Kikerülhető a tényleges szoptatás anélkül, hogy a baba ezt megsínylené?
Szeretnék gyereket, pár éven belül, most még korai lenne, de tervbe van véve már. Igazából a terhességgel, a szüléssel semmi problémám, de a szoptatás.... Úgy érzem képtelen lennék rá. A gondolattól is rosszul vagyok, hogy a baba a szájával hozzáérjen a cicimhez. Tudom idióta vagyok, de ezt érzem. Felfogom, hogy hülyeség, meg hogy ez egy teljesen természetes dolog, de akkor is frászt kapok ha csak rágondolok. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha majd lefejném a tejemet és cumisüvegből kapná. Akkor mégse tápszeren nevelkedne, hanem anyatejen, és így mindketten jól járnánk. Az anyatejet nem szeretném megvonni tőle, mert tudom, hogy sokat számít hogy azt megkapja és ne tápszeren éljen, ah nem muszáj.
Könyörgöm ne ítélkezzetek, nem tudom miért van ez velem, de ez van. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez így működhet?
Szóval a lényeg, hogy kivitelezhető, csak macerás, meg nem egyszerű, de elvileg a gyereknek semmi baja nem lesz tőle.
Köszi a válaszokat.
Nekem 2 gyerekem van. Soha nem tudtam elképzelni, hogy valaha majd szoptassam a gyerekemet, még közvetlenül a szülés előtt sem. De valahogy a szülés után a szülőszobán minden úgy jött magától. És a kórházi 3 nap alatt szép lassan elfogadtam a szoptatást. Igazán soha nem szerettem, de elfogadtam. A nagyobbik gyerekemet 8 hónapig a kisebbiket 9 hónapig szoptattam.
Szerintem ha már a kezdet kezdetétől fejni akarsz, akkor vagy nem fog rendesen beindulni a tejed, és mellette kell tápszert adnod, vagy csak rövid ideig lesz elég a tejed.
Szia! Egyetértek azzal, hogy ha nem szoptatsz csak mellszívózól, akkor sajnos egyre kevesebb tejed lesz és nagyon hamar el fog apadni, így mindenképp tápszeres lesz egy idő után. Az is lehet, hogy tényleg nem indul be a tejed rendesen és már az elejétől pótolni kell tápival. Ezt előre nem lehet megmondani mennyi idő mire erre sor kerül.
Nekem a kislányom szoptatásával semmi gondom nem volt. De több év kihagyás után kisfiúval lettem várandós. Hú, minden nap azon szenvedtem a férjemnek, hogy nem akarom, hogy egy kisfiú baba szopizza a cicimet, az olyan perverz. Mikor megszületett nagyon cikinek éreztem az első szoptatást és megmondom őszintén, hogy végig míg cicizett. Annyira nem volt erős a viszolygásom, hogy ne szoptassam, (a tápizással iszonyú sok macera van, fertőtlenítgetések, éjjel felkelni tápit készíteni és ezt többször is egy éjjel brrr..így attól még jobban tartottam).
A lényeg, hogy végig kellemetlenül éreztem magam, hogy egy kisfiú cicizik. A harmadik picikénk kislány lett és megint semmi gondom nincs, simán szoptatok parkban is ha úgy adódik, diszkréten elbújva. A fiamnál ez kizárt volt.
igen, ha ez megnyugtat, akkor kikerülhető.
szerintem is akkor gondold újra amikor a pocakodban, majd a karodban lesz a gyereked. valami csoda ez az egymásra utaltság! nekem nagyon gyakran gyullad be a mellem és akkora élmény, amikor a babám gyógyít meg! fejőgéppel nem ilyen egyszerű. meg valóban több tej van, ha szopizza a mellet a baba, mintha fejik.
Én azért még arra is felhívnám a figyelmed, hogy a szoptatás nemcsak az anyatejről szól! Ha így lenne, nem hiszem, hogy ennyien erőlködnének a szopizással, mert sokaknak mehetne fejéssel is...
Az anyatejet meg tudod adni a babádnak üvegből is, igen. És ha épp olyan típus vagy, olajozottan tudhatsz majd nagyüzemben fejni, ez is igaz. És nem feltétlenül fog hamar elapadni a tejed sem.
De azt az élményt, azt a kapcsolatot, amit a szoptatás adhat neked és a babádnak, semmilyen más módon nem fogod tudni pótolni. Ez nem azt jelenti, hogy akinek nem jön össze, az kárt okoz a babának (mielőtt valaki belekötne..), hanem azt, hogy ha igazán jót akarsz a babádnak (márpedig így van, gondolom), akkor ezt is számításba veszed.
Az anyatejed a testét fogja táplálni, a szoptatás pedig a lelkét. És ne ess abba a hibába, hogy az elsőt fontosabbnak tartsd, mint a másodikat! Legalább azonos szinten van mindkettő; hosszú távon pedig a 2. a fontosabb...
Egyebekben pedig egyetértek a többiekkel. Ne hidd, hogy már nem fogsz változni, hohó! El sem tudod még képzelni, mennyire más lesz az életed egy gyerekkel... És ez a gondolkodásmódodra is ki fog hatni. Nem lehet kizárni, hogy ebben a kérdésben is meg fogsz változni - már ha akarsz és NYITOTT vagy rá! (És ha adhatok egy tippet: legyél nyitott, mert különben nehéz idők elé nézel szülőként..)
És végül, ha szükségét érzed, a gyerekvállalásig még bőven utána tudsz járni az okoknak és a megváltoztatásuknak. Én pl. teljesen más témában nemsokára megyek egy pszichoterápiára, mert úgy érzem, hogy fejlődnöm kell, csak még nem tudom, hogyan és merre. Hátha neked is segít.
Azért ha lesz babád egyszer kipróbálod milyen? Mert amíg nincs róla tapasztalatod biztos szörnyen irtózol tőle, főleg, ha itt még rá is akarnak téged beszélni (szívesen rábeszélnélek, ha tudnálak, azt hiszem, most pont az ellenkezőjét érném el). Igen, lehetsz jó anya, és valószínű, hogy hamar elapad a tejed ha csak fejsz, de nem dől össze a világ manapság, ha nem szopik egy baba (a nagyfiam pl. nem volt hajlandó, 1 hónapig fejtem, az egyik lányom nem fogadta el a bal mellemet, neki is 1 hónapig fejtem, a többi 3 rendesen szopizott, még sincs különbség köztük, egyik sem lett lelkileg kripli, vagy ilyesmi)
Ezen ne rágódj most, de azt ajánlom, legalább egy esélyt adj majd magadnak, és próbáld ki :)
Persze, hogy kikerulheto.
En mikor varandos lettem, kerdes se volt, hogy szoptatni szeretnek. Csak anyatej, 6 honapig. Persze mit sem tudtam az egeszrol. Elkezdtem tajekozodni, es azt lattam, hogy sokan szenvednek vele, nem mindenkinek jon ez olyan termeszetesen, mint ahogy en azt naiv fejjel kepzeltem. Rosszul veszi be a cicit a szajaba a baba, faj, meg kell szokni, meg kell tanulni, majd orankent akar rajta logni, sokszor csak cumizni akar vele, fuggo lesz, stb stb. Minel tobbet tudtam rola, annal inkabb megremultem, es ereztem, hogy en ezt nem szeretnem. Sokat sirtam is a terhessegem alatt, mert kinzott a buntudat, amiert elkezdtem igy erezni, aztan a parom probalt megnyugtatni, hogy neki nem szamit, hogyan fogjuk taplalni a babat. O is tapszeres volt, es nem sinylette meg semmilyen szempontbol, az anyukajahoz nem kotodik kevesbe, mint en az enyemhez (engem anyukam tudott szoptatni).
Szoval ugy voltam vele, hogy adok egy eselyt magunknak, de megprobalok nem lelkiismeret-furdalast erezni, ha nem megy.
Szep szulesre keszultem, nem is feltem tole, sot alig vartam, hogy en is ateljem, milyen eletet adni. Hat sajnos hatalmasat szivtam. Nem reszleteznem, hogy mi tortent, mivel meg elotte allsz, es azert tudnod kell, hogy minden szules mas, ugy kell nekivagni, hogy meg se fog kottyanni... mert azert ilyen is letezik. Az en esetem ritkabb. Es azert az atszenvedett napokert karpotol a gyonyoru lanyom. Tenyleg mindenki csak dicseri, hatalmas ajandekot kaptam egtol, talan meg fel se fogom, mekkorat.
Miutan megszuletett, en teljesen le voltam zsibbadva. Kerdeztek, hogy szeretnem-e a "skin-to-skin contact-et", vagyis ot meztelenul ratenni az en meztelen testemre. Nagyon kenyelmetlenul ereztem magam, es nemet mondtam. Itthon se vagyok az a meztelenkedos fajta, az egyetlen ember, akinek gond nelkul megmutatom magam, az a parom. Nekem ilyen dilim van. Aztan mondtak, hogy meg kell etessem, szeretnek-e szoptatni. Persze, probaljuk meg. Segitettek, de a babam nem maradt meg a mellemen. Es amirol sokan beszelnek, hogy olyan termeszetesnek erzik, hogy meg kell, sot meg szeretnek szoptatni a babajukat, hat en sajnos nem ereztem. Se aznap, se masnap, sot azota se. Hogy ez az oka-e annak, hogy nem erdekli a mellem, vagy a letapadt nyelve (itt sajnos kulon idopontot kell kerni, hogy azt orvosoljak), nem tudom. Valoszinuleg egy kicsit mindketto. Aztan azert se nagyon tudnek szoptatni, mert egyszeruen a fajdalmak miatt, amik azota is tartanak, nem birok sokaig egy helyben ulni/fekudni. Allandoan feszkelodom.
Az elso hetet joforman vegigsirtam, es reszben a szoptatas miatt. Annyira erolteti mindenki, es probal buntudatot ebreszteni az emberben, hogy az mar felemeszto tud lenni egy ido utan. A parom szerint nem ez a lenyeg, hanem, hogy szeretem a lanyunkat, szeretettel neveljuk ot. Es elveznem kene az anyasagot, nem ilyenekkel ostorozni magam. Igaza van. Nem lesz attol senki se jobb, hogy szoptat, nevelesbol kesobb szamos helyen meg lehet bukni.
Szerencsere van tejem, tudok fejni boven. Nem olyan maceras, siman bele lehet illeszteni a sterilizalast, fejest a mindennapokba.
Ne ess abba a hibaba mint en, ne hagyd, hogy masok befolyasoljanak, es buntudatot ebresszenek benned. Ha lesz egy gyermeked, leld benne oromodet, neveld szeretettel, mert csak ez szamit. Ha ugy leszel kiegyensulyozott, hogy lefejed a tejet es ugy adod, tedd azt.
Bocsi, hogy hosszura sikeredett, de remelem, a lenyeget leszurted...
Szerintem változtatni fogsz a hozzáállásodon,mikor odajutsz. De az biztos,hogy sokkal egyszerűbb,mint állandóan fejni (az nem kellemesebb érzés), sterilizálni, mosogatni, és akkor még oda is kell neki adni, és nem tudsz annyit lefejni, mint amennyi ő kiszívna.
A kórházban még én is ezt terveztem,de a gyakorlatban rájöttem mindenkinek jobb a szopi. Egyszerűen csak odateszem és kész, bárhol bármikor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!