Mi olyan rohadt meghitt a szoptatásban?

Attól, hogy te nem érzed, nem túllihegés..

Hónapokig én sem éreztem, csak megoldandó feladatot làttam benne.

Fáradt voltam, izgultam, hogy nem èbredek, hogy ő nemmalszik vissza

Stb

Kb 3-4 hónaposan jött az, hogy el tudtam merülni benne..

Tudományosan nézve kapsz egy csomó hormont (oxitocint meg prolaktint), amikor kiürül a melled, így termelődik már szoptatás alatt a következő adag. Na az pont olyan - kéretik nem félreérteni - , mint amikor orgazmus után hű-de-szerelmesnek érzed magad és mindjárt elalszol. Így segíti a tudomány szerint is a kötődést a szoptatás. És én ezt éreztem is és nem képzelegtem, mert valaha szoptató barátnőkkel beszélgetve, nem voltam ezzel egyedül. Csak erről eléggé tabu beszélni ebben a formában. Na meg akinek még épp fáj és küzdelmes, az nem erre fog figyelni.

De bárhogy is, biztos, hogy a babád közelsége, illata, látványa, jó esetben felkelt benned egy adag megölelgethetnéket, gondoskodási ösztönt. Szerintem jó dolog közelről rácsodálkozva, hogy ő belőlem is van és milyen cuki mittudomén a füle, ami tiszta nagyapja és milyen ember lesz belőle (pl. remélem, nem olyan, mint a nagyapja:)) mert hamar elillan ez a korszak is... stb. Én simán szoktam így gyönyörködni a már nagyobb gyerekeimben is, amikor kis nyugi adatik. Jó dolog megállni kicsit és hálás lenni a családtagokért, gyerekeknél meg még ez olyan könnyen megy, babák meg még aztán annyira feltétel nélkül bíznak az emberben, naná, hogy normálisan ezt gondoskodással, szeretettel viszonozzuk. Aminek egyik kifejezése az, hogy táplálod.

Vannak nők, akiknek egész életükben nincs orgazmusa. Akkor azt mondanád nekik, hogy persze, nem nagy ügy, csak túl van lihegve?

Nekem nagyon fontos, legszebb pillanataim egyike volt mindkét babámmal ez.

Nincs túllihegve, csak sajnos te nem éled át. Szomorú.