Aki idegenkedik a szoptatástól azzal van valami baj?
Szerintetek van olyan aki nem szívesen szoptat? Aki szerint a vele járó macera (mellgyulladás, sebes bimbó) és az a tény, hogy anya és baba össze vannak "láncolva" mert örökké együtt kell lenni, mivel az ő teste az ételellátmány elveszi a kedvét a szoptatástól?
Elítélendő az aki örül, ha nem "lóg" rajta a baba és nem kell egy két lábon járó mellnek éreznie magát?
Vagy ezek önző szempontok és csak azt kell nézni, hogy a babának mi a jó és szoptatni sírva sebes, gyulladt mellel és figyelni mit eszel, mennyit iszol, stb.
én elsőre teherbe estem a babámmal, viszont a terhességem nem volt zavartalan, terhességi diabéteszem, magas vérnyomásom volt, hosszan vajúdtam, végül oxitocint kaptam, burokrepesztés, kézzel tágítás, mert nem tágultam szinte semmit, iszonyú volt az egész tortúra, a babám elég kicsi volt mikor megszületett. utána hamar behozta a lemaradást, szoptattam, de nehezen ment a szoptatás eleje is. aluszékoyny volt, a kórházban rászokott a tápszerre, nekem sebes lett a mellem,, begyulladt etc etc. majdnem 1 hónapba telt, mire átszokott a cicire. és utána 6 hós koárig kizárólag anyatejes volt, igény szerint , majd pedig mivel a hozzátáplálásért nem nagyon rajongott az elején, gyakorlatilag 1 éves koráig az anyatej volt a fő tápláléka, amit mellette megevett egyebet, főleg gyümölcsöt, az bőven nem fedezte a szükségleteit. szóval ebből a szempontból nem tudom, én melyik csoportba tartozom, alfa vagy selejt nőstény? könnyű teherbeesés, nehéz terhesség és szülés, nehezen induló, majd jól alakuló szoptatás?
az én esetem is mutatja hogy elég ritka az aki minden szempontből "szerencsés" (én annak nevezem).
Az én tapasztalatom szerint:
1. a mellgyulladás és a sebes bimbó nem feltétlenül velejárója a szoptatásnak. Nekem pl mellgyulladásom nem volt eddig (4 hónapja szoptatok), sebes bimbó sem volt jellemző, igaz az elején érzékenyek voltak a melleim, az nem volt jó. De az csak pár hét volt, s azóta mennyi eltelt úgy, hogy semmi bajom.
2. nem vagy összeláncolva, egyrészt meg lehet etetni a babát, és ellépni, ha dolgod van, vagy pedig lefejni tejet, s akkor hosszabb időre rá lehet bízni apára, mamára, stb.
3. nem ételellátmány a testem, hiszen ugyanúgy élünk házaséletet a férjemmel, a szoptatástól függetlenül én még NŐ vagyok, sőt, nagyobbak a melleim :-))
4. a babának az anyatej a legjobb táplálék, ha valakinek van teje, akkor furcsa, hogy lemond arról, hogy a babáját a legjobbal táplálja, amit csak adhat, ugyanakkor bármit megvesz neki drága pénzért, legyen az játék, vagy gyerekszoba, bármi.
5. ha néztél már a gyermeked ragyogó arcába, amikor veszed le a pólódat, vagy kérdezed tőle, hogy cici?, akkor mindenért kárpótolva vagy, az elején hetekig fájó szoptatásért is.
6. önző szempontok? Valószínűleg nagyon akarta az anyuka is a babát, 9 hónapon keresztül hősiesen ment mindenféle vizsgálatra, izgult, hogy minden rendben legyen, miért érne ez véget a szüléssel? Akkor kezdődik csak a móka igazán :-)) Egyébként ha valaki nagyon idegenkedik a szoptatástól (és tudna szoptatni), szerintem 3-4 hónapot az is simán kibír, egy babának már az is nagy dolog, ha legalább ennyi ideig szopizhat. Ez önfeláldozás, de ki ne tenné meg a babájáért, ha van rá módja? A szoptatás nem feltétlenül arról szól, hogy 1,5-2 évig szoptatnod kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!