Hogy tudnám "átállítani" a szopások gyakoriságát?

Ugyanez van nálunk is, sajna egy 2.5 éves mellett nálunk sincs soha nyugi. Én azt csinálom, hogy lefekvéskor mindkét ciciből adok neki, így egy kicsit kitolom azvelső ébrdést.

Amúgy hihetetlen, hogy napközben simán kihagy egy szopit, annyira leköti bármi, még a szék karfája is.

Egyetértek, ezeket bátran próbálhatod. :)

Ha így se változik semmi, akkor nem nagyon marad más, mint a kitartás... De az együttalvás csodákra képes ám! ;)

Ezen kívül persze vannak más módszerek is, de azok már belenyúlnak a természetes folyamatokba és nem (ennyire) támogatják az igény szerinti szoptatás folytatását. Természetesen dönthetsz úgy is, hogy variálsz valami nagyobbat, de akkor mérlegelj előtte, hogy mennyire fontos számodra az igény szerinti szopi.

Kérdező, abszolút megértem, hogy kezdesz kifáradni :(, de mindaz, amit leírsz - tudom, sajna nem vigasztal - nem különleges dolog a babavilágban.

Egyes babucik kicsi koruktól kezdve jól alszanak (értsd: könnyen elalszanak, nem nagyon ébrednek meg, szépen beállnak az alvásidők), másokat viszont hosszan kell altatni és felszínesebben is alszanak, hamar megébrednek. Ez habitus függvénye, amin nem nagyon lehet és nem is érdemes változtatni. (Valószínűleg te is be tudod magad sorolni valamilyen kategóriába, hiába vagy már felnőtt...)

Az én lányom is világéletében jó alvó volt, olyan, mint én; a kisfiam viszont apja-típus, rendszeresen megébred éjjel és nappal is rendszertelen hosszúságúakat alszik. Eleinte engem is eléggé zavart a dolog (főleg, hogy elkényelmesedtem a lányom mellett:), de mára megtanultam egyrészt elfogadni, másrészt nyilván én is próbálok időnként kisebb dolgokon változtatni, hátha azzal neki is segítek és a magunk számára is kicsit kiszámíthatóbb lesz az élet. De végső soron mindig az válik be legjobban, ha én magam próbálok meg őhozzá alkalmazkodni - főként azért, mert ő még erre nem képes, se testileg, se értelmileg.

Amit neked tudok még javasolni: Vannak babák, akiknek az a jó ilyenkor, ha semmi olyan nincs a környéken szopi közben, ami elvonja a figyelmüket: a besötétítésen túl a relatív csend is segíthet, ne menjen se tv, se zene (bár ha valami halkan duruzsol, az beválhat; a "fehér zajok" zsongítanak). Ha a baba szopi közben rendszerint elforog, próbáld ki a fekve szoptatást, mert ilyenkor a te tested teljesen eltakarja a "kilátást"; a hátát pedig támaszd ki egy párnával, akkor nem tud elfordulni.

Másoknál épp az a jó, ha valamivel elbíbelődhetnek: egy mintás párna vagy takaró a hátad mögé, hogy amikor szopik, a karod alatt átnézve figyelheti. Vagy egy mintás pántos top, aminek a pántját macerálhatja, esetleg egy tarkabarka nyaklánc, amivel lefoglalhatja magát.

Az mindenképp jó, ha próbálod őt kínálgatni, biztatni a szopira, de ha sehogy se fogadja el, nem nagyon tudsz mit tenni... Erőltetni semmiképp nem jó.

Illetve a kínálgatást jól ki tudja egészíteni, ha - szükség esetén - megpróbálod finoman rendszeresíteni a szopikat. Ez nem azt jelenti, hogy órához igazítod őket!, de azt igen, hogy ennyi idősen már lassan kialakulhat egyfajta menetrendje a napnak, hogy milyen esemény mi után következik. Ebbe a napi rutinba idővel szépen bele lehet illeszteni a szopikat is; ezzel segíteni tudod őt abban, hogy megszokja, hogy mikor van """szopiidő""" (így nagyon idézőjelesen!). Persze fontos, hogy mindezt úgy csináld, hogy neki is megfeleljen, lehetőleg az ő eddigi jelzéseit, szokásait alapul véve! Azzal, hogy támogatod egy ilyen szokásrendszer kialakulását, talán gyakorítani tudod a napközbeni szopikat és így este-éjjel némi pihenőhöz jutsz... De ezt ne vedd garanciálisnak.

Az altatás természetes dolog egy ekkora babánál, sőt, még egy kisgyereknél is, ezért ne érezd magad rosszul emiatt, nem csinálsz semmit rosszul! Csak 3-5 éves korukra szoktak éretté válni a gyerekek arra, hogy egyedül és könnyen, gyorsan aludjanak el. Most még nem képes erre az idegrendszerük, ezért muszáj őket altatni, segíteni az ellazulásban. Emiatt szerintem az a célszerűbb, ha nem azt a célt tűzöd ki, hogy pl. a babád ezután egyedül aludjon el, hanem inkább azt, hogy olyan altatási módot találj magatoknak, ami neki is jó, de már számodra is kényelmesebb. Ez így sokkal reálisabb.

Hogy ez nálatok pontosan mit jelent, azt neked kell kitapasztalni. Ha ő nem szeret mellen elaludni, próbálgasd, hogy az öledben vagy fekve és simogatva, dúdolgatva, esetleg ülve és ringatva elalszik-e. A felállás és úgy ringatás már a következő lépés lenne, mert ez már neked "rosszabb" egy fokkal (főleg, hogy a babád súlya egyre csak nő...). Ha mégis az állás tűnik jónak, gondolkozz el, hogy legalább átmenetileg nem próbálnád-e ki a hordozást, mert egy megfelelő hordeszköz sokban tehermentesítené a derekad és a karod.... De ezeken kívül is bármivel próbálkozhatsz nyugodtan, amit jónak gondolsz (altatási mód, póz, fekhely, időpont, esti rutin stb.). Talán érdemesebb először a számodra is könnyebb megoldásokat kipróbálni (ezért is írtam az ülve ringatást), mert lehet, hogy már az is jó lesz neki.

De ha semmi se javít a helyzeten, valószínűleg igazam lesz, ha azt írom, hogy ez sem fog túl sokáig tartani. Az első életévben rengeteg változás történik, ezért nem nagyon érdemes tartósan berendezkedni egyik módszerre se. Ebben az esetben nem marad más, mint hogy átkapcsolsz "túlélő" üzemmódra :) és igyekszel türelmesen kivárni, amíg a babád kicsit nyugodtabb fejlődési szakaszba ér és már hajlamosabb lesz ő is alkalmazkodni hozzád.

Tudom, nem egyszerű megfelelni a babáink igényeinek, de hidd el, hogy talán ezek a legjobb tippek, amiket kaphatsz. Az első időkben nekünk kell sokat-sokat adni, nagyon "szélsőséges" dolgokhoz alkalmazkodni - de aztán szépen lassan egyre jobb lesz, ahogy a baba nő és ő is egyre rugalmasabb lesz.

Kitartást és türelmed kívánok neked! :)