Nem törődöm eleget egy hónapos babucimmal?

Ezt neked kell tudnod,de szerintem az se jó,ha túl sokat babusgatod,mert nem lesz önbizalma.Ha pedig túl keveset,nem lesz veled szemben nyílt.Figyelj oda rá és ő majd ,,elmondja,, mi kell neki...

SOK SIKERT

8hónappal ezelőtt éppen ezen aggódtam én is....

így ennyi idő után már azt mondom bárcsak ne babusgattam volna annyit....persze a mai napig sokat csókolgatom, szeretgetem és játszom vele, de mostmár szinte leköti az összes időmet.... örülök h ha du alszik egy-egy órát és lóügetésben kibírok teregetni stb....

szerintem nem attól jó anya egy anya h minden percben a babája "rendelkezésére" áll, ez nem azt jelenti h hagyjuk torka szakadtából üölteni az ágyban, csupán annyit h hagyjuk h kicsit feltelálja magát a kiságyban a játékaival....

de a te babád ehez még pici, csak jótanács ként írtam amiket írtam és persze nem akartam ezzel senkit sem megbántani!!!

(8 hónapos korban az a normális, ha az ember lépni se bír a gyerek mellől, mert az éppen össze-vissza mászkál, játszik, felfedez. Ennek semmi köze a túl sok babusgatáshoz szerintem.)

Én sokban egyetértek a plüssöket himbáló anyukával, bár én se tartoztam ezek közé. :) De értem, mire utal és sok tekintetben tényleg igaza van.

igen az igaz h ő jön-megy a szobában és lépni sem lehet tőle, és nem is ezzel van a gond, hanem h rajtam meg az apján kívül senkivel sem marad el 5 percre sem... pedig a nagyszülőkkel élünk és sokat látja őket!!!

+sztem az sem ok h amint kilépek a szobából üvölt...de már kukucsozunk és sokat használ:D

Azért csinálja ezt, mert még nem alakult ki a tágyállandóság - ez csak 1 éves kor körül van. Addig, ha te elmész, azt úgy veszi, mintha megszűnnél létezni, ezért sír. Ráadásul most jön majd a szeparációs szorongás időszaka is, amikor folyton attól fél, hogy magára hagyjátok.

A nagyszülő az nem anya és apa, akármennyit is van velük. Nem buták a picik, pontosan tudják, érzik, ki az első (és másodszámú) gondozójuk. Ennek inkább örülni kell, mert jobb így, mintha fordítva lenne. Szerintem egyetértesz. ;)

Teljesen rendben van, amit csinál, még akkor is, ha neked ez nagyon megterhelő időnként. De talán a tudat, hogy mindez a NORMÁLIS fejlődés jele, neked is segít átlendülni, amikor kezdesz belefáradni a folyamatos készenlétbe.

Ez a kötődés. Sokszor strapás, de a gyerek érdekét szolgálja.

Érdekes, hogy a többség leragadt a plüss játéknál.

Én arra a mondatra reagáltam, hogy ...apukával jobban egy hullámhosszon van...- tehát apuka kialakított valamiféle kapcsolatot a gyerekkel, na nem plüssökkel, hanem egyébként.

Anyukával meg éldegélnek egymás mellett, közös tevékenység a baba ellátása. Persze ezt is lehet magyarázni, de szerintem ez akkor sem jó. És törekedni kell a kapcsolat kialakításra. Ha anyuka maga úgy érzi, hogy neki nincs. Mert ebből a mondatból, én azt szűrtem le. Talán még bántja is, hogy apuka milyen jól megvan a babával.

Ja és utolsó 5 percet írtam, 5 percet naponta, és nem bábozást, hanem bármiféle közös tevékenységet, amit mindketten élveznek és egy hullámhosszra kerülnek.

Sajnálom, hogy 5 gyereket neveltél fel, és a gyerekkel való kapcsolat számodra ennyit mond 4-5 óra bábozás. Ami eleve hülyeség, mert 5 gyereknél feltűnhetett volna (már ha foglalkoztál volna velük), hogy egy 1 hónapos 4-5 órát fent sincs egyhuzamban, hogy bábozhass neki. Hiszen alapesetben is 4 óránként eszik, de alszik is közben. De még egy 5 évest sem köt le 4-5 órán keresztül a bábozás.

Hűha, hűha, de elszabadultak az indulatok :)

A hangsúly a SZERETETEN volt. Igazából én szegény kérdezőt szerettem volna megnyugtatni(egyesekkel ellentétben),és remélem hogy kicsit sikerült. Hiszen épp erre hivatott ez az oldal, hogy megosszuk tapasztalatainkat egy olyan dologról például, mint a gyereknevelés,mert még halálod után sem fogod tudni, mit csináltál! Amúgy sajnos nagyon jellemző, hogy jótanács helyett csúnyán leoltják egymást a kedves sorstársak,néhány hozzászólást rossz olvasni,egyesek látnoki képességüket próbálják kamatoztatni, miképpen lehet pár mondat alapján pontosan tudni egy idegenről, 22 év alatt mennyit foglalkozott a gyerekeivel :) Hajrá!

Én maradnék az eredeti tervemnél: semmi hátrány nem ér egy csecsemőt, ha ébrenlétének minden percét nem a szórakoztatásával töltünk. Amúgy meg tök mindegy, bábozol neki, vagy nem, csak a feltétlen szeretetedet érezze.

Szép hétvégét mindenkinek :)