Szoptatod vagy tápszerrel táplálod a babád?

Kizárólag tápszeres volt. Nem eü okból, hanem mert így döntöttem.

2 évig szoptattam a lányom. Nem kapott se tápszert, se tejitalt se tejpépet.

Nekem olyan borzasztó élmény volt a szoptatás, hogy azt mondom, soha többet. A kórházban próbálgattam egyedül, a csecsemősök és a kórházi védőnő nem voltak hajlandók segíteni, ha kértem, akkor sem, csak a bimbóvédőt javasolták. Próbáltam, nem jött semmi, szerencsétlen babám csak nyelte a levegőt. Hazajöttünk, próbáltam a mellemet masszírozni, de brutálisan begyulladt. A formája sokkoló volt, szinte kúp alakúra duzzadt, kifényesedett, a mellbimbóim vérések és gennyesek voltak. Jött a védőnő, mondta, masszírozzam a zuhany alatt...császárral szültem, a sebet nem érhette víz. Folpakkal tekerte be apuka, úgy próbálkoztam, sikertelenül. A hazamenetel után 3 nappal be kellett mennünk a kórházba, mert pokolian fájt és lázas voltam. Két csecsemős egy órán keresztül gyömöszölte a kőkemény melleimet, majd a kórházi mellszívó dolgozott rajtuk. Nem túlzok, üvöltöttem a fájdalomtól, soha nem éreztem még hasonlót sem. Orvos nem látott, azóta is bánom, hogy nem szóltam, vizsgáljon meg. (Bár nem hiszem, hogy nekem kellett volna szólni az orvosnak, de mindegy.) Itthon próbáltam fejni, másfél-két óra alatt alig jött valami, a fiam továbbra is kitartóan nyelte a levegőt. Küszködtem zokogva még egy darabig, majd azt mondtam, elég volt. Kimasszíroztam a csomókat, de nem fejtem tovább. Kövezzetek meg, de hatalmas megkönnyebbülés volt. Úgy döntöttem, a kisfiamnak szüksége van egy kiegyensúlyozott, normális anyára, nem egy egész nap síró, lelki roncsra. Ha nem hozom meg ezt a döntést, visszakerültem volna a kórházba, nem bírtam enni sem. Ha megfeszültem, se tudtam pár falatnál többet enni; úgy éreztem visszajön. Sokáig bántott a dolog, rengeteget sírtam, egy darabig még biztos nem teszem túl magam rajta, de változtatni már nem tudok. Nagyon-nagyon irigylem, akinek minden nehézség nélkül ment 😔 Elnézést a kisregényért, de így kerek a történet.