Szerintetek idővel változik a szoptatáshoz való viszonyom? Többi lent

Pontosan így voltam én is. Aztán mikor megszületett a kisfiam, akkor minden megváltozott. A mellszívó látványától is irtóztam, ha ilyet láttam volna használatban, még az életkedvem is elment volna. Bezzeg a kórházban senki nem volt nálan büszkébb és boldogabb, mikor negyed óra alatt kifejtem vele két csepp tejet :).

20 hònapos a kisfiam, és még mindig szoptatom.

Erogén zónaként most csak korlátozottan müködik.

Szóval ne aggódj, ez akkor meg fog változni :).

Hát kb 1 hétig, és utána mondtam, hogy inkább lefejem neki, és cumisüvegből adom, mert még az is jobb, bár nem sokkal. Aztán kijött a védőnő, hogy hogy képzelem, hogy így csinálom, szoptassam igény szerint, akármikor megnyikkan a gyermek tegyem mellre. Mondtam neki, hogy vagy így, vagy sehogy, engem aztán nem érdekel. Már a babám se szeretett szopni, mert érezte hogy ideges vagyok. Folyton csak mocorgott, sírt, kiköpte, amitől én persze még idegesebb lettem. Ördögi kör. Aztán úgy ahogy szoptattam/fejtem egy hónapig, aztán még 2 hónapot fejtem, de már tejem sem volt sok, így már akkor kapott tápszert. Aztán már csak a tápszer maradt, hát megváltás volt, én komolyan onnan kezdtem csak élvezni egyáltalán az anyaságot.

De ez szerintem ritka, általában az anyukák szeretni szokták a szoptatás, igaz néhányan túlságosan is. Mindig meg fogják szólni az olyanokat, mint én, mert nem értik meg, mert ők nem élték át ezeket az érzéseket. Én is nagyon szerettem volna ha szerettem volna szoptatni, hisz tényleg ez a természet rendje, meg ingyen is van, így meg 20ezer volt egy hónapra a tápszer, mert csak a drágát ette meg, de hát ez van.