Egy 1 hónapos babát el lehet kényeztetni?

Szia!

Az én picim is egy honapos mult.

Én màr az elejétöl ölbe tartottam,mivel elsö babàm,és nagyon.nagyon vàgytam rà.

Soha nem hagytam sirni.

Mostmàr kicsit nehezebb,mert mostmàr azért sir,ha nincs azonnal ölbe kapva.

Én huztam egy hatàrt.

Méghozzà ha dolgom van,fözök,stb.akkor nem tudom azonnal felkapni,hagyom sirni néhàny percig.

Van amikor abbahagyja,de ha tartosan sir,akkor mégiscsak felveszem és megnyugtatom.

Éjjel viszont soha nem veszem fel.

Ha éhes,azt megérzem,màr megtanultam,mikor miért sir.

Szoval ha éhes megetetem,de azonnal vissza le is teszem,hagyom hadd aludjon vissza magàtol.

Nem akarom hogy ràszokjon arra,hogy éjszaka is ölben aludjon el,hisz nekem is szükségem van a pihenésre.

Szoval:

-nappal ha idöd,energiàd engedi vedd fel nyugodtan,nem ez az igazi elkényeztetés.

Ez inkàbb szeretet,törödés szàmomra.

(az elkényeztetés szerintem a késöbbiek folyamàn a 1001 fajta dràga jàték megvàsàrlàsa,a legmàrkàsabb ruhàk,a rengeteg édesség stb. stb.

-ha viszont annyira megszokta az ölben valo lötet,hogy azt màr te nem birod elviselni,akkor hadd magàra ,zàrd be az ajtot,menj fujd ki a levegöt,és pàr perc mulva uj energiàval nyugtasd meg.

Na jo hosszura sikeredtem,de szerintem egy pici baba igenis igényli a babusgatàst(amugy is ebben a korban még szine csak egésznap alszanak,amig ébren vannak,azalatt a kevés idö alatt hadd legyen nàlad:)

1 hónapos babát _nem_ lehet elkényeztetni, ezzel együtt persze lehet rá törekedni, hogy minél jobban el legyen magában.

Kislányomat anno én is sokat fogtam/vittem, de nálunk bevált a pihenőszékben való közös tevékenykedés.

Hallgass az ösztöneidre, ne másokra!

Én mindig elborzadva olvasom, amikor egy-két hónapos baba kapcsán szóba kerül az elkényeztetés. Egy babát NEM lehet elkényeztetni azzal, ha dajkálod, szeretgeted. Az ő érzékszervei még nagyon fejletlenek, még nem lát élesen, nem ismeri a külvilág hangjait, egyedül téged ismer: az illatodat, a hangodat, és ezért a karodban érzi magát biztonságban. Kilenc hónapig volt a hasadban, nem tud egyik pillanatról a másikra hozzászokni, h' márpedig mostantól napirend van, nem szabad sírni, ha anya főz csöndben kell lenni stb. Annak, h' megtanulja magát megnyugtatni, az a feltétele, h' biztonságban érezze magát, és a biztonságot jelenleg te jelented neki. Ahogy fejlődik, és a külvilágból egyre több mindent felfedez, már igényelni fogja, h' egyedül is lehessen. Két-három hónapos korra kialakul a differenciált sírás, akkor már lehet váratni (beszélni hozzá, h' tudja, hallottad a jelzését), de nem sírni hagyni. A miénk most nyolc hónapos, egész délelőtt eljátszik, pakolászik, beszélget egyedül, de rendszeresen odamászik hozzám és megszeretget, vagy odaad egy játékot stb. Mi mindig első nyikkanásra rohantunk a lányomhoz, és a mai napig, ha sír, akkor azonnal megnézem, h' mi baja. Barátságos, jókedvű baba, nemcsak a férjemmel és velem, hanem a család többi tagjával és a barátainkkal is kedves, nem fél tőlük, bárki felveheti, játszhat vele.

Ne haragudj, h' ilyen hosszan írtam, csak azt akartam érzékeltetni, h' nem "bűn" felvenni egy síró kisbabát, és az elkényeztetés nem itt kezdődik. Az ösztöneidre hallgass, ne mások tanácsaira. Ez az enyémre is vonatkozik, csak gondoltam leírom, hátha hasznos lesz valamennyire a számodra. Minden jót nektek!