Úgy érzem belebetegedtem, most mit tegyek?

Mekkora a babád?

A hormonok játéka is lehet hogy ilyen stresszelős vagy.

Első babád?

1.hidd el magadról hogy jó édesanyja tudsz lenni a gyerekednek(ez a legfontosabb)

2.ha negatív gondolatok jönnek tessék elhessegetni és elterelni a figyelmedet(meg tudod csinálni,kitartás és erő)

3.ne csak a babával foglalkozz!szerezz örömet a párodnak!

4.ne foglalkozz önmagaddal

5.ne elemezd az érzéseidet

6.beszélj erről a pároddal

Amiket leírtam hidd el beválik,csak kitartás,türelem,nyugalom,minden rendben lesz,mégha ezt most nem is így látod.

Ha szoptatsz vegyél a kezedbe valami aranyos babákkal foglalkozó könyvet,pld pont szoptatja a kisbabáját

vagy nézzél olyan műsort ami megnyugtat

este igyál citromfű teát.nyugtat,ellazit, altat.

A babának nem lesz semmi baja tőle,egy kicsit napközben is ihatsz a teából.

Hidd el ahogy halad az idő egyre konnyebb lesz.

Sokat tapasztalt 4 gyerekes Anyuka

Ne stresszelj!

Ha megteheted és nincs másik gyerkőc, tegyél egy nagyot a háztartásra, rendelj egy hétig magadnak ebédet, mert enned kell és feküdj egész nap! Ha ébren van a baba babázz, ha alszik aludj Te is, ha apa haza ért irány egy jó kis séta, este egy kád forró víz valami jó kis aroma olajjal. Nekem ez mindig bejött. Ja és persze szoptass amennit csak a kicsi igényel. Nálunk pár nap alatt helyre áll a rend. Nem egyszer volt "tejválság"

Ja és ha éhes marad adj neki tápszert!

Neki a legfontosabb hogy anya ott legyen, tele legyen a pocó és legyen aki játszik, foglalkozik vele!

Nyugi senki nem halt még bele abba, hogy elapadt a teje!

Én sem, pedig az első gyerkőc csak 3 hónapos koráig szopott, utána fejtem neki, mert iszonyú lusta volt, és persze el is apadt szépen pár hét alatt!

A kicsi most 6 hónapos kizárólag anyateje és mint írtam vele már túl vagyunk pár növekedési ugráson, tejválságon, mindig elég volt, soha nem kellett tápival pótolni, ja és soha nem fejtem!

Mennyi idős a babád?

Nu, ismerős a szitu, de én már túl vagyok rajta, úgyhogy téged is csak bíztatni tudlak! ;)

Ami nekem segített anno: egyszer, már az erőim végét járva és totál kibukva leültem a szoptatós fotelunkba és komolyan elgondolkodtam. Mi az, ami miatt másoknak sikerül szoptatni, nekem meg egyszerűen nem megy, csak kínlódva? Mit tudnak ők, amit én nem?! (Mert az világos volt nekem is, hogy bennem van a hiba.)

Az én válaszaim végül ezek lettek: egyrészt, hisznek önmagukban, hogy képesek elég tejet termelni. Ez nagyon fontos, mert enélkül nincs önbizalom, ha pedig az nincs, nem lesz elég motiváció és kitartás sem. Tudják, érzik és akarják a szoptatást. De nem erőszakosan, csupán határozottan és biztosan.

Másrészt, a világ legtermészetesebb dolgának fogják fel a szoptatást. Szinte nem is gondolkodnak rajta, csak teszik. Ha a baba szopit kér, adnak neki, amíg ő akarja és ennyi. (És tulajdonképpen tényleg ennyi az egész!) Nem kell rajta túl sokat agyalni, hogy mit és hogyan, hanem érzésből, zsigerből, ösztönből cselekszenek. (Az anyai ösztön mindenkiben megvan és szuperül működik - ha engedik!)

Harmadrészt pedig, képesek ellazulni. És ez sokszor nem egyszerű, mert stresszes világban élünk, de meg kell tanulni, mert alapvető. És ami fontos, hogy ez egy tanulási folyamat, nem egyik napról a másikra alakul ki! Közben pedig figyelni kell önmagunkat, nyitott szemmel és ésszel, kívül is és belül is. Mi a jó nekem, mi az, ami megnyugtat? Mit tehetnék azért, hogy előnyömre változzak? Figyelni kell, próbálkozni és ami beválik, azt megtartani, ami nem, azt elvetni. Az eredménye pedig egy ellazult, nyugodt, higgadt, magabiztos anyuka lesz - aki ugyanakkor kellően rugalmas is. Mert tudja és el tudja fogadni, hogy a dolgok változnak. És nem a dolgokat kell mindig a saját ízlésének megfelelően formálni, hanem neki magának kell a helyzethez formálódnia!

Nekem ezek a gondolatok, felismerések segítettek, hogy meg tudjak nyugodni. És ahogy sikerült, a szoptatás is sokkal jobban ment, mégpedig azonnal! A lányom is rögtön érezte, hogy jobban vagyok és ő is készségesebb lett. Sőt, egy időben pont mindig őt figyeltem, mert amilyen ő volt, valószínűleg olyan voltam előtte én is. - A picik tükröt tartanak elénk. :)

Próbáld ki ezeket, találd meg azt a módszert, technikát, amivel képes vagy megnyugtatni saját magad. Már ez sokat fog segíteni szerintem, mert higgadt fejjel sokkal ésszerűben tudunk gondolkodni, mint összevissza kapkodva. Hidd el magadról, hogy képes vagy rá, hiszen eddig is sikerült!

Tényleg a köménymag leves!!!

Nekem 5 hónapos volt a babám, mikor elkaptuk a rotát. :( Kisfiam 3 napig infúzión, majd én is elkaptam. A nullára apadt a tejem! Nem túlzok!

Én vettem egy nagy levegőt, hisz nem tudtam neki tejet adni, és megetettem tápszerrel. Így megnyugodtam, hogy nem éhes, majd mellre tettem, hogy komfortszopizhasson. Szinte egész nap ott volt,vagy 2 napig, és egyszer csak beindult a tejleadó reflex...és kortyolni kezdett... olyan boldogság járt át, hogy néhány perc múlva megint beindult, és pontosan emlékszem, hogy még 4-et kortyolt. :) Minden alkalommal beérte kevesebb táppal, majd !1 hét múlva! már ismét csak anyatejes volt. :) Nyugi, vissza lehet hozni a tejet, csak lazíts!