Aki idegenkedik a szoptatástól azzal van valami baj?

ez így túl szélsőséges, ebben is meg kell találni az arany középutat. Az sem jó, ha állandóan cicin lóg a gyerek és az anyja még "levegőt sem tud venni" miatta, de az sem, ha nem szoptatják mert épp olyan kedve van az anyukának.

A normális az, ha mindent megtesz az ember a szoptatás érdekében, de nem mindenáron!

Egyszer már volt egy ilyen kérdés, hatalmas vita kerekedett belőle. Szoptatni csodálatos dolog. Viszont a vele járó fájdalom, odafigyelés, örökös készenlét már nem annyira. Igaz, és sajnos csak 2 hónapig tudtam szoptatni, de az csodálatos volt. Aztán úgy éreztem, kitárult a világ. A terhesség alatt is sok minden van tiltva, de a szoptatás alatt mégtöbb, mert akkor még ugye arra is figyelni, kell, hogy ne egyél olyat, ami bánthatja a baba gyomrát. Szóval mikor abbahagytam a szoptatást, újra szabadnak éreztem magam, és ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a kislányom. Ő az én kis kincsem, és mikor először tápszert kapott, sírtam, mert sajnáltam a szoptatást, és sírtam, mert láttam, hogy a kislányom szeme felcsillan "igen, végre jóllakhatok...."

Szóval szoptatni csodálatos, de megvannak a hátrányai. Az életben szinte minden ilyen. Anyának lenni is csodálatos, de nem könnyű :)

Háááát, őszintén? Szerintem hozzáállás kérdése. Aki ehhez a táborhoz tartozik, amit írtál, annak az idegen, ahogy a másik tábor gondolkodik, és fordítva.

Én bizony örültem volna, ha tovább tudtam volna szoptatni, de sajnos nem ment. 5 hónap adatott meg mindössze. Nekem is volt sebes a mellbimbóm, már a kórházban gyönyörű vérhólyagot szívott rá, ugyanis rossz méretű bimbóvédőt szereztem be sajna. Ráadásul lapos, befelé forduló mellbimbóm van, na ebből aztán nem könnyű szoptatni. A másik: császáros voltam, nem indult be a tejem, pedig aztán mindent megtettem érte: masszíroztam, fejtem, homeós bogyó, szoptatós tea, stb. Nagy nehezen lendültünk bele ezek ellenére is a szopizásba, végül mikor már egész jól ment, lett egy frankó mellgyulladásom, 39,6-os lázzal. Antibiotikumot kaptam, amit szoptatás alatt nem is lehetne szedni - de sajnos penicillin-érzékeny vagyok, másfajtát nem kaphattam. De ezt is túlvészeltük.

Szóval ha valaki, akkor én aztán szenvedtem vele rendesen, de azt mondom, hogy MEGÉRTE!!!

Múltkor voltunk babalátogatóban, és láttam, ahogy anyuka megszoptatta 3 hónapos pici babáját - tudod, hogy összeszorult a torkom, és fájó szívvel gondoltam vissza rá, hogy milyen jó érzés volt???

Ezek után nekem tényleg nehéz elhinni, hogy valakinek ez idegen gondolat, és hogy két lábon járó mellnek érzi magát. De nem mondok erre semmit, az ő dolga.

A gyermek csak egyszer csecsemő és aki megteheti v. akar úgyis szoptat.

Én speciel sose éreztem magam kétlábon járó mellnek hogy idézzelek. Nőiesedik ilyenkor a kismama de evvel az erővel azt is mondhatnánk hogy aki babát vár az tartálynak érzi magát meg anyahajónak ami vicces de azért sértő is tud lenni.

Aki nem szoptat hanem tápszerez de nem azért mert nem tud hanem mert nem akar biztos tudja v. felméri hogy mit veszit és mit nyer általa.

figyelni és szoptatni sebes mellel: ezek csak néha fordulnak elő akinek gyakran senki se fogja megvetni hogy azért hagyja abba a szoptatást mert nem talál benne semmi örömöt csak korlátozottságot és fájdalmat érez.

Aki undoritónak tartja a szoptatást ? hát na az Ő gyereke.

nem hiszem hogy az agyilag nem okés fedné a valóságot.

de csak azt tudom elmondani, velem hogy volt és én mit gondolok erről.

szülés előtt egyszerűen viszolyogtam a gondolattól...el nem tudtam képzelni, hogy a két szexuális szervemet ilyemire kell majd használni....

amikor megszületett a kislányom, teljesen természetesnek találtam a szoptatást. nem volt viszolyogtató. nagyon szenvedtüónk az elején, volt mellgyulladás, sebes mellbimbó, 1 hónapig tápszeres volt a kcicsim, mire sikerült visszaállni az anyatejre (születése után 2 hétig az intenzíven volt, ezért volt nehéz ennyire). de sose merült fel, hogy feladjam. az anyatej így vagy úgy, de jobb mint a tápszer nagyon sok szempontból, ráadásul kényelmesebb is, legalábbis nekem. nem mondom hogy a tápszer nem jó, magam is tápszeres baba voltam anno, de az anyatej a természetes. nem éreztem magam soha kétlábon járó mellnek, se az nem volt teher, hogy össze vagyok kötve a babámmal, kivel legyen összekötve az ember, ha nem a babájával? az anyai hormonok dolgoztak szerencsére erősen.

szóval, ha engem kérdezel, igen, önző dolognak tartom, de nem ítélem el aki ezt gondolja (ált. nem vagyok egy nagy ítélkező), és nem is tartom agyilag zokninak. ha ő így gondolja, és így jó neki, meg a babának is jó, akkor felőlem a fáklyásmenet.

2 éves kislány édesanyja

Ha ezek a szempontok akkor szerintem igen, elítélendő. Minek szül az gyereket, akinek teher a szoptatás. Hiszen a tápszerrel is van "munka" Vizet forralni, összekeverni, cumisüveg fertőtlenítés stb...

"Lóg rajta a baba..." ,miért a cumisüveget az ajtóból lógatja be??? Ott is ölbe kell venni a babát, (normál emberek szeretik a közelükben érezni a gyereküket).

Hát én azt mondom aki csak azért nem szoptat mert teher számára, az ne is szüljön gyereket, mert a gyerek is teher lesz, hiszen rengeteg más nyűg is lesz vele, nem csak a szoptatás.

Nekem is volt sebes a mellem, sírtam is mikor bekapta a lányom, de egyetlen egyszer sem jutott eszembe hogy ne szoptassam. Mindig arra gondoltam, hogy egyszer meggyógyul és könnyebb lesz. Soha nem volt teher a gyerekem táplálása.

Hát de könyörgöm... ha anyuka idegenkedik a pelenkázástól, akkor ne pelenkázzon? Ha nincs kedve mosni, akkor nem cseréli ki a gyereke lebukott rugiját? Ha épp kényelmesen fekszik, akkor nem kel fel ha éjjel sír a baba???

Ez nyilván nem így működik. Van, ami a gyerekkel jár. A szoptatás is. (SOHA nem gyulladt be a mellem, és sebes is csak igen rövid ideig volt, pedig kétszer 10 hónapot szoptattam!!! Ezek csak kifogások!) Ha nem akar valaki szoptatni, pelenkázni, éjjel ébredni és társai, akkor ne csináljon gyereket, és nem lesz ilyen gondja.

Én őszinte leszek (mégha le is pontoznak) az elején körülbelül pontosa így érezte amit te leírtál!Magam ban azért könyörögtem, hogy apadjon el a tejem...

Azt hozzáteszem, hogy nagyon várta a kislányom születésen könnyen is ment, de mikor hazajöttünk elkezdődött a pokol!Szinte másnaptól egyedül voltam vele :( Ő meg a világ minden kincséért sem volt hajlandó még bekepni sem acicim, ami nagyon fájt, ha mégis bekapta nem engedte el,így sebes lett...Aztán már csak cumisüvegből a frissem fejt tejemet itta...Majd 4 hetesen már minden szopikor sírtam, addigra végre már itthon volt a férjem is,és kaptunk szakmai segítséget egy szoptatási szaktanácsadótól!Aki meg is látogattott minket,hát tőle tanultam életem során a legtöbbet,leghasznosabbat! (pedig több diplomám van)

És 8 hetes korára minden rendbe jött, a férjem is biztatott,csak ciciből evett a lányom!1 hete volt 1 éves ész szopizik, és kb 6 hós korától(vagyis akkor fogalmazódott meg bennem először) hogy milyen jó ogy ez így alakult!Mennyire szeretek szoptatni,és Aninak (szopi tanácsadó) amikor csak találkozunk,mindig megköszönöm azt a rentgeteg segítséget, és bíztatást!Imádok szoptatni!

És az hogy egy nagy cicinek érzem magam az kb 3 hós korában múlt el,mert akkor már sok-sok minden érdekelte és az addig akát 30-40 percig is szopizó babám már csak 5-10 percig bújt hozzám!

Most pedig minden reggel és este,néha éjjel is kéri egyszer sgyszer...Meg délbe az alváshoz!

ÉS ne adja isten hogy megint beteg legyen, de akkor is ez volt a legjobb dolog!Egy grammot sem fogyott a betegség alatt,mert a cicit azt mindig elfogadta!

5 perc minden altatás...ha bármi baja van akkor is ott a cici nyugtatónak!Ha megyünk valahova és enni kell akkor is mindig ott van!Nyáron szinte végig tudtunk menni a férjemmel mert még erre sem kellett külön odafigyelnünk!Ingyen van!És kb 3 hós kora óta arra sem kell odafigyelnem mit eszem!

Szóval az elején ez a sok-sok kínlódás milliószor megtérül!És mikor barátnőm tápis babájának jött a foga szegénykém semmit nem evett 4 napig!majd 1 kilót fogyott,nekem akkor is ciczik!Mert sz fájdalomcsillapító hatású...

Nem atápisok ellen beszélek,csa az előnyöket sorolom!

Szóval fel a fejjel!Mi is iszonyatosan kezdtük,és mostmár egy álom, mikor összebúlunk,és annyi minden sokkal könnyebb!

Kitartás egyre könnyebb lesz! :) :D

7 hónapig szoptattam a lányom, addig fogadta el, hozzátáplálásnál nem kellett neki a cici, meg már csak reggel este volt tejem, de utáltam szoptatni! Mindig 2 ciciből lakott jól, de 2 óránként cicizett 1-1 órát, volt sokszor hogy éhes maradt sírt de azt mondta a védőnő annyi tejem van amennyi a babának kell, két mellből 100-120 mili. Zavart hogy éhes a gyerek es nincs elég tejem, sír éhezik! Megváltás volt mikor vettem tápszert, fél perc alatt kész volt, annyit evett amennyit akart, 5 perc volt egy etetés! Szívesebben főztem főzök neki mint a szoptatás.

Ha legközelebb kevés lesz a tejem simán adok neki tápszert, nem hallgatok senkire, inkább minthogy megint fél év csak arról szóljon hogy sír éhes a gyerek én meg vele sírok!