Sikerülhet szoptatás alatt? Vagyunk mar a második babára.

Sikerülhet, de ha még gyakran szopizik, akkor a szoptatás természetes módon segítheti a fogamzásgátlást illetve a korkülönbség kitolódását.

Egyébként miért ennyire jó, ha gyorsan jönnek egymás után?

Ez most nem vitaindító vagy ilyesmi:), csak érdekel, mások miért gondolják másképp. Egyik ismerősömnél is most láttam, hogy másfél évente szül. A legnagyobbja is fél évvel kisebb, mint az enyém, de már a harnadikat szülte. Mindez persze nem baj, sok boldogságot is kívántam nekik (nagyon aranyos babák mindannyian), csak én tutira nem tudnék ezzel mit kezdeni.

Bocs nem a kérdésre válaszolok.

Sztem még várjatok a babával egyenlőre a 8 hónaposodnak még "sok" anyára van szüksége és még javában szopik is.Ha terhes leszel és valami gond lesz akkor el kell gyorsan választanod.

Én várnék legalább a babád 1 éves koráig.

Ja nem korai, aztán majd egy év múlva itt fogsz keskeregni, hogy nem bírom...

Ez valami verseny??

előz

Szerintem sokan azért szülnek futószalagon ,hoyg őár év alatt ezt is kipipálhassák, máskülönben ne lenne napi szinten 1-2 kesergős, szenvedős kérdés.

Ráadásul szervezetnek sem kis megterhelás 1,5-2 évente egy gyerek.

Hát, mondjuk a munkából való kiesés szempontjából tényleg jobb egymás után szülni, hogy ne nyikicsukit kelljen játszani a munkahelyen, ugye. Lemegy egymás után 2-3 gyed/gyes, aztán új lappal lehet indítani (vagy épp tönkremenni, amennyire szeretik a kisgyerekeseket a munka világában :S).

De egyéb szempontból nekem is hasonló aggályaim vannak. Leginkább a szoptatás és a pici gondozása miatt. Mert jó, mindig csak az elsőszülött van abban a kivételes helyzetben, hogy egy ideig csak ő az egyetlen gyerek (a tesók már sose lesznek egykék), de nem biztos, hogy annyira jó egy 1-2 éves kicsinek, aki még semmit nem ért a világból és akinek anya a világ közepe, ha hirtelen borul a korábbi élete. Nem mondom, hogy egy 3-4 évessel biztosan könnyebben megy, de talán több mindent megért már, többet tud segíteni, picit talán türelmesebb (ha épp nem dacol:) és önállóbb; utóbbi szerintem nagy könnyítés egy kisbabás anyukának...

Plusz, amikor az anyuka még csak terhes és pont kímélnie kellene magát, muszáj rohannia a nagyobb után, aki épp ezerrel mászik vagy már jár is és "tör-zúz", miközben fedezi fel a világot, és mellé még szeparációs szorongása is van, vagy épp dackorszakol... Hát nem egyszerű, az biztos.

Persze ha azt vesszük, a gyerek sose jön jókor, se a szülőknek, se a többi tesónak, ahogy mondani szokták. De nemcsak azért vannak fenntartásaim, mert a szülőnek nehéz két kicsivel, hanem azért is, mert a gyereknek is szüksége van arra, hogy egy jódarabig ő legyen a gyerek / a legkisebb... Vagy nemtudom. Nekem ez az érzésem.

Mindent meg lehet oldani, tudom, és nem is vagyunk egyformák; de én is sokszor tapasztalok olyasmit, amit feljebb is írtak kicsit durvábban. Szuperjó terhesnek lenni és szülni, aztán meg babázni, én is imádtam és szeretnék is már újra. De szerintem az kevésbé jó dolog, ha a többi dologba már nem gondol bele az ember, mielőtt konkrétat lépne. (És akinek nem inge...)