Anyukák, akik nem tudtak szoptatni, hogyan sikerült magatokat túltenni azon, hogy nem tudtatok anyatejet adni a babátoknak?

Megmondom őszintén, engem annyira nem viselt meg. 8 hetes koráig próbálkoztam, aztán már a doki is mondta,hogy hagyjam,mert nem lesz tej!

Ettől én valahogy nem éreztem rosszabb anyának magam. Nem a szoptatástól lesz jó anya valaki! Nekem ez olyan, mint a szülés. Nem attól lesz jó valaki,hogy megszüli, a másik pedig attól rossz, hogy császározzák.

Kisfiam 21 hónapos és van a baráti körben, több vele hasonló korú gyerek és megállapítottuk anyukákkal,hogy az én tápszeres gyerekem, sokkal kevesebbet volt beteg,mint az ő anyatejes babájuk! :) És nem lett nagy a feje sem! :)

Szerintem valahol elakadtál a szopi miatti gyászfolyamatban, ha mondhatom így. Az első érzelmi csalódás és a végső teljes megnyugvás, beletörődés közötti úton hol tartasz most, hogy érzed?

Miken gondolkoztál már el ezzel kapcsolatban?

Inkább érzelmileg akadtál el, vagy még fejben sem sikerült elrendezned magadban a gondolataidat?

Én 1,5 hónapig próbáltam szoptatni, mellette tápszert evett hogy egyen is valamit. Én is ezen rágódtam hetekig, de a nagyszülők megnyugtattak, hogy mi is (férjem is) tápszeren kezdtük az életünket és egészségesek vagyunk, pedig akkor még csak 1-2 fajta volt.

Ha nem megy, hát nem megy, a babának kiegyensúlyozott anyukára is szüksége van, ezért még nyugodtan vállalhatsz második gyereket, lehet hogy tudsz majd szoptatni, ha nem hát már profi leszel tápszerügyben.

Nekem is elég rossz érzés volt, amikor az LLLigások letámadtak, hogy nem akarok szoptatni - és már úgy éreztem napi 24h-ból 22-t a cicimen van a fiam.

Ne aggódd túl a dolgot.