Más is van úgy, hogy úgy érzi, a szoptatás nyűgös?

Úgy csináld, ahogy nektek jobb.

De azért nem irigyellek, amit itt majd a sok szent anyától kapsz :)

Én 7 hónapig küzdöttem a szoptatással. Nehezen ment, keveset evett a lányom, fájt a mellem, a hátam, mindenem. Valahogy sehogy sem volt jó. De azért próbálkoztam.

Aztán egyre kevesebbet és kevesebbet szopizott, én meg kiegészítettem tápszerrel, aztán át is tértünk rá. S bevallom a világ nyugalma tört rám, amikor már nem szoptattam, ugyanis nehézségnek éltem meg, sőt talán kudarcnak is, hogy én nem vagyok olyan ügyes anya...

Na, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a gyerek nem attól lesz egészséges és boldog, hogy az anyja küzd mint egy eszeveszett barom a szoptatásért, és közben lelkileg összetörik emiatt. Sokkal nyugodtabb és érzelmileg szebb időszak jött el, amikor már nem törtem magam, mint egy megszállott.

Szerintem ha könnyen megy a szoptatás, az nagyon jó. S ha mégis van nehézség, de az anya nem veszi a lelkére, az is oké.

De belebetegedni nem szabad a szoptatásba. Ha nem megy, nem megy. Csak el kell tudni fogadni, és a lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert úgy a kicsi is jól fogja magát érezni.

Nálunk is hasonló volt: császáros vagyok, nem volt elég a tejem, de azt a keveset is nagyon lassan szopizta a babám, nem is tudta mindet kiszopizni. kb 2 hónapos koráig szopival kezdtünk, aztán üvegből a lefejt tejjel folytattuk és végül üvegből tápszerrel egészítettem ki...volt egy kis "étkezési-zavara" ekkor a babámnak, túl sokféle képen kapta az ételt és besokallt, nem evett sehogyan se semmit. Végül maradtam csak az üvegnél és abba is egybeöntve a tápszert a tejjel, mert máshogy nem ment. Most 7 hónapos a babám és a mai napig fejem a kevéske tejet, kb fele anyatej-fele tápszer. Én már a fejésbe őrülök bele, mert nagyon sok időmet elveszi a babától! Most már nem fejek minden étkezésnél, nem élem meg halálos bűnként, ha elmarad egy fejés...meg is látszik az eredménye, rohamosan csökken a tej mennyisége, viszont már úgy vagyok vele, hogy 7 hónaposan már nincs akkora szüksége az anyatejre, mint az első hónapokban...

Ezerszer felszabadultabb vagyok, kipihentebb, stressz-mentesebb, amióta nem aggódok már ezeken. Persze rosszul esik, hogy kevesebb a tejem és tehetnék érte, hogy több legyen (gyakoribb fejéssel), de már szinte belém ivódott, hogy mindent a fejésért, és az az első...még a gyerekkel szemben is! Sokszor sírt míg fejtem, mert KELL fejni, hiszen ezzel táplálom az én kicsikémet - már szinte belebetegedtem, hogy ketté kell szakadnom: fejek, vagy megyek vigasztalni.

Mindenki azzal a megoldással eteti a gyerkőcét, ami nekik a legjobb! Amúgy meg a tápszer a világ legjobb találmánya! :)