Igény szerint szoptatók, akiknek már nagyobbacska a gyermek! Nem lett túl nyámnyila, elkényeztetett a gyerek, aki gyakorlatilag cicin lakott?

az igény szerinti szoptatás nem azt jelenti, hogy nyikkan a gyerek és már tömik is a szájába a cicit, hanem hogy nem 3 óránként szoptatsz, hanem kicsit gyakrabban vagy ritkábban, ahogy megéhezik a baba és akár víz helyett is anyatejet kap. De ettől még nem lakik a cicin.

3 éves korig nekem mindegyik elég anyás volt, most kezdenek önállósodni. De ez inkább annak tudható be, hogy mindig velem vannak. Nem kizárólag ettől lesz a gyerek nyámnyila, van egy egyénisége eleve, van, aki félénkebb, és a nevelés is számít. Nem csak a szoptatás, ami ugye életének csak kis része.

Bár én csak az első kb. fél évben szoptattam abszolút igény szerint, utána szépen kiváltottam őket, (ez nem jelenti azt, hogy abszolút abbahagytuk, a lányom másfél éves és még szopik, de 1 éves kora óta csak reggel-este) többen vannak a környezetemben, akik igény szerint szoptatják a nagyobb gyereküket, úgyhogy ha megengeded, megosztanám a tapasztalataimat velük kapcsolatban. Főleg, hogy kívülállóként talán objektívebben is látom a gyerekeket. :)

Szóval én úgy látom, hogy közvetlen összefüggés az elkényeztetettség és az isz szopi között nincs. Ettől önmagában nem lesz a gyerek sem elkényeztett sem nyámnyila. Az viszont igaz, hogy rendszerint az eleve lágyszívűbb, ha úgy tetszik, gyengébb kezű anyukák szokták hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet, ezért ha a kisgyerek tényleg nyafka is lesz, vagy le nem száll az anyjáról, az nem a sok szopizástól, hanem az egész túlzottan engedékeny neveléstől lesz. Van ilyen barátnőm, akinek a lánya 2 éves koráig éjjel-nappal a cicin lógott, de ott az egyébként kedves, értelmes kislány minden egyéb területen is a markában tartja a szüleit.

Viszont lakik a környékünkön egy 4 gyerekes család is. Ott a gyerekek mind kegyetlen sokáig szopiztak, a legkisebb most olyan másfél év körül van, még mindig simán szopik a játszón. Ugyanakkor én még az életemben soha ilyen nyugodt, jól nevelt, szófogadó gyerekeket nem láttam, az anyuka pedig hihetetlen profizmussal, sőt szigorral kezeli a gyerekeit - amibe számukra tökéletesen belefér a hosszú távú szoptatás is.

Nekem az lett nyámnyila, amelyiket nem igény szerint szoptattam.

Nálunk apa is támogatja a hosszabb ideig történő szoptatást, ami számomra sokat jelent, mert ő egy tapasztalatlan kívülálló és még így is úgy látja, hogy ez fontos. Még valami: nem vagyok gyenge kezű, viszont a saját kényelmemet nem fogom a gyerek elé helyezni, ahogy azok teszik, akik megszabják, hogy egy kicsi baba mikor legyen éhes és ha anyára vágyik akkor helyette cumit kap.

"Ráadásul valljuk be, az igény szerinti szoptatás a nagyobbacska gyerekeknél eléggé értelmezhetetlen fogalom" - erre azért rácáfolnék, nem egy olyat ismerek, ahol a 1,5-2 éves, vagy akár idősebb gyerek bármikor kap cicit, ha szól, hogy kér. Van, aki ezt csak otthon engedi, van, aki nyilvános helyen is, de igenis sokan vannak még ebben a korban is, akik naponta sokszor, rendszertelen időközönként szopiznak. Hogy ez jó-e vagy sem, én nem tudom, nem próbáltam, de létezik, és nem is ritka.

Egyébként szerintem többen félreértelmeztétek a kérdést, mert nem csecsemőkről, hanem nagyobb gyerekekről szólt. Egy pár hónapos babánál, aki még csak szopik, szerintem normális anyának fel sem merül, hogy ne etesse meg, amikor éhes.