Velem van a baj? Vagy van meg valaki igy? Nem elvezem a szoptatast abszolut!

én imádom a lányom, de a szoptatást az első perctől kezdve utáltam, nyűg volt, császár után egy hétig be sem indult a tej, kényelmetlen volt, rühelltem a fejést(nagyon!), nem éreztem jól magam, nem éreztem nőnek magam, csak egy tejcsárdának, aki azért van, hogy valakinek a tápláléka legyen. ennek ellenére majd egy évig szoptattam (tápszeres kiegészítés mellett, mert a kezdetektől nem volt elég), mert ezeknek a büdös kölköknek sajna ez a legjobb, ami adható:)

ha nagyon utálod, azt javaslom, fejd le (azt is utálni fogod:) ) és azt add oda, mert szüksége van rá.

Tápis lett a babám 6 hetesen, elapadt a tejem. Nagyon sok nyűgöm van a tápszerrel, egyik sem igazán jó, azóta csak gond van a kakival. Nem ítélnék el senkit, nekem is nyűg volt, utáltam szoptatni, de most inkább azt csinálnám, mint ezt a sok tápis gondot.

gondold meg a fejést, beruháznék a helyedben egy jobb fajtára.

Én legalább 2-3 hétig sírni tudtam volna a fájdalomtól, szinte egész nap ezzel telt.a pokolba kívántam volna az egészet.

Aztán ahogy rendeződött a dolog, beindult a tejem, megedződtem, a babám is egyre ügyesebb lett és egyre hamarabb végzett, egyre optimistább lettem, és hamarosan hálát adtam az éégnek azért, hogy sikerül szoptatni.

Ez egészen 5 hónapos koráig ment, mert akkor kiderült hogy babát várok, és csökkentenem kellett a szoptatások számát.

most 7 hónapos, 2szer szopizik, a többi tápszer, amitől szintén égnek állt a hajam az elején (nem örültem, tovább terveztem a szoptatást, meg a sok pepecselés is fárastó volt), de ebbe is belejöttünk.

Szerintem fel a fejjel; az első néhány hét tényleg nem egy leányálom