Miért nem természetes másoknak, hogy nem akarok 2 és fél hónapos kisfiamnak az ég világon semmit adni anyatejen kívül? Vagy én csinálom rosszul?

Leírom az én példámat és egy közeli barát példáját összehasonlítva. Előrebocsátom, hogy nem feltétlenül a különböző táplálás miatt alakult így, de számomra mindenesetre gyanús. (Zárójelben jegyzem meg a gyerekorvosunk egyik megjegyzését: a feltűnően sok légúti megbetegedésből szokták tudni, melyik gyerek kap a kelleténél korábban tejtermékeket. Mivel erős allergén, nagyon leterheli az immunrendszert és nem marad "ereje" védekezni a kórokozók ellen.)

Az én fiam a Tiédhez hasonlóan 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott (és kb. 3 hónapos koráig szintén 2 óránként, csak ő éjjel-nappal ennyi időnként kérte :) )A hozzátáplálást óvatosan kezdtem, napokig kóstolgatta ugyanazt a gyümit, glutént kicsit később kapott az ajánlottnál, tejet pedig csak 1 éves kora után, sőt, én még savanyított tejterméket is csak nem sokkal az első szülinapja előtt adtam neki. Egyszóval óvatos voltam, úgy gondoltam, nem marad le semmiről, de erős összefüggést éreztem az immunrendszer és a hozzátáplálás alakulása között, ezért is voltam nagyon óvatos. A fiam most 5 éves és mindenevő kis vasgyúró :)

A közeli barát gyereke falusi gyerek, valamiféle félreértelmezett falusi lazaságból már pár hónaposan jókat nevetgéltek, milyen örömmel rágcsálja a kolbászt, mennyire ízlik neki a madártej (!)... A nagymamája ezeket büszkén mesélte nekem és értetlenül kérdezgette, (akkor múlt a fiam 1 éves), hogy ha nem adok neki a finom zacskós levesből, akkor hogyan fogja megszokni a különböző ételeket.... Hiába mondtam neki, hogy na azt például tőlem akár sose szokja meg....

Ma: A fiam mindent megeszik és egy évben kétszer beteg (oviba jár!), akkor is legfeljebb két napig.

A baráti család gyereke két hetet jár oviba, két hetet otthon tölt... és ez így megy már két éve. És válogatós, húst enne hússal, esetleg tésztával, mást hiába is próbálnak adni neki...

Lehet, hogy ez véletlen. De azért engem újra és újra elgondolkodtat...

Nem, nem csinálod rosszul, SŐT így kell csinálni. Az idősebb generáció sajnos kevés kivétellel ilyen. Az én anyósom is ezzel piszkál már lassan 4 hónapja (amióta a kislányunk megszületett). Azzal "ijeszteget", hogy befeketedik a szeme alja és kiszárad a babám...hát röhögnöm kell, hogy mekkora hülye p.csa. A 4 hónap alatt számtalanszor megpróbálkozott ezzel, aztán 2 alkalommal főztem babateát, hogy szófogadó menyecske legyek. (Persze a babám mind kiköpte), utána már soha nem próbálkoztam és nem is fogok amíg szopik. A lényeg az, hogy a drága nem törődött bele, így a férjem fejét ette egy ideig, hogy ha én nem akarok főzni, akkor főzzön ő teát a babának (persze a férjem rám hallgat, és a tudományos indoklásomra). Most már ott tartunk, hogy 5 napja mosolyszünet van az anyóskával (egy fedél alatt lakunk SAJNOS).

Szerintem engedd el a füled mellett az ilyen tanácsokat, én is ezt teszem, és csak egyet bánok, hogy nem álltam a sarkamra az első pillanattól kezdve.

Amikor már a 4. babám is megszületett anyósom elkezdte mondani hogyan kell elkészíteni a krumplit a kisfiamnak.Nagyon vicces volt:)))

Bocs az offért!