Van itt olyan anyuka, aki csak rövid ideig, 1-2 hónapig próbálkozott a szoptatással, de végül feladta és tápszeres lett a baba?

Én 2 hónap után feladtam és azt kívánom, hogy bár előbb megtettem volna!

Szülés után azonnal belövelt a tej, babám szépen szopizott, nem volt gond, amíg haza nem értünk.

Szülés előtt 1 nappal közölték velünk, hogy ki kell költözünk a szolgálatilakásból, mert az önkormányzat egyoldalúan szerződést bontott. Azt se tudtuk, hogy december közepén hol keressünk albérletet, és ki fogja nekünk úgy kiadni, hogy karácsonykor/szilveszterkor már költöznünk kellene + ugye az összes iroda ilyenkor bezár. Erre jöttek még anyósomon jótanácsai (tipikus filmbéli toxikus anyós, aki nagyon alattomosan tudja szőni a szálakat). A sok stressz hatására egyre csak apadt a tejem és hiába próbáltam meg mindent (a gyerekorvos még nyugtató is szedetett velem), a babám éhes maradt, csak sírt és nem gyarapodott.

A gyerekorvos nem akart tápszert írni, mert szerinte nincs olyan, hogy egy anya nem tud szoptatni, csak olyan, hogy nem akar. Ekkor kezembe vettem az irányítást,bebattyogtam az első gyógyszertárba és vettem tápszert. Onnantól kezdve megnyugodott a babám is és én is. Ha ezt előbb meglépem, nem sírtam volna át egy egész hónapot és nem fogytam volna csontsoványra az idegeskedéstől.

Nem voltam valszeg elég kitartó. A tesóm kb 0-24-nem szoptatott és/vagy fejt, nekem ez egyszerűen nem ment. Hiába szoptattam másfél órát, ugyanúgy éhes maradt a gyerek, aztán meg még fejtem is egy órát, és 20-30ml-t sikerült. Aztán szinte megint ébredt a baba és kezdődött elölről. Teljesen kikészültem, hogy kb semmit nem aludtam, úgyhogy hagytam a francba. Szerencsére a védőnő, aki amúgy szoptatáspárti, ő is azt mondta, hogy az igény szerinti szoptatásnál az anya igényei is fontosak. Úgyhogy hamar elengedtem a szoptatás témát.

(És valszeg perceken belül le is leszek oltva emiatt...)

Nagyjából hármas elég jól összefoglalta az én esetemet is. Annyi volt nálunk, hogy utóbb kiderült, ennek az oka a gyenge arcizomzat volt. Napi 21-22 órát csüngött rajtam a gyerek úgy, hogy éppen csak tartotta a súlyát. Először megpróbáltam tápszer mellett fejni, és este - hogy pihenni tudják - cumisüvegből jól megetetni. Gyorsan kiderült, hogy 90-100 ml tápszertől kellemes négy órát aludt egyben, ugyanennyi anyatejtől pedig sikítva ordított. Még egy darabig küzdöttem a fejéssel, aztán amikor már 6-8 órákat aludt egyben éjszaka, akkor hagytam az egészet.

A lefejt tej nagy részét lefagyasztottam, de kiolvasztva borzalmas vasas szaga volt. Megpróbáltam adni a kicsinek, akkora trauma volt neki, hogy fél napig semmit nem fogadott el tőlem utána.

Hát ilyen rémes sztori volt.

Ugyanígy mint mindenki itt kb.

Próbáltam, nem jött a tej, fejtem (alapból undorodtam a fejés gondolatától) fájt, utáltam, nem jött, a gyerek kiköpte a mellbimbóm és ordított, nem beszélve arról, hogy le volt esve a gyerek cukra, el is vitték az intenzívre, kapott tápszert, én elapasztottam azt a kevés tejet ami beindult, és tápszeresek lettünk. Nem bántam meg.