A majd megszületik a gyerekem, ugye kevésbé fogok undorodni a szoptatástól? Még sem kellene, hogy 2 évre elmenjen az étvágyam.

Mi benne az ennyire visszataszító?

Az "undorodás" szó elég komoly (negatív) tartalommal bír, ez már nem csak érdektelenséget vagy a szoptatás fontosságának a helytelenítését jelzi...

Itt már nem (csak) értelmi ellenkezésről van szó, hanem érzelmi elutasításról is, ami már egy fokkal "súlyosabb" dolog szerintem. És mint ilyen, még kevésbé szerencsés. :-S

Nem rosszindulat, hanem komolyan (szakmailag) érdekel.

Fájni fáj, de nem csak a fogak miatt. Hajh, addig el is kell ám jutni! :)

Az első hetek-hónapok általában elég nehezek szoktak lenni, mert a mellednek, bimbódnak hozzá kell majd eddződnie az újfajta terheléshez. Ez mindenkinek kellemetlen, alapból is, de érdemes ilyenkor azt is ellenőrizni, hogy nem szopis gyakorlati hibáról van-e szó: helyes mellrehelyezés, jó szopipóz, lenőtt nyelv, hipoton izomzat, szájpenész, ilyesmik. Ezek is okozhatnak ill. fokozhatják a fájdalmat, vagy időben elhúzhatják a regenerálódást, ezért az első mindig az ok felderítése legyen, ha sikerül!

A tünetek kezelésére is vannak praktikák, itt a fórumon is olvashatsz ilyeneket.

A fogzás majd csak később jön, de tényleg előfordulhat néhány harapás, igen. Hát, ez sem élvezetes, sőt, néha csillagokat látunk, de nyilván nem direkt csinálják a babák, és meg is lehet/kell nekik tanítani, hogy nem jó dolog. Konzekvensen újra és újra el kell tőlük venni ilyenkor a mellet és határozottan mondani, hogy nem szabad, mert fáj anyának. Érteni nyilván nem fogja, de a hangsúlyodból érzi majd, hogy ez komoly dolog. Ha kitartó és türelmes vagy, menni fog ez is.

De azt azért tudd, hogy a szoptatás nem a fájdalomról szól, sőt! Nyilván most még ezen aggódsz a legjobban; ahogy valószínűleg a szüléssel kapcsolatban is a fájdalomtól félsz talán leginkább. De majd ha ott leszel és te is átéled, tudni/látni fogod, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy előzőleg elképzelted. Sokkal szuperebb minden! :)

Sajnos nem olyan egyszerű, hogy majd szülésnél megoldódnak a gondok és minden menni fog. Lehet, hogy valakinél igen, de nálam nem így volt. Utána is megmaradt az ellenérzésem és nem is ment, így fejéssel hidaltam át a problémát.

xStefix! Ez nem az értelem hiányáról szól, az ember nagyon is tisztában van vele, hogy milyen fontos is a szopi, de ha belülről a zsigerekből jön egy "undor", egy rossz érzés, ha tiltakoznak az idegszálak ellene az egész teste és szoptatás közben sírógörcsben törsz ki, mert jön egy érzés, hogy "ezt nem akarod", akkor a fene fenét eszik is, de nem fog összejönni. Lehet, hogy végigcsinálja, undorral, utálattal az ember, de lehet, hogy nem. El kell fogadni, hogy nem mindenkinek természetes a szoptatás.

Sajnos ezen nem lehet segíteni, valaki így van összerakva, nem tudsz rajta változtatni.

Elhiszem, hogy így van, de akkor sem hiszem, hogy ez így rendben lenne.

Nem vagyok Isten, hogy kinyilatkoztassak, de nem hiszem, hogy normális lenne, hogy valaki idegenkedik a szoptatástól. Legalábbis legkésőbb akkor nem, amikor már ott van a kezében a tátogó baba...

Valami oka biztosan van, hogy miért érez így egy nő, csak rá kellene jönni, hogy mi a gyökere. És ha ezen aztán lehetne változtatni, akkor az érzés is megszűnne talán. Nem biztos, hogy sikerül, de úgy gondolom, hogy meg kell próbálni.

És ez már pszichológiai terület is lehet akár.

Nem vagyok egyébként elvakult szopista (bár biztos annak hisznek páran:), de ennek szerintem egyébként sem ehhez van köze. A szoptatás elfogadása az anyaság egyik összetevője, és ha valakinél ez nincs meg vagy nem egészen helyesen van, az esetleg arra is utalhat, hogy az illető személyisége nem teljesen "kerek", nem konzekvens. Mindezzel nem arra akarok utalni, hogy aki így érez, az nem normális, sőt! Félre ne értsétek. De valahol valami nincs rendben szerintem... Nem tudom.

xStefix!

Nem attól leszel anya, hogy szoptatod a gyereked. És főleg nem leszel rossz anya, azért mert, nem szoptatod a gyereked. A kötődés sem a szoptatástól alakul ki, a baba fejlődése sem a szoptatásnak köszönhető. A szoptatás egy lehetséges mód a baba táplására, amit a természet talált ki. Nyilván ez a legjobb és az lenne a jó, ha mindenkinek menne, de el kell fogadni, hogy ha valaki nem így gondolja. És nem azt írni, hogy nem "kerek", hogy menjen pszichológushoz.

A párizsit sem szereti mindenki, van olyan, aki ha ránéz rosszul lesz. Azt sem kell pszichológushoz küldni, ill. "nem kerek"-nek beállítani.

Amúgy meg, ha későbbiekben munkád során találkozol ilyen anyukával, akkor nem erősíteni kéne benne, hogy "a szoptatás fontos", hanem segíteni neki a lehetséges alternatívák megismerésében, választásában és alkalmazásában. Még mindig jobb, hogy cumisüvegből kap anyatejet a baba, annál, mintha egyáltalán nem kapna. Akkor leszel igazán jó szopis tanácsadó, ha be tudod látni, hogy nem minden a szoptatás és vannak helyzetek, amikor nem megy ill. ha segítesz azokon is, akik nem akarnak szoptatni, hiszen így vagy úgy, de a babát érinti és mindig a baba érdekeit kell nézni.