmi emlékem arról,h a nagyobbik "bántott" volna a terhesség alatt,úgyh biztosan nem volt semmi számottevő,annyit meg lehet velük értetni,h kicsit óvatosabbak legyenek.

Sokat emelgettem a nagyobbikat a terhességem alatt,de nem okozott problémát,sőt, a szülést indítani kellett,mert túlhordtam a picit.:))

Kettővel eleinte nehéz,de gyorsan bele lehet rázódni,nekem a két gyerek mellett több mindenre jutott időm mint az első mellett,olyankor már magabiztosabb az ember, és jobban tudja koordinálni a dolgait.Kis korkülönbséggel hamar elkezdenek egymással játszani,olyankor is lehet kicsit szusszanni.:))

Nem bántam meg,ha újra döntenem kéne, a kis korkülönbséget választanám.