Ha kicsi a korkülönbség és szoptatod a kicsit, elvan a nagyobbik gyereked?

2 éves az egyik lányom, 2,5 hónapos a másik. Amíg szoptatok (néha fél óra), addig a lányom lefoglalja magát, játszik magában, vagy nézi a tévét, vagy olvasok neki közben. Tudja, ha szoptatok, nem tudok vele menni (néha hív, mondom, most nem tudok, tudomásul veszi).

Előfordult már párszor, hogy szoptatom a picit, a nagy meg mondjuk ugrál a kanapén (mellette az akvárium, nem szeretem, ha ugrál, félek, hogy baleset történik), szóval ő ugrál, én szoptatok, és közben kiabálok vele, hogy hagyja abba, szegény pici meg csak néz, hát ilyenkor sajnálom őt, de ez van, inkább kiabálok, mint beleessen a nagy az akváriumba. Már rájöttem, szegény második babáknak abszolút nincs nyugalmuk. A nagy rendszeresen kiabál a fülébe, arcába nyomja a csörgőt, megöleli nagyon nagyon, mindezt szeretetből, de nagyon kell figyelni rájuk.

Végül is az a lényeg a szoptatás alatt, hogy ráláss a nagyobbikra, ne menjen ki a szobából, nehogy másik helyiségben csinálja a hülyeséget. Amúgy hamar meg fogja tanulni, hogy anya most nem ér rá.

Ja igen, még azt akartam, hogy az én nagylányom is szokta szoptatni a babáit és a plüssöket, ezzel is tök jól le lehet foglalni, ő is pelenkáz, böfiztet, meg ilyesmi.

Szia!

Nálunk is 2,5 éves volt a nagyobbik a lányom, amikor megszületett a húga. Kezdetben mindig ott volt mellettünk, elfoglalta magát, akkor a pici még evés közben is aludt. Most, hogy már a kisebb fél éves, elég nehéz az evés, mert őt is minden más érdekli. Van amikor bekapcsolok a nagylánynak mesét, vagy zenét, de legtöbbször nálunk már nem jön be. Ha etetem, és ott van mellettem a nagyobbik, akkor a kicsi nem akar enni, inkább a tesójával szeretne foglalkozni, szóval teljesen eltereli a figyelmét. Az én lányom is örökmozgó, és sokszor volt, hogy nem tudtam nyugodtan megetetni, vagy altatni a picit:-(

Ilyenkor sajnos nem tudok mit tenni, bekísérem a szobájába, elmagyarázom neki, hogy a húgának ennie kell, és addig anya kulccsal bezárja az ajtót. Nem szeretem ezt a módszert, de időnként nem tudom másképpen megoldani!!!:-(((

Utolsó válaszoló! Kulcsra zárod az ajtót?! Bezársz egy 3 éves kislányt??! Ugye rosszul értem, amit írtál??! Értelmes az a gyermek, ezt nem gondolhatod komolyan! Lehetne annyi eszed, hogy inkább leülteted és ELMAGYARÁZOD neki, hogy mit miért nem szabad. Szégyelld magad! Az én kisfiam 2 éves, fél év múlva születik a kis tesója, de ilyen meg sem fordulna a fejemben SOHA, hogy bezárom! Mi van, ha az alatt az idő alatt valami történik vele? Megmondod, hogy pont szoptattál, ezért a nagyot bezártad? Rögtön elvennék tőled! Az enyémet egy pillanatra nem lehet magára hagyni, felmászik, bebújik, stb, sokszor a frász kerülget! De eszembe se jut magára hagyni, nemhogy bezárni!! A másik meg, az nem jut eszedbe, hogy mekkora törés az a nagyobb számára, hogy BEZÁROD, mikor a kicsivel foglalkozol?! Kizárod egy bizonyos részéből a tesója életének. Előbb vagy utóbb a kicsire fog haragudni, mert őt fogja okolni amiért "anya" bezárja. Mindenesetre gratulálok neked, gondolom ez a modern gyereknevelés, ha útban van, hát bezárjuk... Undorító!!!

Írta mindezt egy 23 éves nő, aki egy 25 hónapos kisfiú anyukája, és egy 10 hetes kismama.

Jó előre gondolkodsz. Nem tudhatod, milyen lesz az első gyermeked a második születésekor, még azt sem tudhatod, hogy mennyi idős lesz. De mi is hasonló helyzetben vagyunk. Apa két napokat van távol, egész nap, egyedül vagyok egy két és fél évessel és egy két hónapossal. Sikerült a nagyobbikat úgy nevelnem, hogy szót fogadjon (dackorszak ellenére még mindig szót fogad legtöbbször), így szopizás alatt rajta tartom a szemem és ha valami olyasmit tesz, amit nem szabad, hát rászólok. A kicsi szerencsére 10-15 percnél tovább nem szopizik, így jól elvagyunk.

Nekem különben a szoptatás a legkisebb bajom, sokkal jobban aggaszt, hogy nem tudok kellő figyelmet fordítani egyik gyerekemre sem, nem tudok elegendő 'minőségi együttlétet' teremteni számukra. Egyelőre teljesen mások az igényeik, és ezt elég nehéz egyeztetni úgy, hogy egyedül vagyok, és a házimunkát is el kell valamikor végezni.

De durva, hogy bezárod a gyerekedet, 2.válaszoló. Gratulálok hozzá. Őszintén sajnálom a 3 évesedet.

1.vagyok.

Sziasztok!

A 13:39-es válaszoló vagyok, és mielőtt azért teljesen rossz anyának néznétek, azért hozzászólnék egy-két szót.

Egy mondatból szerintem senki ne ítélkezzen, de akkor leírom, hogy nálunk ez hogyan zajlik.

Amikor a kicsit szoptatom, akkor a nagylányom MINDIG ott van mellettem. Együtt vagyunk az ágyban, addig ő elvan, mesét néz a tévében, vagy beszélgetünk.

De van olyan pillanata a lányomnak, amikor nem bír magával, rosszalkodik, ütögetné a pici fejét, keresztül ugrál rajtunk, a tévét leszedné a helyéről.....hiába kérem, hogy még egy kis időt bírjon ki, nem megy neki. És ilyenkor a saját szobájában bemegy 2-3-4 percre,ami közvetlenül a mienk mellett van, és addig gyorsan befejezem a szoptatást. Tehát nem rendszeresen,hanem néha-néha, nem órákat van bent a szobájában, és mielőtt bárki is félreértené nincs útban a lányom. Napközben saját maga bemegy, és eljátszik. Ja igen, nem tud felmászni sehova, nem tud leesni semmiről, és semmi apró tárgyat, vagy akármit nem tud a szájába venni, mivel azok alapból nem az ő szobájában vannak, hanem a nappaliba.

Az én kislányom időnként túlzottan eleven, és nem fogat szót, ha szépen kérem akkor sem. Amikor egy gyerek nem fogat szót, és rosszalkodik, gondolom mindenkinek van bevált módszere, hogy hogyan "fenyíti" meg. Ki azzal, hogy beállítja a sírokba, ( nálunk nem használt ), ki azzal, hogy jól elveri ( soha nem tenném ) és van aki ordibál,....... stb...... nálunk amikor nem fogad szót, és nem hallgat ránk, akkor az a "bünti", hogy pár percre bemegy. ÉS ez szoptatáskor sincs másképpen.

De én ettől nem érzem magam rossz anyának, és sajnálni sem kell a lányom, mert a világon mindenkinél a legjobban a két kislányomat szeretem!! :-)