Lehet még tejem?

Persze, hogy sikerülhet, de gondolom, eddig lefejted a tejet és úgy adtad neki.

Legalábbis nagy ostobaság lett volna tápszerezni, ha amúgy volt tejed.

Persze van esélyed, legyél kitartó!!! Nálam így volt: 1 hetes kora óta tápszert adtam, mert nem volt elég a tej, mert 3 óránként szoptattam, hallgatva az orvosra. A tápszert nem cumisüvegből adtam, hanem szoptanít készülékkel, de előtte mindig szoptattam is, amíg mértem, tudtam, hogy 10-20 ml volt egyszerre.

Aztán 7 hetesen hívtam szoptatási tanácsadót, ő mondta, hogy szoptassak igény szerint és adjak egyre kevesebb tápszert, így lett több tejem, aztán teljesen is el lehetett hagyni a tápszert. Még most is szoptatok, 15 hónapos a kislányom.

Vissza lehet még szoktatni a babát a mellre ennyi idő után is, de ez egyrészt szerencse, másrészt kitartás kérdése.

A szerencsén azt értem, hogy ha a babád hajlandó (újra) szopizni ill. többet dolgozni a cicin, akkor jó esélyeid vannak. A szopási kedvének a visszatértét ill. fokozását pl. a következőkkel tudod segíteni:

- Sok-sok testkontaktus, de a bőr-bőr kontakt még egy fokkal jobb: hordozás, együtt lustálkodás, együttalvás, együtt fürdőzés, babamasszázs stb. A lényeg, hogy sokat legyetek minél közelebb egymáshoz, oldott, nyugodt, boldog hangulatban. Ez meghozhatja a kedvét a szopihoz, és a te tejtermelésedre is pozitív hatással lesz (ugyanazok a hormonok működnek ilyenkor, mint szopinál).

- Megpróbálhatod őt (gyakrabban) szoptatni, ha magától nem jelzi, hogy szopizni szeretne. Erőltetni nem szabad, de finoman kínálgatni, bíztatni (kitartóan) igen. A cél, hogy pozitív élményei kötődjenek majd a szopihoz, cicihez.

- Ha ébren nagyon ágál a szopi ellen, jól jöhet a félálomban szoptatás: elalvás előtt, amikor már ellazult, illetve alvás közben, amikor látod, hogy felszínesebben alszik (= mocorog, mozognak az ujjai, mozog a szeme a szemhéja alatt, ziláltabban veszi a levegőt), bátran kínáld meg. Sok sztrájkoló baba ilyenkor szépen elfogadja a cicit.

A másik tényező pedig a kitartás, ami főleg a te elszántságodat jelenti. Ide inkább gyakorlati tippek jönnek:

- A mellre való visszaszoktatásnak (főleg, ha már nem szopizik a baba) jó módja a Medela SNS vagy Szoptanít nevű készülék, amit feljebb is írtak. Ezt házilag is el lehet készíteni, mert boltban elég jó ára van.. Ez azért nagyon szuper, mert szopi közben tudod adagolni a pótlást: a baba így (újra) ahhoz szokik hozzá, hogy a cici az evés/szopás helyszíne, valamint a lassan csökkenő pótlási adaggal a melled is több direkt ingert kap, így megnőhet a tejmennyiséged is.

- De akár SNS, akár nem, a játszócumit és üveget azonnal el kellene pakolni, mert ezek nagyon megnövelik a leszokás kockázatát. Lehetőleg semmi ilyen "szopizavaró" dolgot nem kellene kapnia a kislányodnak ezek után.

- A tejmennyiséget leginkább az (igény szerinti) szoptatás tudja megnövelni, úgyhogy ha még szopiztok, egy lépéssel előrébb jársz. De ha nem, akkor is van remény, csak akkor kitartóan és nagyon rendszeresen kell fejned, hogy visszatornázd a tejed. Ehhez kell: jó fejési technika, megfelelő eszköz és kellő nyugalom, relaxáltság, hogy a tejtermelő hormonok aktívan tudjanak működni. A neten többfelé is találsz részletes leírást a hatékony fejéshez.

- És végül a pótlás: ha a lánykád hajlandónak mutatkozik többet )igénye szerint) szopizni, akkor szépen fokozatosan le tudod csökkenteni a pótlás mennyiségét, mondjuk naponta alkalmanként 10-20 milivel. Így többet fogsz szoptatni és megnő a tejed, lassan el tudod hagyni a tápszert. De amíg kell, addig is vagy SNS-sel, vagy más szopibarát eszközzel (pohár, csőrös, kiskanál) add a pótlást, akkor is, ha eleinte übermacerás mindkettőtöknek. Az üveg sajnos túl nagy kísértés lehet, úgyhogy jobb lenne teljesen elkerülni.

És mindehhez: sok-sok lelkierő, türelem és határozottság! Biztosan kell hinned és bíznod magadban, hogy nem ártasz a babádnak (mert tényleg nem!); de muszáj átvészelnetek a kezdeti nehézségeket ahhoz, hogy utána működhessen a szopizás. Nem olyan könnyű dolog, de ha egyedül nem megy, még mindig tudsz szakmai támogatást kérni szopis tanácsadóktól vagy szaktanácsadóktól is.

Nekem ugyan nincs ilyen személyes élményem, de az én fiam is sztrájkolt egyszer részlegesen 2 hétig... Hát kemény menet volt, párszor én is meginogtam, de tudtam, hogy nem adhatom fel. Ami nekem nagy lelki segítség volt ekkor: egy ismerős szopis segítő anyuka, akit megkerestem, azt mondta nekem a telefonban, hogy a legtöbb baba tudja, hogy jó neki a szopizás, hogy szüksége van rá; úgyhogy kettőnk közül (fiam és én) elsősorban én tudom feladni a dolgot, nem ő... Ha elég kitartó vagyok, meg fog törni a jég és újra rendbe jön a szopi, csak legyek elég kitartó kivárni. Nehéz volt, főleg lelkileg, de sikerült.

Kívánom neked, hogy nálatok is jól alakuljanak a dolgok! :)