Anyukák, akik több mint 2,5 éve szoptattok válaszolnátok?

Szia. Én pont nem vagyok illetékes, (mert nekem csak 3 hónapig sikerült a szoptatás), de a nővérem 3 éves koráig szoptatta a kisfiát. Neki nem volt ezzel gondja, a gyerek is szerette ezt a szertartást, de a férje (sógorom) már a gyerek két éves kora óta mondogatta, hogy ez nem normális dolog, és nézzen meg engem.. (na ja, csak nálam nem akarás vagy nem akarás miatt volt, hanem egyszerűen nem volt tejem). Végül a sógorom erős ráhatására 3 éves kora után hagyták abba, majdnem ráment a kapcsolatuk erre, a sógor szerint kínos volt, mikor kérdezték őket erről. Vagyis őt.

Te hogy érzed? Bírod még? Minden tiszteletem azoké, akik ilyen kitartóak ez ügyben! :)

Hello,

en 25 honapos koraig szoptattam a gyerkocot. 1 eves kora ota hallgattam a ferjemtol, hogy ideje lenne leszoktatni..., mintha az olyan egyszeru lenne... 23 honapos volt, mikor eloszor megprobaltuk, de akkor nem volt meg erett ra, olyan keservesen konyorgott erte. 25 honapos volt, amikor 4 napig a mamanal nyaralt, es utana 1x kerte ejjel, akkor sirt erte utoljara. Akkor mar tudomasul vette, hogy nem lehet, es nem is kellett neki. Ha nem passzoltam volna le, akkor meg mindig szopizna 100%.

1. lepes, hogy ne cicin aludjon el, es lehetoleg apa altassa este - ez nalunk kb masfel eves koratol igy volt!

Nalunk ez valt be, de nem egyszeru, az biztos...

A gyereknek meg kell ernie arra, hogy le tudd szoktatni.. Foleg, ha ejjel nappal szopizik, mint azt az en gyerkocom tette.

Azt megerositeni tudom, hogy azota alszik ejszaka, es delutan is 3 orat.

Nalunk ez volt a legnagyobb gond, hogy cicin akart aludni delutan kb masfel oran keresztul cuppogot. Akkor lett kicsit terhes nekem is.

Kitartas!

Három éves, és 3 hónapos volt, mikor azt mondta magától, hogy neki többet már nem kell cici. Akkor már csak este elalváshoz kérte, de ehhez olyan szinten ragaszkodott, hogy bármivel próbáltam hatni rá, mindíg keserves sírásba torkollott az akció.

Két éves kora után nem adtam neki már éjjel cicit, mert már nem bírtam, akkor még ötször felkelt éjjelente. Az az én döntésem volt, első éjjel sírt, másnaptól átaludta az éjszakát...végre. De az esti elalváshoz továbbra is szopizott. Ez már nem zavart, mert talán fél perc volt az egész és már aludt is. Aztán egyszercsak közölte hogy neki mától nem kell többet elalváshoz sem, és azóta nem is kérte.

Az én fiam most múlt három és szerintem a ballagásig cicizett volna :-) 31 hónaposan aztán azért választottam el gyorsan, mert Metformint kezdtem szedni, amitől hasmenésem lett és neki is, megijedtem. Utólag mondta az orvos, hogy nem lett volna szükséges, de kellett ez a löket, hogy határozottabb legyek. Addig ez a jaj de cuki, hát szüksége van rá, meg azért vagyok gyesen, hogy a rendelkezésére álljak stb. Ráadásul csak cicin aludt el, sehova nem tudtam elmenni nélküle...Hiba volt ennyire alárendelni magam, máshogy kellett volna, de mindenképpen sokáig akartam szoptatni, azt nem bántam meg. Tény és való, hogy birkatürelem kell hozzá, elhiszem, hogy már néha nehéz lehet. Éjjel egyszer mindenképp kérte, mert kiszáradt a szája. Ha más innivalót adtam neki, felriadt, sírt és kiment a szeméből az álom. Ördögi kör. :-)

De szerencsére két nap alatt vette az akadályt, és szidta a gyógyszert. :-) Azóta is tejmániás, az én fiam nem érzelmileg ragaszkodott hozzá, hanem egyszerűen imádja a tej ízét. Várhattam volna én, hogy majd elhagyja magától...:-D

Pont ma szoptatok 38 hónapja. :)

Jól érzem magam és még bírom. Bár néha már nekem is elég, de szerencsére már csak napi 2 szopi van, sőt, néha már csak 1. És legtöbbször rövidek is.

Az elalvással, éjszakával nekünk sose volt gondunk, legalábbis azután, hogy átálltunk igény szerinti szoptatásra és családi ágyra. A lányom 2 éves kora óta már nem szopival alszik el (ő szabályozta be így) és nem sokkal később került külön ágyba és szobába. Nagyon gyorsan megszokta és semmi gondunk nincs az alvással. Épp mondtam is a férjemnek a minap, hogy örüljünk neki, mert sokszor olvasom, hogy másoknál mennyi gond van vele... Nem tudom, talán szerencse, talán habitus, talán tudatosság, de nálunk teljesen bevált ez a módszer.

Én most már hagyom, hogy ő válassza el magát, szerintem néhány hónapon belül meg is lesz a dolog. Ősztől elvileg ő is ovis lesz.

A környezet engem egyrészt nem érdekel, másrészt nem is mer senki megszólni, mert tudják, hogyan állok a kérdéshez. :)

És te, kérdező?