Ugye nem a szoptatáson múlik a kötődés?

Nem. De a testközelséget meg lehet adni tápszeres táplalás mellett is. Pl: mindig ölben etettem, akkor is amikor már tudta volna egyedül tartani az üveget. Nem járt kézről kézre. Nem használtam ki, hogy "bárki megetetheti", mert én akartam (kivétel az apja, neki nyilván hagytam).

Egy tápszeres, egy anyatejes gyerekem van, ugyanannyit kaptak "belőlem".

Elmulik ez is, par het es nem latod majd ennyire borusan a dolgokat.

Az elejen en is nagyon szarul ereztem magam, amikor abbahagytam a szoptatast (kisfiammal volt a gond, izomgyengeseg miatt nem tudta kiszivni a tejet, fogyott sokat). De aztan ez is elmult es mar egy cseppet se bant a dolog.

Igy alakult, ez van. Nem ettol vagy jo vagy rossz anya, annyira nem szamit. Toled felnottkent amugy kerdezte barki is, hogy szoptal-e csecsemokorodban? Ezen mult a szuleiddel valo kapcsolatod? Na ugye.

Anyammal szornyu a kapcsolatom, de nem azert, mert csak 6 honapig szoptatott, hanem mert idiotan viselkedett velem egesz eletemben.

Nem.

Kisfiam tápszeres volt, és soha nem tudtam levakarni magamról.

Most 2 éves, borzasztóan anyás.

Én a lányomat csak fejéssel tudtam etetni, de a mai napig csak úgy issza meg a (már) tápszert, hogyha odabújok mellé és folyamatosan összeérünk. A fiamat szoptatom, nem érzem, hogy drasztikusan más lenne a helyzet. :)

(Egy év van köztük, azért kap még tejet mindkettő, a nagy is még csak másfél éves.)

Nem tudtam szoptatni. 2 hetes kora óta volt full tápszeres. 3,5 éves most és még mindig levakarhatatlan. Apjával, mamával ideig-óráig elvan, de anya a minden.

Soha nem éreztem magam szar anyának, mert nem szoptatok. Szerintem nem ezen múlik a dolog.

Van olyan ismerősöm akinél szoptatva volt mind a 2 gyerek, de full lesz@rják az anyjukat.