Létezik olyan, hogy szinte egyfolytában éhes a kisbabám?

Nálunk is hasonló volt a helyzet, és kiderült, hogy refluxos. Ha letettük, mindig sírt, mert a tej jött volna felfelé. Még ha el is aludt előtte, 20 perc múlva feléredt, sírva. Csak akkor nem sírt, ha kézben volt, de ennek nem az volt az oka, hogy "elkényeztettük", ahogy az okos nagymama gondolta, hanem hogy úgy nem vízszintesen volt, és nem fájt a gyomorszája.

Szóval, persze egyáltalán nem biztos, hogy nálatok is ez van, egy 8 hetes baba még nagyon pici, sírhat ő sok mindentől, de nekem nagyon jó volt, hogy valami beültette a bogarat a fülembe, és így kiderült a reflux )nem minden refluxos baba hány sugárban ugyanis).

Szia!

Az én babám 6 hetes, és őt is sokszor fel kell venni, pedig már aludna, ha fölveszem, csukódik le a szeme, leteszem, kis idő múlva felsír, vehetem megint föl. Ha nem veszem föl, mert csak szenved, de nem sír olyan nagyon, akkor szinte mindig bukik, na akkor felkapom...

Szerintem vagy a bennmaradt büfi feszíti, vagy hogy jön vissza a tej. És nem csak szopi után, hanem később is, szokott túrósakat bukni.

Én azt mondom, hogy van valami a refluxban, és ha sír a te babád is, nyugodtan vedd fel, esetleg próbáld meg ne teljesen vízszintesbe tenni, emeld meg az ágy fejvégét, hátha úgy jobb.

Ha gyarapszik megfelelően, akkor van elég tejed, szerintem nem éhes egyfolytában, de egy kisbabának ez az egy ötlete van a problémája megoldására... valami baj van, hát eszik még egy kicsit, hátha jobb lesz. :)

Amikor szoptatás közben kakil, az valamelyik előző adag volt, nem amit éppen eszik. :D

Ja, és ha átalussza az éjszakákat (mily szerencsés vagy, istenem...), akkor nem éhes, arra felébredne.

Nem biztos, hogy éhes; viszont ő egy sor gondjára szopizással szeretne megoldást találni. A szopi ill. az anyatej nemcsak étel és ital, hanem mindenfajta megnyugvás is: ha fáradt, ha álmos, ha fáj valamije, ha téged hiányol, ha fél stb... ilyenkor gyakran akarhat szopizni, hogy ezzel visszaállítsa a kis lelke egyensúlyát. :)

Namost, megteheted, hogy ezeket a szükségleteket elválasztod a szoptatástól és máshogy kezeled, viszont tudd, hogy a babádnak ez a reakciója teljesen normális és élettani. A szopizás és az anyatej is minden szempontból tökéletesen megfelel arra, hogy ezeket is igényeket is hatékonyan kielégítse. Plusz, a tejed mennyiségét a szopások gyakorisága szabályozza, vagyis annyi tejed lesz, amennyit a babád szopik, ill. amennyit te engedsz neki szopizni. - Ebből szerintem sejted, hogy a tejtermelés szempontjából (is) jobbnak tűnik, ha a babád inkább mellre teszed, ha ő AZT szeretné, és helyette nem mindenképp valahogy máshogy kezeled a gondját. (Egyébként szerintem eddig is nagyrészt ezt tetted és amint látod, jól is működik. ;)

Ezzel az (igény szerinti) szoptatással viszont biztosan nem fogod őt elkényeztetni - az elkapatás azt jelenti, hogy olyan dolgot teszel meg helyette, amire ő is képes lenne már. Itt erről szó sincs, nyilván. Ehelyett viszont pontosan azt kaphatja tőled ezzel a gondozással, amire szüksége van és ez már sokkal jobb. :)

Az pedig, hogy a babád bármikor bármiért igényli a közelséged, szintén természetes dolog. Gondolj bele, 9 hónapig össze volt veled nőve, ráadásul az emberbaba annyira gyámoltalanul születik, hogy az első jópár hónapban továbbra is folyamatos intenzív gondozásra van szüksége. (Régebben ez szimplán az életben maradáshoz kellett; ma már "egyszerűen" a baba optimális fejlődéséhez elengedhetetlen.) A mi fajunk már csak olyan, hogy akkor nyugodtak az utódaink, ha rajtunk csüngenek és akkor lesznek stresszesek, ha távol vannak tőlünk (az etológia ezt hordozó utódgondozásnak hívja). De ez így ésszerű, mert csak ezzel a folyamatos jelenléttel, testkontaktussal tudjuk számukra biztosítani a megfelelő gondozást.

Szóval ha ezt nézed, a kézben levés pont a természetes viselkedés a babád részéről és inkább akkor teszel vele jót, ha megadod ezt neki, mert erre van most szüksége. Azon pedig ne aggódj, hogy ezt megszokja. Igen, eleinte biztos ragaszkodni fog hozzád, de ahogy elkezdi felfedezni a környezetét és fejlődik majd a mozgása is, egyre messzebb és messzebb fog eltávolodni tőled. - Egyébként ennyi idősen azért is akarhat rajtad lenni, mert függőlegesből és ilyen magasról sokkal jobb a kilátás, sokkal érdekesebb a világ. ;)

Én 2 hetes korától napi rendszerességgel hordoztam a fiam, de amióta megtanult mászni, egyre kevesebbet van rajtam. Kivéve ilyenkor a szepaszorongás idején. :)

Szóval szerintem nincs itt semmi probléma. :) Akár éhség miatt szeretne többet szopizni a babád, akár más miatt, ha ő szopit kér és nem mást, akkor az a legjobb, ha mellre teszed. Ilyen egyszerű, csak hallgass az ösztöneidre. ;)

Az én kisfiam is sokat sírt mikor ilyen kicsi volt és nem tudtuk miért. Lehet a szopizás közben benyelt levegő nyomja a pociját, erre jó az Infacol. Az is lehet, hogy a tejcukrot nem tudja még megemészteni, erre tud felírni az orvos Lactase comfort cseppet, ami direkt csecsemőknek való, mi is kaptunk. Idővel elhagytam a Lactase-t, mert úgy vettem észre nem változik tőle semmi, (tehát nem az a baj) viszont az Infacol jó volt. Most már 6 hónapos múlt és nem sírós kb. 2-3 hónapja. Arra viszont rájöttem, hogy ha fáradt és aludna, akkor sírni kezd és nem szabad ringatnom meg csitítanom, mert attól rosszabb, le kell tennem az ágyába és kis sírás után el is alszik. Esetleg bekapcsolom neki a babazenét. Vagy ha újra sírni kezd, akkor kiveszem, megnyugtatom és újra vissza és már el is alszik.

Szóval kísérletezni kell, hogy mi a jó neki, és rá figyelni, hogy hogyan reagál.

Kitartást!