Abbahagyjam a szoptatást?

Néha a fiam is csinálta ,csinálja ezt.Akkor elveszem töle,és rászólok.

Van mikor már kiürült,és azért húzza.. :)

Èn is rohadt fáradt vagyok.minden éjjel a fiam 3x 4 x5x ébred és cicivel alszik csak vissza.Ö már 13 hónapos.Nekem is van egy 3 éves lányom mellette.Tudom fárasztó,de kitartás.

Igyál sok folyadékot,próbálj kevesebbet stresszelni.Ez is el fog múlni.Csak szoptass.

Én azt mondom hogy ha attól jobban és kiegyensúlyozottabban éreznéd magad ha abbahagyod a szoptatást akkor hagyd abba. Én abba hagytam 2 hete. Kevés volt a tejem, néha kiabált cicin, nem tudtam mennyit evett így nem tudtam mennyi tápszert adjak pótlásnak, kész káosz volt az etetés, arról nem is beszélve hogy ingerült voltam ideges és folyamatos kérdőjellel a fejem tetején rohangáltam hogy mit csináljak hagyam abba vagy ne.

Amióta abba hagytam és csak tápszert kap mind a ketten nyugodtabbak vagyunk és ez a fontos.

A szoptatásnak csak akkor van értelme ha mindenkinek kölcsönösen örömet okoz!!!!!!!!!!!!

3hónapig szoptattam. Te 5 hónappal egyáltalán ne érezd azt hogy minden áron szoptatnod kell még. Én már kicsit ideges vagyok ettől az erőltessük a szoptatást minden áron tanácsoktól.........! De ez az Én szubjektív véleményem. Nyilván Te döntesz.

De a neves Ranschburg Jenő gyrmek pszichológus is azt mondta csak akkor szoptasson az ember ha kölcsönös az öröm..........!

Elnézést a kisregényért:

Kedves előttem szóló véleményét osztom. Akkora frusztrációt okoz az édesanyáknál a kizárólagos szoptatás ténye, hogy szinte a szorongástól a nem tökéletes természettől, mert ugye nem mindenki tökéletes adottságokkal rendelkezik, mégha többedjére szül is... szabályosan besötétíti a kezdeti időszakot. Én is másodjára szültem. Az elsőt 10 és fél éve. 6 hónapig csak szoptattam, nem volt itthon mutatóban sem tápszer szükség esetére. Nem is foglalkoztam vele. Normál súllyal született akkor kisfiam. Épp 6 hóstól (akkor még itt húzták meg az aranyhatárt) elkezdtem hozzátáplálni, de utána sem adtam tápszert. Nem azért mert csökönyös ragaszkodásom volt a tejemhez, hanem mert ösztönből szépen mindenre átállt(unk). Semmi gond nem volt. Emlékeimben egy rendkívül könnyű epizód volt.

Most! Ahogy 2 és fél hónapja szültem sem gondoltam, mivel nézek szembe. Kisfiam már 4 és fél kilóval született. Még akkor sem gondoltam bele, hogy a két apró mellemmel gond lehet majd a szoptatás. Bíztam az anyatermészetben. Elkezdtem szoptatni. Majd hasfájóska lett a második kisfiam (az első nem volt), nnna..., akkor egyből arra gondoltam, hogy rosszat eszek, de nem..., akkor jött az, hogyan tudnék segíteni... cseppek, szirupok stb. Ez eredményezte, hogy tápszerre gondoljak, ami azért arra van kifejlesztve, hogy a baba, ha mondjuk hasfájós, akkor kímélő tej helyettesítő legyen, ha más, akkor más. Jó. Egyik csepp bevált úgy tűnik. Ahogy korosodik könnyebb, nem kifejezett a hasfájás. Akkor ekcémás lett az arca. Atyaég. Mit ettem megint olyat?! Tejfehérje érzékenység? Lángolt az arca, még a kellő krémet sem találtuk meg, míg végre a gyerekorvos írt egy jót. Addigra hetek alatt csillapodott a tünet. Na de addig még kenyeret sem mertem enni, ami tejsavval készült... Leírhatatlan a stressz. 700 Ft-ért veszegettem a rízstejet (tehéntej helyett), külön főzök magamnak, pedig időm sincs szinte főzni... Megint vettem egy 3. fajta tápszert legyen mihez nyúlni. Most 2 hónaposan 6 kiló fölött van és érzem, hogy nem úgy gyarapszik, bár arányosan nyúlt 64 cm-re. Kevésnek érzem a tejet, ő is rángatja, de nem hisztizik, ha kevés... Ez az egy, amiért kis mazohista a drágám... Megint tápszeren gondolkodom, de akkor melyiken? Hasfájás kilőve?, a védőnő és orvos szerint nem allergia, mert akkor testszerte lenne ekcéma. Nem tudom mit ehetek, nem merek még túrórudit sem bekapni. Az egyébként kiegyensúlyozottnak tűnő babám nem az, mert az előzmények tudatában egy káosz az életünk, igyekszem ügyeskedni és egyre többet szoptatni, a tejem pedig nem lesz több, pedig annyira szeretném, hogy jól lakjon és ne lássam rajta, ha kicsit fűszeresebbet ettem, mert jobban gázosodik és csak nyög, meg erőlködik. Teszem azt kenőcsös a széklete, azóta csak lázmérő segítségével kakil. Gondolhatnám, hogy anyatej, jól szívódik, de tartok tőle, ezenkívül még talán kevés is, mert nem tudja kinyomni... Tehát, alig várom nem is a 6. hónapot, de örülök, ha már csak 3 hónapig szoptathatom (csak), a többi Isteni ajándék.

Arról nem is beszélve, hogy minden nyavalyám kijön, amire már számtalan gyógyszert kellett volna szednem. De elkerültem valahogy, más szerekkel és sok kínlódással. Hol ezért hol azért (aranyér, szőrtüszőgyulladás, most hüvely gyulladás - utóbbit magam sem tudom honnan jött, ha higiénikusan élek ráadásul apuval sem vagyunk még együtt)... Nem is sorolnám. Talán a tápszer jobb lenne, egy miatt tartok ki, hogy a kellő immunvédettséget megkapja és a testkontaktust, amíg nem határozottan nyűgös tőle (a tejhiány miatt). Sírva térnék át tápszerre, de előbb utóbb meg kell tennem...

Az ikres vagyok:gratulálok! Ügyes vagy, és kitartó!

Én is szoptatok még, nálunk is talán javulóban az éjszakák, remélem nem kiabáltam el. :-)