Miért szólják le azokat a kismamákat, akik tápszerrel kénytelenek etetni a babájukat, illetve kiegészítést kell adniuk az anyatej mellé?

Na jó,elmesélek egy történetet.

Szomszéd csaj szült,pár napig volt bőven teje.aztán kezdett apadni.Nem lakott jól a gyerek "a világ legtermészetesebb módszerével".Adtak neki tápszert pár napig,már csak reggel és este tudott szoptatni anyuka.Akkor szóltak,menjek át,bármilyen segítséget elfogadnak.

Aztán elkezdtünk beszélgetni,elmondta a félelmeit,szorongásait.Elmondtam én is a tapasztalataim,mikor elmentem,valamivel nyugodtabbnak tünt.

Azon este kapott tápot a gyereke utoljára.A tej az agyból indul,ezt már sokszor leírtam.És ezt nem úgy kell érteni,hogy valaki nem akar szoptatni.Mindenki akar,de valami miatt blokkol az agya,szorong,fél,és beáll az ördögi kőr.

A fent említett anyuka attól félt,hogy nem fogja tudni,hogy jóllakott -e baba ,úgy gondolta,ha tápot ad,akkor majd könnyebben tudja követni a mennyiséget.

És amiatt szorongott,hogy vajon következő etetésre lesz teje.Nagyon akart szoptatni,de a tudatalatti elkezdett müködni.

Le lehet nyugodtan pontozni.Nem azt mondom,hogy az anyákkal van baj,amiatt,hogy beáll a a zavar a szoptatásban.Nem kapnak megfelelő segítséget.Nem a szopi tanácsadókra gondolok.Én nem vagyok az,de eddig 5 anyukának tudtam "visszahozni a tejét".És nem fejéssel,hanem beszélgetéssel.

Én végig követtem a 97 választ.

És ki szól le kit? PÁr válasz, ami minden ilyen kérdésnél megjelenik

- mert ez új divat. az 5 évig tartó szoptatás.--ezt még véletlenül sem marad ki, holott egyébként nem hinném, hogy olyan nagy számban szoptatnának az anyukák 5 éves gyereket

- ősanyák- ez általános megszólítás a szoptató anyákra

- elővette a nagy mellét- mert csak nagy mellekkel lehet szoptatni, illetve akinek nagy melle van, az szoptat.

-undorító, ha valaki nem otthon, egymagában eteti gyermekét. És általában a tápszerező anyukák, találkoznak is ilyen elvetemülttel minden nyilvános helyen.

És fordítva sosem, egyetlen szoptató anyukától nem olvasol ilyet, hogy még x évesen is tápszert ad a gyereknek, döbbenet, nincs egyértelműen sértő és degradáló megszólítás a tápszerező anyukákra, habár xstefix dühében azt mondta, kitalál egyet, de a szoptató anyukák tisztelik a másik embert és ezért nincs még.

Úgyhogy én a 97 kérdésből is azt szűrtem le, általában a tápszerező anyukák azok, akik ronda megjegyzéseket tesznek a szoptató anyukákra, tele rosszindulattal és a kényszerrel, hogy rúgjanak egyet a másikba. Persze aztán a szoptató anyukák, olyanok, mint a lovak, visszarúgnak és sajnos, nagyobbat tudnak rúgni. De általában a szoptató anyukák jó tanácsokat osztanak, segíteni próbálnak, esetleg saját nehézségeik elmesélésével. Hű, de ezt aztán végképpp nem szabad, mert aztán kapnak hideget-meleget a tápszerező anyáktól, és kiderül kínozzák a gyerekeiket a tejjel, ami ráadásul testnedv és igen a mélypont a férfi testnedvből készített dara volt, mert ennyi erővel azt is kaphatna a baba, ha már saját testnedvvel táplálod. Itt volt a vége a 97 válasznak, mert ezt már kommentálni.

Annál a bizonyos kérdésnél én is válaszoltam, még a legelején. A végét már nem olvastam, kommentelni meg végképp nem akartam, mert a két véglet- a szépségem miatt nem szoptatok, macerás, undorító, megterhelő és a mániákus szoptatás pártiak ugrottak össze. (Itt a mániákust a tényleg mániás anyukákra értem, de ők nem csak a szoptatásban ilyenek.) Sajnos, ott már mindenki bántott mindenkit... Még azoknak is nekiugrottak, akik próbálták rábeszélni a kérdezőt, hogy gondolja át...

A két tábor nem ismeri egymás problémáit, mert olvasni róla egy dolog, és átélni egy másik. Én is a tápszert adó anyukák sorába tartozom, utólag visszagondolva, sok hibát elkövettem, és segíteni senki sem tudott/akart, remélem, a következő gyermekünknél ügyesebb leszek. Szerintem nagyon szerencsés az az anyuka, aki tud szoptatni, bőven van teje, enni, inni tud adni a babájának. De van, aki nagyon átesik a ló túloldalára és a tápszert tényleg méregnek tekinti. Volt már olyan kérdés is, ahol szegény anyuka kétségbeesetten kért segítséget, a babája már fogyott is, de nehogy tápszert adjon neki, mert akkor szar anyuka.

Ezek az anyukák már olyan erőszakosan nyomulnak, osztogatják a maguk okosságait, ha kell, ha nem, nem csodálom, ha néha kiverik a biztosítékot.

Egy barátnőm is ilyen, cukorbeteg, már az orvosa könyörög neki, hogy hagyja abba a szoptatást, mert rossz vége lesz. Már éjszaka is inzulinozza magát, mert a közel két éves lánya még napi 5-6-7-szer szopizik, éjszaka kétszer kel ciciért. Közben panaszkodik, hogy rossz evő a kislány, nem eszik gyümölcsöt, főzeléket, husit. Ha majd 2-3 hétre kórházba kerül, a kislányának nemhogy cici nem lesz, de anyuka sem.

Számomra nem szoptatni egy kisebb kudarc volt. A lapos mellbimbótól kezdve a gyerek sárgaságáig sok minden benne volt. Már rég nincs tejem, adom neki a második legjobbat, a tápszert. A tápszerező anyukák 99%-a inkább szoptatna, nem csak a kényelem miatt, de valljuk be, az ingyen kaja a babának. :)

Azzal is egyetértek, hogy fejben is sok minden eldől. A mai világ a szexualitás körül forog. Teljesen természetes, hogy a mellbimbóig kivágott felsőben flangál valaki, de ha mellét eltakarva szoptat a kismama nyilvános helyen, azt már főben járó bűn. Fel se figyelünk a szupercicis reklámplakátokra, természetessé vált, hogy a melleket a szexuális ingerkeltésre használjuk. Csomagoljuk szuper push-up melltartóba, ilyen-olyan csipkecsodákba, hiszen ha nincsenek villantható didkók, már nem is vagy nő. Nehéz rendet tenni a fejben, hogy eddig a férjedet csábítottad a melleddel, most meg a gyerek szájába teszed. Már a kamaszlányok is a mellük kirakásával foglalkoznak, de szerintem egyetlen szexuális felvilágosítás alkalmával nem hangzik el, hogy majd 10-15 év múlva ebből fogod etetni a kisbabádat és ez természetes és így jó.

A dühöm már elszállt. ;) És nyilván sose ragasztanék semmilyen hangzatos gúnynevet senkire, aki nálam """szerencsétlenebb""" valamilyen szempontból, hanem pont hogy segíteni szeretnék másoknak, mert én is megjártam a magam poklát és tudom, hogy nehéz. De azt is tudom, hogy mindig van esély kijönni.

És igen, pont ezért én is sérelmezem egy kicsit, hogy ezzel szemben mi "szopisok" gyakran megkapjuk az ősanyázást, szuperanyázást és társait. Teljesen megértem, hogy egyes anyukáknak nagyon fájdalmas az önmagukban való csalódás (hiszen valahol ez egyéni kudarc is sokszor, vélten vagy valósan is), de biztosan nem az a jó módja az egyéni becsület, a lelki egyensúly visszaállításának, ha akár magát a szoptatást, akár a szoptató anyákat ócsárolom innentől kezdve. Bocsánat a kifejezésért, de nekem ez kicsit szánalmasnak tűnik. Érthető, de szerintem akkor sem helyes. Ne másba vágjuk a kést, azért, mert nekünk nem sikerült - én inkább igyekeznék a jövőben tanulni azoktól, akiknek jól ment, hátha látnék még olyat, ami segíthetne nekem is.

Szerintem mindkét "tábor" időnként túl hevesen reagál a másik bajára, rengeteg a félreértés. Tény és való, hogy naponta olvasok itt olyan sztorikat, ahol egyből levágható, hogy az anyuka nem tesz meg valami fontosat a szoptatásért (gyakran épp nem is tud ezekről) - és igen, ilyenkor szoktak jönni olyan jellegű tanácsok, amikből egyesek azt veszik le, hogy hú, de lenézik és lehúzzák a többiek a küzdő felet. Pedig legtöbbször nem így van, csak arra próbálnak rávilágítani, hogy valami lényeges elem hiányzik. Muszáj nevén nevezni a gyereket, hogy az anyuka tudja, hol a baj és mit kellene másként.

Ugyanígy a másik oldalon, ha egy hosszan szoptató anya gondban van pl. az elválasztással vagy az altatással és netán panaszkodni kezd, rögtön jönnek a "naugyemostjólmegszívtadazősanyaságothehe" válaszok, pedig ez is ugyanaz a történet: minden helyzetnek megvannak a maga nehézségei. Nemcsak az első heteknek, hanem az xedik szoptatós évnek is.

Nagyon sokszor belőlünk is hiányzik a tolerancia....