Hogy megy a kórházban a szoptatási tanácsadás?

Èn 2 személyesbe voltam. direkt mert nem akartam egyedül maradni. mellettem a csajnak 2-ik gyereke volt, simán szoptatott.

nekem nem indult be a tejem, volt hogy a babám fél órát is a cici lógott szopta szopta de semmi nem jött.

nekem rengeteget segítettek, ha egy nap többször nem jelentem meg a szoptatos szobában az elsö napokban (vagy nem hívtam a szoptatós növért) akkor a müszakátadás után már jött is hozzám a következö szoptatós hogy nem szoptattam az elözö órákban eleget.

és hogy nem indult be a tejem, kaptam homeopátiás bogyót, ami be is indította, de otthon nem szedtem (nem akartam hogy bogyók miatt legyen tejem ) elapadt szép lassan.

nekem egyetlen egy csepp sem jött. még a fejöre is oda ültettek mindig, de semmi.

Semmit nem segítettek!

2 gyerekem 2 külön kórházban született Baudapesten, az elsővel a harmadik napon sírva vertem ki a balhét, hogy ugyan már bejönne valaki segíteni mielőtt a gyerek kiszárad, akkor nagy kegyesen bejött egy csecsemős pofákat vágva, rám tette a babát és kivonult!

A másodiknál sem segítettek, csak behozták a fiamat és közölte a nővér, hogy anyuka nagy baba (4700 g-mal született) nagy pocak kitartás és kiviharzott! Mondjuk már a másodikkal tapasztaltabb az ember így itt már nem volt gond!

Kérdező, sajnos az alaphelyzet az, hogy ma itthon NEM "ALAPFELSZERELÉS" a kórházban a szoptatási tanácsadó!

Az, hogy neked anno volt egy "saját" tanácsadód, a szerencsés kivételek közé tartozik! Még Pesten sem olyan gyakori, hogy az adott kórházban rendszeresen lenne szakember, a benti, saját dolgozó meg pláne ritka (de azért van). Itt vidéken meg egyenesen fehér holló, ha az adott város (vagy környék) egyetlen kh-jában épp akad akár még egy külsős, bejáró szakember is...

Szóval, akármennyire is azt gondolnánk, hogy ez természetes, normális és ez nekünk járna, nem így van sajnos.

Ha valaki ilyen értelemben is nagyon ragaszkodik a szopihoz, én majdnem azt mondom, inkább menjen szülni olyan helyre, városba, ahol biztosan tudja, hogy van állandó tanácsadói szolgálat (és mondjuk még a híre is jó)... Nagyon nehéz a szakemberek helyzete, elhihetitek. :(

Nálunk egy nagyon lelkes fiatal tanácsadó volt. A baj csak az volt, hogy csak hetente egyszer jött, így volt, akinek egyáltalán nem jutott, mert ugyi hazament, mire sorra került volna...

A csecsemôsök maguktól itt sem segítettek, csak ha elég agilisen kérte az ember, de ez fôleg a szervezetlenségbôl és leterheltségükbôl fakadt.

Én mondjuk két hétig feküdtem bent szülés elôtt, és egymást váltó szobatársaim példáiból okulva viszonylag profi lettem, mire az én babám jött.

Érdekességek :)

Egyik friss császáros szobatársamat ott hagyták az ágyon ülve kezében a babájával, hogy mindjárt jönnek, és hoznak bimbóvédôt (befelé forduló volt a mellbimbója), de aztán senki sem jött, mert mûszakváltás volt közben. Úgyhogy végül én vittem el a babát... Na ô végig szidta ôket és az egész kórházat aztán.

Amikor nekem volt gondom, mert a babám elaludt egyfolytában, pedig addig ügyesen szopizott (mint kiderült melege volt az egyenruhában), akkor bementem a csecsemôsökhöz, ott kitalálták, hogy vetkôzzünk mind a ketten meztelenre, mert éljen a bôrkontaktus (ami tényleg hasznos módszer egyébként, ha az újszülött nem szopizik). Na erre rögtön feléledt persze, viszont aztán ott is hagytak minket egy szál lepedôben, miközben be-bekukkantott egy-egy apuka. Hm. És szintén sokáig nem nézett ránk senki, és szintén császáros lévén megmozdulni sem tudtam lepedôstül, míg valaki megint arra nem járt végre.

De volt olyan szobatársam is, aki kicsit bénázott az elején és sehogy sem ment meg fájt neki, de aztán pont jött a tanácsadó, szép lelkesen és jó sokáig elmagyarázta és minden happy lett.

Mindez egy kórházon belül. :)

Előző, ez melyik kórház volt?

Öröm az ürömben, de legalább tényleg van ott valaki, aki bejár. :)

Mikor első gyerekemet szültem ,3 ágyasban voltam.Érdekes volt az első szoptatás.Bejött reggel a csecsemős nővér,karján 3 kisbabával.Megkérdezte ki itt X-né majd fogta a lányom ,valósággal ledobta az ágyra,majd hozzátette,hogy szoptassam meg,azzal kiment.Hozzáteszem,hogy péntek este szültem ,ez valamikor szombat délelött volt,akkor kellett megtörténnie az első szopinak.

Szerencsém volt,az egyik anyuka akinek második gyereke volt,segített.Többet nem esett szó szoptatásról,mikor éreztem szétdurranak a melleim és ráz a hideg szóltam az ügyeletes nővérnek.Azt mondta fejni kell,mikor mondtam azt sem tudom az mi fán terem,azt mondta elintézi,de x összeget kell fizetnem.Ez így ment 3 napig,fejtek pénzért.

Második gyerekemnél ami sok évvel az első után volt már jobb volt a hlyzet.Szülőszobán volt az első szopi,ahogy a varrást befejezte a doki.Már tapasztalt voltam,nem kellett sok segítség.Annyit mondtak,hogy nem kell fejni,mert akkor meggyüjtöm a bajom,és mindig fejnem kell.Majd beáll és normalizálódik.

Hazamentünk és másnap reggel mellgyulladásom lett,lázasan visszakerültem a nőgyógyászomhoz,aki megkérdezte miért hanyagoltam el a fejést.Ki érti ezeket?