A cicin elalvó babát hogy és milyen fokozatban lehet átszoktatni az egyedül elalvásra?

Én inkább azt látom, hogy lehet, hogy még kicsit korán is kezded. ;)

Pontosabban, ha a kislányodnál már elértél egyfajta "sikert" etéren, az oké, azzal semmi gond nincs. De. Amit én tudok javasolni: ha neki még szüksége van arra, hogy bizonyos időpontokban (vagy életszakaszokban) veled, rajtad aludjon el, akkor add ezt meg neki. Nem fogsz ártani vele, ha támogatod őt, amikor rád van szüksége - sőt.

Én mondjuk nem vagyok hasonszőrű anyuka, mert teljesen megvártam, amíg az enyém magától jelezte, hogy már nincs erre igénye - viszont pont emiatt írom, amit, mert szerintem ez a legjobb módszer. Vagyis, inkább úgy írnám, a legkíméletesebb. Szerintem egyetértesz, hogy minden gyerkőc megérik egyszer arra, hogy önállóan aludjon el. ;) Én azt látom, hogy nem is nagyon van értelme annak, hogy ezt siettessük (nem is nagyon lehet), főleg nem a gyerkőc kívánsága ellenére.

Persze, ha valami komolyabb okod van, amiért változtatni szeretnél, az más kérdés; nem arról van szó, hogy amit szeretnél, az alapból rossz dolog, ne így értsd. De a vélhetően következő tippek mellett csak arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy továbbra is azzal teszed a legjobbat, ha a kislányod jelzéseire hallgatsz. (Gondolom nem véletlenül szoptattad őt eddig úgy, ahogy.)

Értelek. Hát simán meglehet, hogy most épp olyan szakaszban van (vagy lesz), amikor kevesebb az igénye a napközbeni alvásra. Mondjuk ő még azért pici, valószínűleg nem ártana neki, ha legalább egyszer aludna nappal - viszont ráerőltetni semmit se lehet és nem is érdemes úgyse. (Az én 4 évesem is leszokott pár hónapja a nappali alvásról; hát nekem is időbe telt, amíg rájöttem, hogy ez miért van és hogy most neki ez a normális.:)

Lehet, hogy a tiédnél is olyan fejlődés zajlik éppen (idegrendszer, mozgás), ami miatt éberebb, aktívabb, nehezebben kapcsol ki. Vagy pl. a hozzátáplálás kezdése, megugrása is okozhat ilyet. Illetve a szeparációs szorongás kezdete. ?

Szerintem jól csinálod, amit, én is hasonlóan tennék. Ha kínálgatod a szopival, azzal semmi baj nincs; idővel úgyis látni fogod és "ráeszmélsz", hogy akkor ez most tényleg kell-e neki vagy sem. Ne aggódj, még a tapasztalt anyukáknak se megy ez pöccre, azonnal. Idő kell, amíg az ember észrevesz és összerak dolgokat. A lényeg, hogy mindig reagáljunk rájuk, ha ők valami (újat) jeleznek. :)

Ez a dolog most volt nálunk is aktuális. 2 hete hagytam abba a szoptatást, kislányom a héten lesz 9 hónapos. A hozzátáplálással elkezdett kevesebbet szopizni, és én szoktattam rá a napközbeni cicin elalvásra. Én balga. Ahogy kevesebb lett a tej, én is ezen filóztam. Aztán már csak a napközbeni elalváshoz volt elég a tej, csak pár korty volt, majd cumizott rajtam. Eldöntöttem, elég.

Az enyém 2-szer alszik még. A rituálék megmaradtak: szobába be, halk beszéd, redőny lehúz, ölembe veszem. Hogy ne legyen nagy megvonás, pár napig tápszert adtam a cici helyett elalváshoz nappal. (Mondjuk este is, de ez most más tészta.) Szerencsére semmi gond sem volt, megitta, közben elaludt. Vagy nem aludt el, de kellemesen "elkábult", így félálmában beraktam az ágyba, és elaludt.

Így viszont nem evett rendesen, mert 2 főétkezés között volt ez a tápszeres altatás. De azért megszokta, hogy napközben alváshoz nincs cici, különösebben nem is kereste, talán 1-szer, amikor extra nyűgi volt.

Pár nap után áttértem a teára. A közelségem megvan továbbra is, cumizni is tud, folyadékot is kap. Ebből nem iszik annyit, mint a tápszerből, de jelzi, hogy elég, feljön az ölembe, még egy kicsit ringatom, miközben ő már a nyakamban szuszog, és végül lerakom. Van, hogy még egyszer eljátsszuk ugyanezt (tea-ringatás-ágy), de szerencsére nálunk ezzel a "módszerrel" nem volt gond.

Szia!

Nálunk a következő volt a folyamat:

12 hónaposan egyre ritkábban aludt már el a cicin, az ágyban simogattam, úgy aludt el inkább. 13 hónapos korában leszoktattam az éjszakai szopiról: kivettem, ringattam, simogattam stb, úgy aludt vissza. Nem volt egyszerű, de én már annyira kivoltam, hogy bevállaltam. Nem éreztem rosszul magam tőle, hiszen egy percre sem hagytam magára közben. Aztán pár hét múlva valahogy úgy alakult, hogy este sem szoptattam meg, hanem csak ringattam. Meglepően könnyen elaludt, így befejeztük a szopit. Ennek már egy éve, de még mindig úgy alszik el, hogy a kezemet fogja, szóval az egyedül elalvástól még távol vagyunk.