Szoptat valaki mindenféle rásegítés nélkül?

Igen, van. Én, illetve 10 olyan barátnőm, akikkel együtt jártunk szülésfelkészítőre, mindannyiunk babái júliusban születtek. Mi a titok? NEM iszunk semmiféle löttyöt, attól nem lesz több tej. Tej a szoptatástól termelődik, ez az, amit nem mondanak el a kórházakban a csecsemősök, vagy a terhesgondozás során a védőnők.

A szoptatás halála a kiegészítés. Nem szabad!!! Tedd mellre igény szerint a babát, az első hetekben nálunk ez óránként volt, most így közel 6 hónaposan 2-3 óránként. Nem a szopik közötti pihenőidőben, hanem a szopik alatt, a stimuláció hatására termelődik a tej. Tehát minél többet mellre kell tenni a babát!

Léteznek úgynevezett fejlődési ugrások, erről se beszélnek a védőnők. Ilyenkor a babák egyik napról a másikra sokkal többet kérnek enni. Na ilyenkor nem szabad pótlást adni semmiképp, hanem gyakrabban kell szoptatni és a kínálat egy-két nap alatt idomul a kereslethez.

Egyetlen csepp szopis teát nem ittam, egyetlen homeopátiás bogyót nem kaptam be, csak az első pillanattól igény szerint szoptatok. Lassan betöltjük a 6 hónapot és még mindig bőven van tej.

Ha kérdésed van, írd be a keresőbe hogy la leche liga, ők mindent tudnak a szoptatásról, érdemes hozzájuk forulni. Én - és a már említett barátnőim - tőlük tanultuk a szülésfelkészítőn a dolgokat, azóta is mindenkinek anyatejes babája van, cumisüveget meg csak a bolt polcain látunk, mert itthon nincs.:-)

Hát ez úgy lehetséges, hogy manapság egyre kisebbek a családok. Míg régen a nagycsaládban megoszlott a házimunka és az egyéb teendők a gyerek körül nem CSAK az anya feladata volt. Ma meg mindenki egyedül él a férjével, párjával, jön a baba, akkor a nagyszülők vagy nincsenek, vagy messze laknak, vagy még aktív korúak és dolgoznak, de nagyon ritka az hogy együtt éljenek a családdal, pláne hogy ez még konfliktusokat is okoz sokszor.

A mai nők egyszerre akarnak szeretők, anyák, feleségek, háztartási alkalmazottak, főszakácsok és mindeféle egyebek lenni. Emellett pedig nagyon nehéz 100%-ban átadni magukat az anyaság érzésének és kiteljesedni ebben (mert ez kell a jó szoptatáshoz, hogy vki megélje, hogy ez csodálatos dolog hogy a testéből táplálja a babát).Szóval lelki ráhangolódás is kell hozzá.

Ugyanakkor nem görcsöltek ezen régen,hogy jaj lesz e tejem, jó anya vagyok e stb.

Aki szegény volt, az ahányszor csak tehette, megszoptatta a babát, hiszen ez volt a legolcsóbb.

Aki meg gazdag volt, nem problémázott rajta ha nem volt teje, legfeljebb tehéntejet kapott a baba. (akkoriban ez nem volt ismert hogy nem szabad).

A másik dolog, hogy régen dajka volt, aki szoptatott a gazdag nők helyett pl.

Nem mindenben értek egyet az előttem szólóval. Amúgy én voltam a 8.42-es válaszoló is.:-) Valóban kell a lelki ráhangolódás, de ez nem attól van, hogy segítenek-e a nagyszülők vagy sem. Ha akarnám, én kaphatnék olykor segítséget, de nem akarom. Simán el tudom látni a háztartást a baba mellett, nálunk mindig van főtt kaja, sütemény hetente többször, rend van a lakásban, sportolok is... Szerintem minden szervezés kérdése. Sokat írhatnék erről, de végülis nem ez a kérdés lényege, ha valakit érdekel, úgyis ír és priviben megbeszéljük.

Abban viszont egyetértünk, hogy a kiindulási alap az, hogy ne görcsöljünk rá a témára. Szoptatni akarok, tehát szoptatok És nagyon jó megélni azt, hogy valóban a testemből táplálom a gyermekemet.

A második válaszolóhoz tenném hozzá, hogy azért ne általánosítsunk, laktam már pár helyen, mindenhol elmondták a csecsemős nővérek és a védőnők is a minőségi ugrás, meg a szoptassunk egyvégtében elvet.

A szülészeti osztályon ennek következménye az lett,hogy 10 anyából 8nak tiszta seb lett a bimbója mire hazakerült.Pedig jól volt mellre téve a baba, csak ha folyamatosan ázik a bimbó, attól nem lesz több a tej.Csak a borzasztó fájdalom rögzül az anyában minden egyes szoptatás előtt, közben.

Nekem is így volt, 3 lalechés szakértővel is konzultáltam, beszélgettünk, találkoztunk.

Mindezek ellenére ők sem tudtak mit mondani, hogy az egyik mellemben egyszerüen elment a tej. Hiába fejtem, hiába tettem rá a babát stb.És ők is próbálták a kézi fejést megmutatni,mit ad isten nekik se sikerült. Nem olyan a mellem és kész.

Plusz a fiam borzasztó hasfájós volt és ha egész nap csak kajált és kajált, csak még rosszabb lett a helyzet, úgyhogy végül az vált be,hogy nem etetem minden órában mikor ő sír, mert igaz hogy a cicin megnyugodott pár percre,de utána minden rosszabb lett.

Azért küzdöttünk tovább és 6 hós koráig csak anyatejet kapott a baba semmi mást, mindezt úgy hogy még akkor is napi 12szer szopizott. De megérte.

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem biztos hogy mindenkinek a folyamatos mellretétel az üdvözítő.

Ja és persze ezt könnyű annak betartani, akinek a babája a kezdetektől szépen 3-4 óránként akar szopizni, illetve átalussza az éjszakát hamar stb. Annak már igencsak nehéz, akinek a gyermek nem ilyen óramű pontos.

Na épp erről beszélek, hogy lenne segítség, de nem AKAROD. Hát ez az..:) hogy sok mai nő nem akarja, mert ő egymaga akar 100%-ot nyújtani. Örülök, ha neked sikerül, de azért nem ez az általános, hogy vki kicsi a baba szoptat, újszülött mellett tip top a lakás, süt főz, szexel és sportol:)Vagyis akkor van ez így ha olyan babát kaptál aki mellett ezt meg lehet oldani.

Illetve azért van az embernek jó esetben egy párja is, aki gondolom azért vmit csak csinál otthon.

Namindegy, nem ez volt a téma, csak azért nem ez az általános.

Én voltam a második... Valóban nem akarom a segítséget, mert nekem jó, hogy nem szólnak bele a dolgainkba. Amúgy nekem a mellem se sebesedett ki az állandó cicizéstől, pedig rengeteget volt mellen a lányom.

Nem tudom, miért olyan fura, hogy mindenre van időm a lányom mellett, hiszen amúgy rengeteget foglalkozom vele. A párom se segít, hiszen estig dolgozik. Szerintem jól sikerült kialakítanunk a napi ritmust, ennyi az egész.