pont azt fogalmazta meg amit én is gondolok és amit tapasztaltam.
nekem nincs elég tejem, nem tudok szoptatni. mindenki csak azt sulykolta belém, hogy kell, hogy legyen elég, mert a nők 98%a tud szoptatni. és ha én vagyok az a 2%?! ami mellesleg nem is olyan kevés.
és valóban: a kórházban alig akartak a nem is kicsit besárgult gyerekemnek tápszert adni, aztán pedig felírni receptet, amikor hazaküldtek, mert hogy "sajnálják szegény". gondolhatják, hogy nekem meg a szívem szakad meg, de mit csináljak?
tényleg az van, hogy sokan elítélik a tápszeres etetést. és bevallom emiatt félve etetem meg a babám nyilvános helyen.
és amit én is hiányolok: sok helyen lehet olvasni az igény szerinti táplálásról, hogy hogyan szaporítsd a tejed, de arról nem, hogy mit tegyél akkor, ha valóban nincs, vagy kevés tejed van.
egyszerűen ezt egy nem létező problémának veszik, amiről, ha egyszer nincs, felesleges beszélni.
16:18 ismét
szintén "bababarát kórház" volt
hát akkor én sem vagyok anya mert
sose szopott a kislányom hiába volt minden !!
akkor nem vagyok anya?.....
Sziasztok! 22.36-os vagyok, a bababarát kórházas
Igen, sajnos ez történt, az ég világon semmit nem adtak neki, sem tápszert, sem cukros vizet, semmit, és én már annyira ki voltam borulva, hogy éhezik a gyerek, hogy eleinte könyörögtem a tápszerért, de elutasították kapásból, aztán hívattam a gyerekorvost, az is azt mondta nem lehet, és én tehetetlen dühömben erre azt találtam mondani, hogy akkor mi innen elmegyünk, és - most jön a slusszpoén- azt mondta akkor kihívja a gyámügyet!! :(((
Persze tisztában voltam én akkor is azzal hogy vannak betegjogok, vannak szülői jogok, de akkor ott csak bőgni tudtam :((
ja és még a bimbóvédő használatát sem engedték, pedig már mindkét cicim sebes volt :(
szóval az a véleményem, hogy sokszor átesnek a ló túloldalára a szoptatás mellett kampányolók.
Mondom én, aki szoptatott, de nem vagyok ennyire elfogult, és az a véleményem, hogy ha nincs anyatej, akkor tápszert kell adni a gyereknek.
Nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy az érintettek (tápis anyukák) többsége teljesen leáltalánosítja a dolgot és egy kalap alá veszi a "normálisakat" azokkal, akik tényleg rosszul kezelik a témát.
Ergó, az egész "szopis társadalom" szemét meg hülye, mert elítélik a tápszeres anyukákat és rossznak tartják őket. És minek ez a fenenagy propaganda (holott, ha megnézitek, a szopis "reklám" fényévekre van a tápszeres reklám-mennyiségtől!), mert ez is csak kárt okoz. Szerintem ezek az elképzelések nagyon egyoldalúak.
Biztos, hogy van olyan ember sajnos (itt is), nem is egy, aki így gondolkodik - de pont nem rájuk kellene figyelni, hallgatni. Ők nem lehetnek mérvadók, mert csupán csípőből tüzelve vagy rosszindulatból beszélnek. Az, aki VALÓBAN ismeri a szoptatást, tudja, hogy mi az értelme, jelentősége, az soha nem mondana olyat, hogy akinek nem sikerül, az ETTŐL lesz rossz anya!!!
De, ezzel sajnos pont nagyon megnehezítik azoknak a munkáját, akik viszont tudják, hogy miről szól(na) a szoptatás és tényleg segíteni szeretnének azoknak, akiknek nehezen megy.
Az a baj, hogy köztetek is az az érzésem, hogy már itt is eluralkodnak időnként az előítéletek. :(
Szerintem nagyon elgondolkodtató a cikk, és azt hiszem jobban utána kellene járnunk nekünk is a szoptatási, táplálási kérdéseknek, mivel nagyon sok szélsőséges információt kap az ember ez ügyben, és amivel alátámasztják, azt nem tudjuk, honnan is ered, mennyire megalapozott, tudományos, vagy megtapasztalt. Valahogy úgy érzem, nem kapjuk meg a megfelelő információkat szoptatás ügyben, annak ellenére, hogy annyi könyv, cikk foglalkozik már a kérdéssel, mégis ezen az oldalon is a szoptatás témakör az egyik legkeresettebb, és a legnagyobb indulatok is itt szabadulnak el.
Szoptatni nagyon értékes és nagyon fontos, és félreértés ne essék én is mindent megteszek érte, azonban túlzásokat érzek mindenben, és boszorkányüldözést, ha valakinek nem jön be, más a véleménye. Igény szerint, vagy sem, meddig, adjunk -e még más folyadékot is, stb...Kinek ez válik be,kinek az, a lényeg a fejlődő, egészséges gyermek, és a boldog anya,aki nem azt számolja már,mikor rohanhat már vissza dolgozni.
Bevallom én már megvettem a tápszert 3 hónapos babámnál megnyugtatásként, hogy ha ránézek a dobozra, mindig tudom, van mihez nyúlni végső esetben, és ez segít is. Remélem minél tovább sikerül adnom az anyatejet a kis drágámnak.
A bababarát kórházakról pedig már eddig is megvolt a véleményem, amikor a természetességre törekedve hagyják a 42. hétig bent az óriás babát, amit már csak császárral lehet kiemelni. Még jó, hogy nem kell érzéstelenítés nélkül. És máshol is lehet a mama és a baba együtt.
Mindenben rossz a túlzás, a szélsőség, és mindenkinek éreznie kell,ha valami nem jó, nem természetes, nem harmónikus.
Egyébként
én is nagyon megörültem, hogy van ilyen vélemény is.
nem csak az, hogy szoptasd a gyerekedet igény szerint ha öt percenként kér, akkor annyiszor adj neki és hagyd míg elválasztja önmagát, ha mondjuk öt évesen, akkor akkor.
nekem ez már kicsit túlzás, szerintem nem működik a XXI. században. de! aki így csinálja, nyugodtan. csak az a baj, hogy ez kezd most egy divat irány lenni. és sokszor, aki nem ezt követi, megszólják.
de tényleg nem akarok általánosítani, szerencsére csak 1-2 ilyen elvakult anyuka van, aki sportot űz ebből. ez két dolog miatt lehet: jól félrevezették őket és elérte a célját ez a túlzó kampány, vagy
valami pszichés gondjuk van és ez egy kompenzálás (pl. karrierben nem tudnak kiteljesedni, párjukkal valami nem ok, vagy valami miatt egy trauma számukra a gyereküktől ez a fajta elszakadás)
Így megkésve, leírom az első lányom szoptatását.
Nem szeretett szopizni. Volt tejem.
Elkezdte, szopizott pár percig, majd üvöltve kiköpte. Fejtem, pohárból adtam neki, várva csodát. Orvos is megvizsgálta, nem-e kötöttek az arcizmai. Nem voltak azok. Végül azt akarták megmagyarázni, hogy túl lassal/gyorsan jön a tej.
Két hónap poharazás, egy hónap cumisüvegezés, magyarán három hónap tömör szenvedés után azt mondtam: ELÉG! NEM BÍROM!
A védőnő cseszegetet, hogy a babának ez a legjobb, stb, ne legyek önző!
Három hónapig éjjel is keltem fejni, fájtak a melleim a kézi, gépi mellszívóktól, kézi fejéstől. Fáradt voltam. Kialvatlan, nyűgös és nagyon-nem-boldog! Felsírt a lányom és remegni kezdtem az idegességtől, "ugye nem éhes?".
hála az égnek a kedves doktornőnk megértő volt, mikor már elsírtam neki a panaszomat.
Tápszeres lett. A férjemmel pedig megszállt minket a nyugalom.
(Megjegyezném, hogy apa miatt tejtermelődésem még két hónapig fennállt. Nevezzük perverziónak...)
A kisfiam pedig cicifüggő volt! (vajon kire ütött)
13 hónapig szopizott, végül a bölcsi miatt felfüggesztettük. Addigra inkább ízesített modilcumi voltam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!