Miért nem egészséges a hosszútávú szoptatás?

miért az önállóság a legfontosabb? Azért,mert te nem mindig leszel,meg fogsz halni. A közvetlen oka,ez amiért az önállóság a legfontosabb (nyilván nem 3-4 évesen,de ez egy folyamat ,egy lépcső amit fokonként kell bejárni kezdve azttól,hogy elkezd szilárd ételt enni valaki,befejezve azzal,hogy különkültözik,saját keresete,családja lesz stb) szóval az a végső cél,hogy ne szoruljon a szüleire egy utód,hanem képesl egyen önállóan fajt fenntartani és szaporodni.

Ez volt a biológiai magyarázat,ezen kivül nem tudom mi a kérdés még? Szerintem ti azt gondoljátok,akit önállóságra nevelnek azt nem szeretik,vagy nem kap meg midnent ami szükséges neki. Szerintem erről szó sincs,csak irányitani a szülőnek kell,terelgetni a gyereket,nyesegetni a vadhajtásokat.gondolom nem engeditek,hogy ebéd helyett nasizzon a gyerek,vagy a játszótéren maradtok vele másnap reggelig,mert ő azt akarja. 3 évesen beszél,önállóan eszik,általában öltözik egy gyerek.Oviba jár,rajzol,mondokókákat tanul,énekel.Fejlődik.Nem értem,mirét lenne az a cél,hogy az anyján lógjon és úgy nyugtassam meg,vagy úgy etessem,úgy altassam el,ahogy egy csecsemőt vagy egy 1-2 éves gyereket szoktak.Miért? A gyereket a korának megfelelően kezelem,az igényeit kielégitem,de nem minden határ nélkül. Elvégre én vagyok a felnőtt,nekem kell a korlátokat szabnom.Szépen néznénk ki ha mindig azt tennénk amit a gyerek "igényel". Ami meggyőződésem,hogy nem mindig valós igény,hanem inkább unalom,megszokás,vagy fusztráció miatt kialakult szokás. Mint az unalomból evés,vagy a körömrágás ,én is úgyérzem meghalok ha nem rághatom le a körmöm (bocs a hüyle ppéldáért) attól még nagyon jól tudom,hogy nem helyes.És miért tudom?mert felnőtt vagyok.

És nehogy azt gondoljátok,hogy én egy olyan anyuka vagyok aki lepasszolja a gyereket,vagy nem szoptat azért mert önző,vagy hagytam valaha is orditani a gyerekem . Ezek nem az önállóságra nevelnek,mielőtt azt hinnétek én ezen az oldalon állok.Én csak szimplán tulzásnak,és nevetségesnek érzem,hogy egy óvodás gyerek szopjon. Meg aztán,hol van a határ ? ha ő 7 éve skoráig "igényli",akkor szoptatjátok iskolás korig,mert különben lelki sérült lesz ? szerintem ez a vicc kategória.

Sok mindennel egyetértek, amit az előbb a hosszú válaszoló írt az önállóságról, korrekt.

Viszont, ha nem baj, felidézném az egyik kedvenc gondolatom, ami témába vág (tartalmilag): tegyük fel, hogy a szülő legfontosabb nevelési célja nem konkrétan az önállóságra nevelés, hanem egyszerűen az, hogy a gyermeke boldog legyen az életben. Most persze ez így túl általános, kinek mi tartozik ebbe bele stb. - de egyébként ez is korrekt megfogalmazás, nem? Hiszen, ha egy felnőttet kérdezel meg arról, mit szeretne az életben, sokszor az is ugyanezt válaszolja (és/vagy ennek a konkrét megvalósulási formáit, mint egészség, család, lakhatás, pénz stb.). Szóval, induljunk most ki abból, hogy a boldogság legyen a nagybetűs cél.

Hogy tudod ezt elérni a gyerkőcödnél? A fenti elgondolás szerint leginkább úgy, hogy egyrészt te szereted őt, másrészt (ezzel párhuzamosan) megtanítod őt is szeretni. (És gondoljuk most úgy, hogy a kölcsönös emberi szeretet az emberi boldogság egyik legfontosabb összetevője.) Ez persze megint ezer dolgot jelenthet; emeljük ki csak azt, hogy bizalmat ébresztesz a gyerkőcödben. Azaz, ha te megbízol őbenne és ő benned, akkor kölcsönösen tisztelni és ezáltal kedvelni, szeretni fogjátok egymást. És ez már a sokat emlegetett (ős)bizalom témája, ami szintén az anya-gyerek kapcsolathoz tartozik.

Fűzzük tovább: a gyerkőcöd egyre inkább szeret téged, tudja, hogy számíthat rád, megbízik benned - vagyis egyre inkább nő a biztonságérzete és ezáltal az önbizalma is. Egyre jobban fejlődik az önérzete, mert tudatában van, hogy ő egy fontos ember, akit tekintetbe vesznek, segítenek. És arról, hogy mennyire fontos, hogy legyen valakinek önbizalma, szerintem nem kell túl sokat beszélni.

És ez miért fontos? Mert ha hiszel önmagadban, tudod mennyit érsz stb., az erőt, kitartást és bátorságot is ad neked. Pl. ahhoz is, hogy szembe nézz az élet nehézségeivel és leküzdd az akadályokat, ha szükség lesz rá.

És máris eljutottunk az önállóság kérdéséhez.

Szóval eszerint az elgondolás szerint nem szükséges, hogy a nevelési vezérelv az önállóság legyen - mert csak csupán attól is, ha egy gyereket a fenti elvek szerint nevelnek (mindenféle erőltetett! önállóságra szoktatás nélkül), idővel akkor is automatikusan, mintegy az egész fejlődése "melléktermékeként" önállóvá fog válni.

Nem tudom, ki mit gondol erről, de nekem tetszik ez a fajta logika.

De persze mindez megint nem azt jelenti, hogy aki kötődést segítően nevel (mert ez annak az egyik elve), az egyáltalán nem foglalkozik az önállósággal. De igen, mi is gyakoroljuk, csak épp nem annyira szándékoltan, célzottan, mint ahogy esetleg a többség.

És végül, még az jutott eszembe ehhez, hogy feltűnt-e nektek is, hogy itt is van egy olyan embertípus, aki inkább a szélsőségek meglátására hajlamos. Mert amikor pl. a hosszútávú szoptatás is előkerül, sokszor van olyan benyomásom a reakciókból, mintha egyeseknek egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy lehet ezt is "jól" csinálni. Mert persze lehet "rosszul" is, hogy akár az anyának, akár a gyereknek, akár a környezetnek idővel kellemetlen legyen - de nyilván nem ez a cél és nem is errefelé kellene haladni.

Nem tudom, valószínűleg én is a szerencsésebbek közé tartozom, de nálunk semmiféle fennakadás nem volt az évekig tartó szoptatással. Nem vagyok én se szuperanya meg semmi ilyen, de nem is én vagyok az egyetlen, akinek pozitív tapasztalatai vannak. Szóval azt feltételezem, hogy akkor mégiscsak vannak olyan "módszerek", amikkel meg lehet előzni, hogy a szopi idővel túlnőjjön a családon...

Stefix: mamamin nem vagy fönt? nagyon javaslom neked, sok hasonló gondolkodású anyukával tudsz ott találkozni. ott is van külön tanácsadóknak topic.

Mi "átlagosak" vagyunk, vagy ez nagyobb kihívás? off vége, de muszáj volt említenem neked

Ez a szoptatós rész:

[link]

Ezt a kérdést szerintem sok szemszögből körbe lehet járni. Az anyatej az egyetlen dolog, ami maximálisan hasznosul, könnyen emészthető, jól felszívódik, egészséges és minden megvan benne ami a babának kell. Mint mindenben ebben is lényeges, hogy megtaláljuk az arany középutat. Ha a 2 éves gyerek még akaratosan rángatja az anyja pólóját éjjel nappal, az már egy lelki dolog. Ott szerintem anyuka valamit kicsit elrontott. De ha a gyerkőc reggel és este azt kapja tehéntej helyett, az nagyon egészséges dolog. Tudatosan kell csinálni, hogy ne az anyai szervezet fáradjon ki. Minőségi táplálék kiegészítőket kell szedni, olyat ami nem szintetikus. Nekünk is marad és a baba is kap belőle az anya tejjel.

Nekem volt tápszeres és sokáig szopó babám is. Egyikkel sincs semmi baj. De ha lehet és inkább az anyatej mellett voksolok akár 2 éves korig is.