Mit gondoltok az időre szoptatásról? Lehet, hogy érdemes már a kezdetektől katonás rendet tartani, hogy később könnyebben kezelhetőbb, alkalmazkodóbb legyen a baba?

Miért gondolják azt néhányan, hogy igény szerint szoptatni káoszt jelent? Mert nagyon nem azt jelenti. :)

Kérdező, szerintem ezek a legfontosabb összefüggések ide:

Igény szerint (és pláne, kizárólagosan) szoptatni azt jelenti PONTOSAN, hogy akkor kerül a baba mellre, amikor Ő SZOPIT kér. - Vagyis nem akkor, amikor éhes, és nem akkor, amikor ÉN azt hiszem, hogy ő éhes! stb. Hanem minden olyan alkalommal, amikor arra utaló jeleket ad, hogy szopizni szeretne.

Miért van szükség arra, hogy a baba isz szophasson? Egyrészt azért, mert csakis ő tudhatja, mikor érzi ott belül a szopiigényt; ez tiszta sor. ;) Anyukaként ugyan idővel elég jól megtanulhatjuk, elég nagy pontossággal ráérezhetünk, hogy mikor mit szeretne a baba, mégis bármikor bármi történhet, ami a megszokott rendet felborítja (azt még a kezdő anyukák is sejthetik szerintem). A baba első éve tele van változással; erről szól minden babagondozási könyv és kisokos. :) Egy ilyen mozgalmas időszakot elég nehéz lehet lekövetni egy "katonás" rendszerrel... Vagyis már itt bukik az óramű-elképzelés, mert mindig lesz olyan szituáció, amikor lehetetlen betartani az időket.

Másrészt azért is jó isz szoptatni, mert a szopi nemcsak evést jelent a baba számára - már legalábbis AKKOR, ha hagyják neki, hogy teljes egészében "kihasználja" a szopi nyújtotta lehetőségeket! (Mert sajnos elég könnyű erről lenevelni, leszoktatni egy babát; egy sor módszert és eszközt ismer erre a mai modern világ.) Mert mi mindenre való a szoptatás? Evésre, ivásra, nyugtatásra, altatásra, fájdalomcsillapításra, anyával való összebújásra... nagyon sok fontos célja van/lehet!

És akkor itt jön a következő sarkalatos pont: vajon az anyuka saját maga miként kezeli, minek fogja fel a szoptatást? Ha csakis etetési formaként gondol rá, akkor nyilván jobbnak tűnhet az időhöz kötött szoptatás, mondván, előbb-utóbb kialakul valamilyen rendszer az evési szokásokban... Ennek már csak az a (gyakran felmerülő) buktatója, hogy a tejtermelés erőteljesen a szoptatási gyakorlattól függ! Vagyis: minél többször (és minél jobban) ürül ki a mell, annál több tej termelődik, és fordítva. Miért olyan lényeges ez? Hát mert - visszagondolva a fent említett változó első életévre - újra és újra lehetnek olyan időszakok, amikor a baba valamiért gyakrabban vagy éppen ritkábban szopik. Ha ezt a viselkedési változást az anyuka nem követi le a szopival, mondván, az óra a lényeg, hamar ott találhatja magát, hogy egyszer csak nyugtalan marad a babája, mert (valóban) nem lesz elég a teje... ami sajnos nagyon sok esetben tápszert és cumisüveget jelent. Ezek pedig a szoptatás elsőszámú "ellenségei". - Vagyis, ezen az úton nagyon könnyen bele lehet csúszni egy komoly szoptatási problémába, ami tejapadással ill. elválasztással fenyeget.

Ha végiggondolod, láthatod, hogy ez a verzió bár működőképes lehet, elég sok és nagy kockázatai vannak a szopira nézve.

De mi történik akkor, ha az anyuka nemcsak etetési módként, hanem (természetesebben, helyesebben) gondozási formaként kezeli a szopit? Ez pl. azt fogja jelenteni, hogy egyrészt elsősorban a babája jelzéseit fogja követni a gondozásban, másrészt, hagyja, hogy a baba minél több problémájára a szopit "használja" megoldásként. Vagyis valószínűleg nemcsak evésre kap a baba cicit, hanem akkor is, ha álmos lesz, nyugtalan, fáj valamije stb. (lásd feljebb). Márpedig, ha belegondolsz egy kisbaba napjába, beláthatod, hogy elég sok idő megy el napközben azzal, hogy a babát etetjük, altatjuk, "tutujgatjuk", esetleg a fájdalmát csillapítjuk...

Arról nem is beszélve, hogy ezek a cselekvések és a mögöttük lévő belső igények előre nem programozhatók: honnan tudhatnám én azt ELDÖNTENI, hogy a babám mikor legyen álmos vagy mikor akarjon egy kicsit összebújni velem? Dönteni persze nem lehet, de befolyásolni igen, mondják egyesek. "Szoktasd rá erre meg arra már kicsiként és akkor biztosan könnyebb lesz később", ahogy te is gondolod. De biztosan így lesz? Hát nem biztos:), a gyerekek (ennyire) nem irányíthatóak, nem kis robotok. Másrészt, biztosan jó az a GYEREKNEK is, ha ennyire "katonásan" fogják, legalábbis pici korától kezdve? (Mert hogy a szülőnek jó, pontosabban kényelmesebb, az biztos.) Háááát, nem hiszem. Ez már keményen nevelési-filozófiai kérdés, de véleményem szerint nem a rendszeresség adja a biztonságot a gyerek számára, hanem a mögöttes szülői szeretet. Persze a kettő nem zárja ki egymást;), de az érett szülői szeretet (szerintem) képes helyesen felmérni azt, hogy a gyereknek mikor mire van szüksége: mikor billen inkább a szabályok-szokások és mikor a RUGALMASSÁG felé a mérleg. Vagyis ebben a megközelítésben az élő, ésszel gondolkodó szülőbe vetett bizalom, az ő szeretete sokkal többet ad a gyereknek (hosszú távon is), mint egy élettelen, előre kitalált és jól belenevelt, de rugalmatlan rendszer.

Jó, ez kipipálva, de mi a helyzet a tejtermeléssel? Az iszk szoptatás a legtökéletesebb mód arra, hogy az ember lányának mindenkor elegendő teje legyen. ;) Mivel a tejmennyiség mindenkor az igényeket követi, az a baba, akit így szoptatnak, meg tudja termeltetni magának a szükséges tejet, mert elég időt tölthet ehhez a cicin. Ellenben, ha az anyuka dönti el, mikor és mennyit szoptat, mindez már nem igaz (lásd feljebb a pótlást és apadást). A tejtermelést a kereslet-kínálat elve szabályozza: amennyi szopit ENGEDNEK a babának, annyi tej fog termelődni. EBBEN mutatkozik meg ismét az anya szerepe.

És akkor már le is írtam a szülői lét (szerintem) legfontosabb erényét: a rugalmasságot. Nekem csak két gyerekem van, de mindkettő olyan, hogy már mellettük is megtanultam, mit jelent ez. Egy létszükséglet a számomra! ;)

Az iszk szoptatás azért a legajánlhatóbb szoptatási (gondozási) mód, mert ez az, ami a legoptimálisabban képes lekövetni a gyerek fejlődését és ehhez mérten a szoptatás/tejtermelés változásait is. Nem mondom, hogy időhöz kötötten ugyanez nem érhető el - de szerintem ez nem a módszer "jóságát", inkább az anyukák szerencséjét bizonyítja, ugyanis nekik valószínűleg olyan babájuk volt, aki jobban tolerálta a szigorúbb szabályokat(!), illetve olyan szervezetük, ami képes volt megbirkózni a termelés esetleges fennakadásaival. Én mint szakmailag is érdekelt anyuka, azt látom, hogy sokszorosan könnyebb iszk szoptatni, főleg hosszabb ideig, mint időhöz kötötten. (Az én saját szopis gondjaim is akkor oldódtak meg anno, amikor időhöz kötöttről iszk szopira váltottam, úgyhogy van tapasztalatom erről.)

Viszont, ha mindezt végiggondolod, láthatod, hogy ez leginkább felfogás-beli kérdés, nem(csak) gyakorlati. Az, hogy mit gondolsz a szopiról, miként veszed, nagyban eldönti azt is, mit és hogyan fogsz majd csinálni a hétköznapokban. És hogy mit tartasz "jónak" vagy "rossznak". ;) Én kötődően nevelek, iszk és hosszú távon szoptatok, hordoztam és együttalszom/aludtam a gyerekeimmel, mert az én szememben ez az ideális gyereknevelési forma. Hogy miért, annak egy szeletét most leírtam neked is ebben a kisregényben. :)

;)

A lányunk most lesz 6 éves; anno 2 éves elmúlt már, amikor végül is "közös megegyezéssel" került át külön szobába és saját kiságyba. Addig mellettünk aludt (el) a nagyágyban, csak nálunk 2 szoba van és a nappali a háló is, ahol a tv van.. Viszont kb. ennyi idősen kezdte zavarni elalvásnál a vibrálás, zaj, ezért úgy döntöttünk a férjemmel, hogy talán ez a jele annak, hogy külön is megpróbáljuk. Szóval nálunk nem ő maga döntött úgy, hogy külön menne, hanem mi jutottunk arra a következtetésre, hogy talán ideje van egy próbának. (De ha nem működött volna, nem erőltettük volna a dolgot.)

Ha érdekel az átszoktatás menete, priviben elküldhetem, ide nem linkelném be, mert már többször is beírtam más kérdéseknél. A lényeg, hogy kb. 2 hét alatt simán megoldottuk, semmi nagyobb fennakadás nem volt. Mondjuk annyi még az adalék, hogy a lányom 2 éves kora óta már cumival aludt el, nem szopival, de ekkor még reggel-este szopizott is. Aztán 3 éves kora után választotta el magát, de a cumit csak később vettük el. (Ez mondjuk az én saram...:)

Átszoktatás után jóideig nagyrészt így ment a dolog, bár volt pár hónap, amikor újra velünk aludt, mert a bölcsi lelkileg annyira megviselte, hogy nagyon rosszul kezdett aludni. De amint kivettük a böliből és az együttalvással (is) újra feltöltődött, visszakerült. Viszont amióta az öccse megszületett, azóta megint rendszeresen nálunk vendégeskedik, gondolom, a féltékenység miatt is. :) De nem akarjuk ezt most megbolygatni, mert egyébként is sajátos nevelési igényű gyerek, szóval nem lehet átlagos mércével mérni.

A fiam 19 hónapos, ő még velünk alszik, éjjel többször is szopik. Nála még fel sem merült a különalvás, egyrészt a szopi miatt, másrészt mert ő alapból felszínesebben alvó típus, nem olyan mélyalvó, mint a nagy. Nem tudom, nála hogyan fog alakulni, de az biztos, hogy nem fogom direkt elválasztani, sem semmire erőltetni, amit láthatólag nem akar (ha megtehetem majd).

Én azt vallom, hogy a legjobb akkor változtatni (főleg ilyen nagyobb dologban), amikor a gyerek IS késznek mutatkozik rá. Nem arról van szó, amiért ilyenkor gyakran kritizálnak, hogy "jaj, nálatok a gyerek diktál", hogy mindig az van, amit ő akar - de arról már igen, hogy ha nekem szülőnek már kényelmetlen mondjuk az együttalvás, akkor NEM CSAK a saját szakállamra döntök a különrakásról, mindegy, hogy a gyerekem hol tart épp. Hanem a saját álláspontom mellet megnézem azt is, hogy a gyerek számára vajon jó-e az, amit tervezek. Persze a puding próbája az evés, de ha valaki veszi a fáradságot és megfigyeli-megtanulja a gyerekét, akkor jól meg fogja tudni sejteni, hogy érett-e már a váltásra vagy sem. És mivel a nagyom SNI-s gyerek, mellette pláne megtanultam, hogy sokkal jobban megéri kivárni ezeket az alkalmas időpontokat, mint idejekorán túlzott stressznek kitenni a gyereket és végső soron magunkat is. (Gondolj csak arra, hogy egyes szülők milyen kétségbeesett harcot vívnak a gyerekkel az alvás körül... nagy valószínűséggel feleslegesen, mert előbb-utóbb beérne az a gyümölcs magától is.)