Van valamilyen praktika amivel elő lehet segíteni már a terhesség alatt, hogy szülés után legyen tejem?

A szülés előtt semmit nem tudsz tenni.

És attól, hogy van előtejed a terhesség alatt, az sem jelent semmit, mint ahogyan az sem, ha egyáltalán valakinek nincs előteje a terhesség alatt.

Nekem abszolút nem volt a fiammal előtejem a terhességem során, császáros voltam, mégis a 3. napon megindult a tejem és annyi volt, hogy minden szoptatás előtt és után még pluszban fejtem.

Csak nekem sajnos egészségügyi okok miatt és műtétből kifolyólag diétáznom kellett, így elment a tejem. A tejszaporítóra sajnos allergiás vagyok, de másfél hónapot azért sikerült szoptatni, az is több, mint a semmi.

De tényleg előre semmit nem tudsz tenni.

És az, hogy az első babádat nem tudtad, attól még lehet a másodikkal meg lesz elég tejed.

De ha nem, hát az is megeshet, de akkor se keseredj el, tápszeren is nőtt már fel nem egy gyerek. És én azt tapasztaltam a környezetemben, hogy semmivel nincs ellenállóbb szervezete egy anyatejes babának, mint egy tápszeresnek. Egyaránt ugyanolyan beteges mindkettő. Sőt, az elhízásnál is azt láttam és látom a környezetemben, hogy az anyatejes babák sokkal hízékonyabbak és nagyobb súlyban vannak, mint a tápszeresek.

Engem is nagyon bántott az elsőnél, hogy nem sikerült a szoptatás, és kaptam bőven bántó megjegyzéseket én is. 3 hétig szenvedtem vele, mire végül elkezdtem a pótlást, és 10 hetes korában teljesen elapadt az a kevés tej is. Nekem mellfeszülésem sem volt se akkor, se a második terhesség alatt.

Most egy hetes a kistesó, és van tejem (hogy mennyit szopik, azt nem tudom, mert nem vagyok hajlandó mérni), de már most több, mint a születési súlya, 4 nap alatt 150 gr-ot hízott, mióta itthon vagyunk. Van bőven pisi, kaki, és jóizűen alszik.

Szerintem az a legjobb megoldás, ha lesz@rod az egészet, és nem agyalsz a szoptatáson, aztán vagy lesz, vagy nem, a tápszertől sem lesz semmi baja. Fejben rendezd le magaddal a dolgot, ígérd meg magadnak, hogy nem fogsz azon idegeskedni, hogy kell-e tápszer vagy sem. Ja és a szopások méregetése a legnagyobb ellenség, mert ezek a hagyományos csecsemőmérlegek nagyon pontatlanok, nem lehet rá alapozni. A kórházi mérleg az jó volt, 2 gr-okat is mért, és pontos is volt, a kórházban 3. nap már 40-50 gr-okat evett, az első fiammal ekkor még csak 10 gr volt.

Igen, van:

- informálódsz, utána olvasol a helyes szoptatási gyakorlatnak, hogy mit hogyan érdemes majd próbálni. Pl. a La Leche Liga vagy az SZME netes oldalain vagy az általuk ajánlott szopis könyvekben.

- lelkiekben is felkészülsz arra, hogy szoptatni szeretnél. Valahol tényleg beveszel egy fél nem érdekel-bogyót, hogy lazább legyél és ne görcsölj rajta kényszeresen, de közben határozott is maradsz azt illetően, hogy szoptatni fogsz és pont. Ésszel, hideg fejjel, tudatosan, nem túlparázva, stresszelve. A szoptatást (ilyen hozzáállással) nem lehet elrontani, szóval nincs min aggódni. :)

A te magabiztosságod és a megfelelő támogató környezet (szakember + családod) a legtöbb, de a legkevesebb is, hogy sikeres legyél. Hidd el, hogy leginkább ezek fognak számítani, nem az ilyen-olyan tejfakasztó praktikák! Ha a te tudatos vagy, akkor jó eséllyel és némi szerencsével ki fogod tudni járni magadnak a megfelelő utat.

Kellemes babavárást! :)