Aki nem szeret/szeretett szoptatni annak mi az oka?

9-nek írom, h bizon van olyan, h egyik nap ömlik, a másik napra elapad.

Engem mondjuk egy hatalmas tragédia ért, este még szoptattam, másnapra egy csepp sem volt, mindezt hétvégén, se orvos, se gyógyszertár, egy barátnőm hozott át tápit.

- kevés volt a tejem. ezért nekem szopi, utána tápszer keverés, utána szaporító fejés, ebből állt a dolog. elég megterhelő. nem olyan egyszerű, mint annak akinek van elég, hogy csak előkapja a mellét és ha végzett a baba, kész.

- hiába volt kevés a tejem, a pólóm napközben, reggel meg főleg, csurom tej. a melltartóbetét ellenére is áztam elég gyakran.

- sokszor fájt, még több hónap elteltével is.

nem szerettem, kifejezetten kellemetlen volt, de csináltam, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy a babának mennyire fontos

27

Nem voltam oda érte, mert sehova nem tudtam menni a gyerek nélkül, ha társaságban megetettem, mindig el kellett vonulnom, a nyilvános szoptatás sem mindig jó ötlet, néha szívesen megittam volna egy pohár vörösbort, és eléggé terhes volt, hogy éjjel a végén óránként ébredt, és csak cicin aludt vissza. Ennek ellenére csináltam egy évig, és a napokon belül érkező kistesót is ennyi ideig tervezem szoptatni. Anya vagyok, ez ezzel jár, ha van képes vagyok rá, akkor szerintem nem kívánságműsor.

27

A kisfiamat 28 évesen szültem és pontosan 1 éves korában választotta el magát. 3 hónapig csillagokat láttam a fájdalomtól, véres volt a mellbimbóm, 2 óránként 50 perceket lógott rajtam. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki, így kibírtam a fájdalmat. Volt, hogy sírtam, volt, hogy párnába haraptam, de miatta kitartottam. Aztán amikor ritkultak a szoptatások, már nem fájt a mellem, akkor jó volt már szoptatni.

A kislányomat 30 évesen szültem, őt egy hete én választottam el, 20 hónaposan. Vele csak 1 hétig fájt a mellem, nagyon gyorsan szopizott, igény szerint. Vele egészen más élményeket élhettem át szoptatáskor.

Összességében azért mert kényelmetlen és kellemetlen volt nekem. Már az elején gond volt vele mert nehezen indult be a tej, a baba 0-24 óráig a mellemen csüngött, nagyon hosszúak voltak a szoptatások és nagyon fájdalmasak. Aztán a kezdeti kínok után jött az hogy a lakáshoz voltam láncolva mert ugye másra nem bízhattam az etetést, a lefejt tejet nem fogadta el a baba, másrészt nekem a nyilvános szoptatástól feláll a hátamon a szőr, ezért hajszál pontosan kellett szervezni az életünket mindig. Még a boltba se ugorhattam le 2 napos szervezés nélkül... Aztán magát az érzést sem szerettem, nem szerettem a mellemre használati tárgyként tekinteni. Aztán utáltam a szoptatós öltözködést, szoptatós melltartót, felsőket, na meg a melltartóbetéteket az állandóan csöpögő tej miatt. Állandóan lesnem kellett mitől fáj a baba hasa, rengeteg dolgot nem ehettem-ihattam, pedig nagyon szerettem volna.

Úgy éreztem a baba csak a mellem miatt kötődik hozzám, bárki mással elvolt, de ha velem akkor semmi mást nem akart csak a melleimet.

Nem tudtam leadni a kilóimat mert nem diétázhattam, nem sportolhattam keményem (bár még ez volt a legkevesebb).

Nekem nagy megváltás volt amikor 8 hónaposan magától kezdte elhagyni a szopikat, utána összehasonlíthatatlanul könnyebb lett.

Én azért nem szerettem elsősorban, mert egyfolytában folyt belőlem a tej. Amikor a baba szopott, nem is volt akkora gáz, mert a másik mellemre gyűjtőt tettem, de volt, hogy annyi kijött, mint amennyit a baba megevett. Amikor vége volt a szoptatásnak, próbáltam lefejni a maradékot, nem jött semmi, a másik mellemből egy kevéske. Eltelt kb. fél óra, és elkezdett folyni, de nem pár csepp, hanem komoly mennyiségek. Szóval ne úgy képzeljétek, hogy lett egy kis folt a pólón, hanem úgy, hogy elázott az egész, és csöpögött ki a betéten, a melltartón és a ruhán keresztül. Mivel lapos a mellbimbóm nem volt értelme szoptatáson túl a gyűjtő használatának, mert, ha nem szorítottam oda, akkor kifolyt mellette. Átázott az egész ruhám. Textilpelenkával a sportmelltartóban mászkáltam. Ez annyit jelentett, hogy fél órára nem tudtam kimenni az utcára.

Mikor jött volna az újabb szoptatás, a babának nem volt mit enni. Egyszerűen elfolyt két szoptatás között. A védőnő értetlenül állt a jelenség előtt, és azt mondta, kamuzok, mert nem akarok szoptatni. A szopis tanácsadók közül kettőt hívtam fel, mikor láttam, hogy nemhogy folyik, de a gyerek is éhes. Sokszor próbáltam, de az egyik nem vette fel, a másik lerázott. Máig nem hívott vissza. Aztán ott voltak még a mellgyulladások, amiknek a vége a teljes elapadás lett. De a fájdalom, meg a betegség nem érdekelt, viszont ez az állandó ázás...

Nekem 4 gyerekemvan.Az első háromnálegy csepp tejem se volt.

A negyediknél úgy megindult,hogy 16 hónapig vittek havi 30 litert a gyűjtőbe.

A végén már el kellett apasztani,mert nem bírtam tovább.

A kicsi mellette itta cumisüvegből,mert nem fogadta el a mellemet így én hamar feladtam.

35 éves 4 gyerekes anyuka