Mit gondoltok arról a nőről, aki egy zacskóstejet akaszt az ablakkilincsre kilyukasztott sarokkal a gyereke fölé, hogy abból egyen. Ti hallottatok már ilyet? Normális lesz, ha felnő?

Szia!

Olvastam a másik kiírt kérdésedet is. Igaz én nem vagyok járatos az ilyen lelki sérüléses dolgokban (nekem sem volt egy csoda a gyerekkorom, de a tiédhez képest szerintem szép volt), de én azt javaslom neked, hogy keress fel egy szakembert mert az ilyen dolgok kihatnak az egész életedre és szerintem meg is látszanak a nyomok a mostani életeden is. Szóval ahhoz, hogy ezt feldolgozd és túl tudj lépni rajta, önmagában kevés hozzá, hogy kiírod magadból. A helyedben mindenképpen elmennék egy szakemberhez.

Egyébként van gyereked? Mert az írásodból nekem az jön le, hogy nincs (elnézést ha rosszul gondolom) pontosan abból az írásodból sejtettem ki ezt amiben azt írod, hogy te sokáig azt gondoltam ez "normális" és hogy mással is előfordult már ilyen. Ha lenne gyereked akkor nem gondoltad volna ezt szerintem.

Minden estere, ezen már nem tudsz változtatni én nagyon sajnálom, hogy ezen és hasonlókon kellett átmenned, de most már arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy valahogy kitöröld ezeket az emlékezetedből és ne legyenek kihatással az életed további részére. Biztos nem lesz egyszerű ez a folyamat, de meg kell tenni a saját érdekedben. Erőt és sok sok boldogságot kívánok neked az életben!

Másodszor:

"Normális lesz, ha felnő?" - Ezt csak te tudhatod magadról.

Harmadszor:

Miért tette ezeket anyukád? Nem tudott otthon lenni veled, vagy nem szeretett?

Én már sajnos hallottam ilyet. A gimis szerelmemmel esett meg. Ő 5 éves volt, a nagyobbik húga 3, a kicsi 1, amikor a szülők több napra egyedül hagyták otthon Őket késő ősszel egy fazék tejbegrízzel. Amikor kihűlt a lakás, az 5 éves kimászott az ablakon, és segítséget hívott. Azonnal intézetbe kerültek a gyerekek, ahogyan az utánuk született 7 másik is.

A srác nevelőszülőkhöz került. Hogy normális ember lett-e? Nem. Azt azonban nem tudom, hogy a gyerekkori trauma, vagy a nevelőszülők túlzott ajnározása (főleg anyagi téren), majd a nevelőapa hirtelen halála, és a nevelőanya elutasítása miatt. 17 évesen új nevelőanyához került, nagyon szerény, de tisztességes környezetbe. Én ekkor ismertem meg. Hajszolta a szeretetet, nem volt neki elég egy lány szerelme, mindig többszörösen bebiztosította magát. Elhagytam. Megnősült, de a családja mellett sem tudott megmaradni. Néha hallok róla, de még most 40 évesen sem találta meg a helyét az életben.