Vannak itt olyan anyukák, akik csak 1-1,5 hónapig szoptattak? Miért alakult így? És voltak valamilyen következményei?

Nagyon nehezen indult nálunk a dolog, a kisfiam nem tudott mit kezdeni a lapos bimbóimmal, bimbóvédővel is csak hetek múlva tudtam szopizásra bírni. Addigra cumizavaros lett, de aztán belejöttünk a dologba, csak nehezen viseltem, hogy állandóan mellen akart lenni, ezért újra pótoltam neki. Aztán meg nem hízott rendesen, a doki még több pótlást írt, így 2 hónapos korában már teljesen tápszeres volt. Persze, azután sem hízott jobban egyáltalán. Utólag nagyon bánom, hogy nem tartottam ki, és hogy szülés előtt nem készültem fel a szoptatás témaköréből. Ugyan semmi negatív hatását nem észleltem még a szoptatás hiányának, de lelkileg nagyon megviselt. A fiam ma sem jó evő, alig hízik, nyúlánk, örökmozgó, nagyon értelmes, okos gyerek. De az is tény, hogy a lányommal teljesen másként alakult az anya-gyermek viszonyunk, nála egyáltalán nem volt szoptatási problémám, és sokkal hamarabb jöttek az anyai érzések. Nekem lett volna tejem a fiamnál is elég, csak nem voltam akkor még elég áldozatkész. Szóval: ha most nem sikerült, majd fog a következő babánál! Én is tanultam belőle, csak sokára sikerült magamban helyre rakni a kudarcot...