Van olyan kutatás hogy a hosszan szoptatott gyerekek jobban kötődnek-e az anyjukhoz?

Két gyerekem van, kamaszok. Az a gyerekem kötődik hozzám jobban (az idősebb), aki elejétől fogva tápszert kapott, mert nem jött meg a tejem, iszonyú stresszes időszak volt amikor ő született.

A másik gyerekem egy éves korig kapott ajyatejet.

Szóval statisztikam nincs, de ez egy jó nagy butaság. A kötődés nem ettől függ.

Nem tudom, van-e ilyen, de nálunk pont fordítva van. A tápszerest alig lehet "levakarni", a majdnem 3 éves koráig szoptatott meg simán telibe szr

(bár még csak kisiskolások)

Szerintem szigorúan erre vonatkozóan nincs. Inkább esetleg azt tudom elképzelni, hogy az a szülő, aki hosszan szoptatja a gyereket, általánosságban nézve is inkább a gyengédebb, kötődőbb szemléletet vallja a nevelésben, és lehet ennek van valamiféle hatása a kettejük kapcsolatára. De hogy önmagában a szoptatás (ráadásul a hosszan szoptatás) miatt jobban kötődne bárki az anyjához, azt amellett hogy erősen kétlem, szerintem nem vizsgálták, és főleg mert a kötődés maga egy nagyon sokrétű dolog, amit millió meg egy tényező befolyásol, nem is hiszem, hogy ilyen szigorúan el lehetne különíteni.

De amúgy ha megbízható források érdekelnének, a scholar.google.com egy fantasztikus tárhelye a tudományos cikkeknek.

"általánosságban nézve is inkább a gyengédebb, kötődőbb szemléletet vallja a nevelésben"

Hű ezt inkább ne...

Igaziból nem is tudom, hogy hogyan lehetne mérni a kötődést, vagy ami mérhető, azt miért szeretné bárki a gyerekének.

Pl. ismerősöknél van ilyen 30+-os gyerek, aki rettenetesen kötődik és mindig kötődött. Otthon lakik és annyira nem tud ellenmondani az anyjának, hogy szóljon, hogy szeretne maga megkenni egy kenyeret (szó szerint, életében 10-15 alkalomnál többször nem kent kenyeret és erre anyuka büszke), dolgozni nem dolgozik csak azt a munkát, amit a tesója talált neki és abban is gyakran a családjának kell neki segítenie (munkaidőben csörög a telefon, hogy nem tud valamit megoldani és akkor anyu, apu vagy a tesó pattan és visszaküldi a megoldást). Most komolyan nem értem, hogy miért kell egy gyereknek "jobban" kötődnie. Ez max az anyának jó. A gyerek legyen életképes és kötődjön annyira, amennyire egészséges, lehessen felnőttként családja és tudjon kialakítani egészséges kapcsolatokat.

A szülőknek meg talán be kellene látniuk, hogy a gyereknevelésnél nem azt kéne nézni, hogy nekik mi a jó, hanem, hogy a gyereknek. Pl. amikor bölcsiről, oviról beszélnek sokan, akkor is mindig elhangzik ellenérvként, hogy a gyerek nem fog annyira szeretni, ahogy sokaknak a tápszerrel is ez a kevésbé fog kötődni a szlogenje. Sokan képesek éheztetni a gyereküket, ahelyett, hogy adnának neki kiegészítésként tápszert, ha nem tudtak eleget szoptatni. Persze egy gyereknek sokkal jobb, ha nem jut elég tápanyaghoz és nem tud normális ütemben fejlődni, mert az anyjának nincs elég teje, de legalább jobban kötődik. (Nyilván nem egy-két nap, de hetek alatt azért már látszódhat a tápanyaghiány).

Keresgélj az alábbi kulcsszavakkal: child attachment breastfeeding bottle feeding.

Az első 4-5 találat relatíve friss (2019-2020), és a konklúzió, hogy a szoptatás (vagy a táplálás módja általában) önmagában igen kis hatással van a kötődésre.

Szóval nem kell rettegni, hogy a lefejt anyatejjel vagy tápszerrel etetett gyerek örökre megnyomorodik mentálisan, hiába szeretnék néhányan gerjeszteni a feszkót ezzel kapcsolatban.