Mit tegyek? Teljesen kiborultam. Újabban a napjaink ilyenek: 2 óra szopi,10 perc alvás, majd sírás a következő szopiig.
Nem tudunk lemenni sem,mert 20 perc után már megint éhes, sír. (van egy nagyobbik gyermek, tehát fontos lenne)
Este fél8tól fél11ig ettünk. Elaludt a cicin, majd ha elmentem, vagy lerakni próbáltam, sírt. Így újra ettünk... Kevés már neki?
Ha ez így megy tovább, én nem fogom szoptatni. Egész nap fáj a hasa, pedig már gyümölcsöt, zöldséget sem ettem nem tudom mióta...
Ahogy írták páran, növekedési ugrásnál jártok, ez biztos! (Nem hiszem, hogy a hasa fáj.)
Jól csinálod, ha ilyenkor gyakran szoptatsz, ez fogja megnövelni a tejed (néhány nap alatt, nem rögtön!) de ha ez most konkrétan tényleg azt jelenti, hogy non-sop, akkor megértem, hogy kivagy tőle. Én így próbálnám meg a helyedben:
Ha van kendőd, kösd magadra a kicsit, így a nagyobbal is ki tudtok mozdulni és a kicsit is meg tudod szoptatni bárhol, ha éhes. Vagy most egy pár napra kérj segítséget valakitől, hogy foglalkozzon többet a nagyobbal, ha sikerül. Fontos, hogy most eleget szoptass (és igyál és pihenj!), különben csak hosszabb idő alatt fog szaporodni a tejed, ami annyival több kínlódást is jelent...
Ha a babád mindkét melledet teljesen pöccre kiszívja (mert ilyenkor ez a minimum), de még ez sem elég, akkor mondjuk 30-45 percre próbáld megnyugtatni ill. elvonni a figyelmét és utána újra mellre teheted, ha kell. (Ha teljesen kiürülsz, akkor azért kell valamennyi idő, amíg újra "kihozható" mennyiségű tej termelődik a melledben. Úgy tapasztaltam, hogy kb. ennyi a minimum várakozási idő, de ennél többet nem is nagyon kell várni, pláne, ha a babád is jelez, hogy újra kér.. De, semmiképp ne várj órákat, különben nem fog nőni a tejmennyiség!)
Jelen helyzetben természetes, hogy este ilyen túráitok vannak, ezt próbáld most valahogy elfogadni. Ha nem bukós baba, akkor szoptass ilyenkor fekve, így nem kell mozgatnod szopi után és ennyivel máris ritkábban fog kelni. (Bár ha éhes, akkor úgyis.) Éjjel is szoptasd meg, ahányszor csak lehet, ez nagyon jó fokozó. És, bár nem tudom, mennyire értesz ezzel egyet, de ilyenkor nagyon hasznos módszer az együttalvás is.
Ha már semmiképp és sehogyse bírjátok a dolgot és kétségbeesetten sír a picid, akkorhát jöhet a nagy lutri, a tápszer. De csak ésszel!!! Fontos, hogy lehetőleg ne üvegből add, nehogy cumizavart okozzon, és épp csak annyit, hogy megnyugodjon tőle! Ha telerakod a pocakját, akkor jódarabig nem fog újra szopizni, pedig ilyenkor az a fontos, hogy minél több ingert kapjon a melled..
Az étkezésed pedig térjen vissza a normálisba, mert igen valószínű, hogy a hasával semmi gond nincs. És igyál elég folyadékot, napi 2-3 litert legalább!
Na!
Sajnos mindkét dologban biztos lettem ma. Fáj a hasa is, ez biztos, mert szinte sikított, majd jött a puki/kaki. Sajnos ez annyiszor van este, hogy szerintem ez is zavarja a szopit.
Eddig annyi tejem volt, hogy már csak éjjel, ha fájt a cicim, akkor fejtem, meg azt olvastam, ezzel lehet beállítani, hogy annyi legyen, amennyi kell. Ezért, mivel nyugodt voltam, hogy elég, nem is mértem. Ha mértem, akkor 100-120akat evett. Ma már alapból 2 cicit kapott, 20-20 perc mindegyiken, ennek az eredménye lett a 80... Vettem elő tejcit, tudom nem jó, de cumisüvegből kapta (közben itt a nagy tesó, aki nagyon türelmes, de esti puszi azért neki is jár, apa délutános...), és abból is megevett még 80at... Szóval amit kikövetkeztettem, a 120 már nem elég neki, nekem meg nincs estére 160...
Uh most újra nekiállok a szopisteának, fejésnek... Utóbbira mondjuk elég nehéz lesz időt szakítani, de lassan jön az ovi, talán könnyebb lesz.
A hasfájásra, bár én is küzdöttem a tea ellen, az vált be. De csak akkor, ha minden etetés közt iszik 10-20 millit... (nem tetszik, de segít...)
Megyek fejni... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!