Miért idegesítenek ilyenekkel?

Én leosztanám továbbra is.

Az én anyósom, így utólag visszagondolva szerintem azért volt hasonló, mert úgy érezte, kihagyjuk a családi életből. Gondolom így akarta magát fontosnak feltüntetni. Csak persze minél erőszakosabban osztotta az igét, annál kevesebbszer mentünk át hozzá.

Emlékszem, 4 hónapos volt a fiam, családi ebédre mentünk át, és valaki (anyós vagy sógornő) megkérdezte, nem adok-e a babának egy kis leveszöldséget meg csirkemájat. Mondtam, hogy nem, csirkemájat amúgy sem kaphat még- na, erre olyan lavina indult el, hogy dehogynem lehet, hát törjem össze villával. Mondtam, hogy köszönjük, de nem, 8 hónaposan ehet májat a baba. Akkor kontráztak, hogy ne beszéljek már hülyeségeket, hiszen a Kismari is evett már ilyet ennyi idősen...Na, erre mondtam még egyszer, hogy NEM, akkor végre abbahagyták. De utána, már elmúlt 1 a fiam, hogy anyóst leosztom meg minden, de a saját anyámmal persze másként beszélek.

Ezt meg sosem értettem, még jó. Mégiscsak anyám nevelt fel, plusz ő tényleg nem osztogatott soha kéretlen tanácsokat, ellenben ha tanácstalan voltam és kérdeztem, javaslatot tett.

A férjem nem nagy segítség ezügyben, ő csak annyit mond, azért van két füled...hát kösz, persze nem ő hallgatta eddig a sok baromságot. De még mindig tart ez a miért nem adsz neki ezt vagy azt (10 hónaposan: UGYE már azt eszi, amit ti?) de továbbra sem hiszem, hogy másfél évesen fel kellene falnia az összes csokis pudingot meg tejszeletet meg kekszet, amit anyós puszta szeretetből elérak.

Egyébként engem annyira kiakasztottak ezzel a "adsz már neki ezt vagy azt" kérdéssel (komolyan, mintha másról nem is lehetne beszélni) hogy a fiam fél éves kora után egy hozzátáplálási táblázattal a táskámban közlekedtem.

Most már nem olyan gáz, leszámítva a csokit, meg a "miért nem adsz neki még egy kekszet?" (mert akkor nem ebédel, a csokinál meg nem ismer mértéket, és üvölt, ha nem kap még)

Hát, ha néha elszakad a cérna és már nem bírod, kíméletesen oszd ki, hátha te jobban fogod érezni magad tőle. :) De egyetértek, ne várd el tőle, hogy megváltozzon, mert ők már nem fognak. Annak sajna nem sok értelmét látom így kívülről sem, hogy minden alkalommal felhúzd magad; csak téged idegel ki.

Ugyanakkor, én a helyedben inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy bizonyos dolgok már csak RÁM tartoznak! Anyós mondja el a véleményét, ha akarja (és esetleg leginkább akkor, ha te kérdezed őt..!), de fogadja el, hogy te mondod ki a végszót. És ebből ne engedj, kell, hogy tiszteletben tartsa ezt!

Én ugyan még nem vagyok nagymama, de a saját anyámon látom, hogy néha még ő is hajlamos elfelejteni, ki hol is áll a "ranglétrán". És bár tudom, hogy abszolút jószándékú, de nekem sokszor már más elképzeléseim vannak. Arról nem beszélve, hogy csak már én vagyok az kettőnk közül, aki jobban ismeri a gyereket! Szóval néha én is helyrerakom őt és aztán újra szent a béke, mert (ő szerencsés típus és) mindig észbe kap.

És ami még fontos, hogy a férjed is a te álláspontodon legyen, legalábbis ami a beleszólás mértékét illeti. Egyetértek.

Nyugalom, ez itt egy népi játék :D Idősebb nőrokonok előszeretettel állapítják meg, hogy a tejed, rossz, nem elég vizes avagy zsíros, kevés, sok, túl édes, túl rossz ízű, színű, állagú és lehetne még sorolni. :D

Nálunk ugyan ez volt, első babánál, a gyerekemet éheztettem, aztán annyira éhezett, hogy 4,5 hónapos korára megduplázta a születési súlyát ( 3550 gr).

Már túl vagy az első meneten ( hozzátáplálás kezdésének időpontja), ezután jön majd egyéves kor körül a "pörköltet a gyereknek meccs", majd a "miért nem adsz neki epret, egyéb erős allergént kétéves kora alatt", aztán az óvoda kérdésköre stb. Mi eddig jutottunk, idővel majd megedződsz te is :D Az elején engem is ki lehetett volna kergetni ezzel a világból, mostanra már csak legyintek. :D

Jelenleg második babó két hónapos, azt hittem, hogy megint kezdik majd előlről, hogy éhenhal, megfázik, megfullad, szomjazik, miért van rajta sapka, és miért nincs rajta sapka, de legnagyobb megdöbbenésemre ez elmaradt. :O Úgylátszik ezt a játékot csak első babánál szeretik játszani :D

Kedvesen mosolyogni, néha elálmélkodni: "Jé, erre nem is gondoltam!" "De jó, ezt kipróbálom!"

Amúgy meg egyik fül be, másik ki.

TE vagy az anyukája a babádnak TE tudod, hogy mi kell neki!!!

Nem szeretem az álszentséget, meg amikor vki nem mondja meg amit gondol, de sajna, a családi béke érdekében nem tehetsz mást...

ÉS biztos, hogy attól függetlenül, hogy Veled milyen a kapcsolata, az unokájának Ő is csakis JÓT akar, ezt is tartsd szem előtt!

Szerintem szoptass, amíg tudsz. Próbáld kicsit kevesebbszer vendégül látni anyóst. Esetleg beszélj ezekről a férjeddel.

Igazán lejjebb tekerhetné a hangerőt az anyján.