Van még itt olyan kismama, aki tudja, hogy nem fog szoptatni?

Szia!

Én akartam szoptatni nagyon!Aztán megszültem,és természetesen a mai divat szerint igény szerint szerettem volna szoptatni.Csak hogy az én babám állandóan cicin akart lenni,ha nem üvöltött.És ez nekem borzasztó volt.Igen az sem tetszett,hogy folyik a tej,hogy mindent eláztatok,hogy megkeményedik,utáltam mások előtt szoptatni,de a fő ok az volt,hogy csak a mellemen csüngött.Elkezdett apadni,egyre kevesebb lett,vettem 40 ezerért mellszívót,de már az sem segített,gondolom a stressz betett.Viszont onnantól hogy fejtem nyugodtabb lettem,kapta cumisüvegből nem volt az a kétely,hogy mos éhes-e vagy nem.Nem tudom lesz e tesó,de ha igen,és beindul rendesen a tejtermelés,onnantól kezdve fejni fogom és kapja cumisüvegből.Nem érdekel ki ítél el,és ki nem.A gyerekem a legfontosabb akiért az életem adnám,de én is élek,ember vagyok,és vannak érzéseim,és nem fogom tönkretenni magam csak azért mert egyes nők keresztre akarnak feszíteni.A szoptatás csak egy aprócska elhanyasgolható részlete a gyereknevelésnek!

Azt hiszem az első vagy, akinek a problémáját inkább érdeklődve, mint megvetéssel olvastam.

Sőt, nincs is bennem megvetés, pedig szoktam engem ősanyának gúnyolni, mert szoptatás párti vagyok.

De ahogy leírtad a problémádat, az érzéseidet, tényleg érdekelni kezdett és megpróbáltam másképp gondolkodni. Nem ment, de legalább megpróbáltam. :)

Nem biztos, hogy ugyanezt fogod érezni szülés után is. Sok minden zajlik bennünk terhesség alatt és szüléskor egy pillanat alatt megváltozik.

Én pl egész negyedik terhességem alatt császárt akartam. Követeltem, közöltem, hogy én nem vagyok hajlandó ismét normál úton szülni. Viszont mire oda jutottam, már a császár ellen voltam és hatökrös szekérrel se tudtak volna a műtőbe rángatni. :D

A szoptatás meg nem olyan, ahogy a barátnők leírták (egyik kommentben olvastam). Nekem most 3 hetes a babám és tök puha a mellem, mintha nem lenne benne semmi. Viszont ha őurasága elkapja, akkor elkezdi a szervezetem termelni és jól lakik az apróságom, aki már 60 dekát hízott csak tőlem a születése óta és bevallom engem ez büszkeséggel tölt el, hogy miattam van életben és miattam fejlődik ilyen jól.

Ráadásul tényleg kényelmes. Komolyan mondom. Nem akarnék átállni fejésre, nem is fejek, se cumisüvegre, mert lusta vagyok még azzal is p.csölni nappal és éjjel.

Én az első babámat utáltam szoptatni, pedig pozitívan álltam a dologhoz, de így is volt kb. 30. tejcsatornaelzáródáson, nem minősítem, mennyire fájdalmas a dolog...

A második babámnál rettegtem a szoptatástól... amikor a szülőszobán mellretették, már csak azt vártam, hogy végre levegyék rólam, mert minden rossz emléket előhozott. Aztán amíg kórházban voltam, meg itthon is első éjjel csak azon járt az agyam, hogy mikor kaphatna inkább tápot, ki is mentem megcsinálni.

De aztán olvastam (teljesen véletlenül) egy cikket, amiben az volt, hogy milyen fontos nekik, hogy már az első héten tudják,hogy anyára számíthatnak. És akkor átalakult bennem ez az egész. Rájöttem, hogy ez a pici lény mennyire imád cicin lenni. Ha megint előjönnek a gyulladások, a fájdalom, akkor biztos megint utálni fogom a szoptatást, de azóta bízom abban, hogy ezúttal máshogy lesz.. Mert olyan jó, hogy ki tudja meddig (hány napig vagy hétig vagy hónapig, csak anyatejcit kap, a cicimből és utána alszik édesdeden.)