Csak én állok hozzá így?

Mivel nekem extra érzékenyek a mellbimbóim (már nem XD), így sosem engedtem a férjemnek, hogy piszkálja, csak magát a mellemet, aztmeg a baba nem piszkálja... :D

egyébként szerintem meg fog változni ez a gondolkodásod, a baba sok mindent kivált az emberből. Én nem akartam szoptatni az érzékeny bimbók miatt, de hát nem én döntöttem, hanem a baba. Most három hónapos, egyáltalán nem fáj a szoptatás, és nagyon örülök neki, hogy bármikor csak előkapom és már kapja is a kaját. EGyébként csak megsúgom, hogy a mell az szoptatásra van. Ez a rendeltetése.

Soha nem tekintettem szexuális “tárgyként” a melleimre..

Ennél sokkal furább,hogy a vaginán jön ki a gyerek, vagy az első orális szex utána

U.í.:

Az első felvezetését továbbvéve, a férfiaknak azért szexis a mell, mert ez azt jelenti, hogy abból fogja az utódjait szoptatni.. termékenységet szimbolizàl.

Ahogy a kerek csípő is feltételezi a könnyebb terhességet, szülést...

Érdekes felvetés. Én nem így élem ezt meg, de számomra a mellem eleve nem "szexuális célokra" volt. Szerintem itt lehet a különbség.

Én például simán monokiniznék, mert valahogy nem tudom szégyellni, viszont hogy bárhol bugyi nélkül legyek... fú, kizárt. És nekem inkább meggyűlik a bajom azzal, hogy a gyerek ott fog kijönni. Hogy a mellemből fog enni? Oké, persze :)

De nem vagy beteg meg fura, dehogyis. Ez egy érzés, annak nincs előjele.

Jah, mert az nem fura, hogy 10 cm-re kitágul a vaginális, ahol előtte a párod max 2-3 cm-es pénisze járt csak.

Szerintem ez sokkal bizarabb, mint a szoptatás, mégis el tudunk vonatkoztatva tőle, mert a szexuális vágy felülírja.

Vicces lenne, ha egy nő se szexelne azután, hogy már szült, csak mert kijött ott egy baba.

Nagyon sokan vanna ezzel így szülés előtt, ebben a világon semmi fura nincs. Aztán megszületik a gyerek, és az esetek túlnyomó többségében hormonok hatására egy pillanat alatt megváltozik a hozzáállásuk, és ami pár órával korábban még taszító volt, a világ legtermészetesebb dolgává válik.

Mindkét gyerekemet egy éven túl szoptattam, örömmel, úgy, hogy az első terhességem közben számtalanszor eszembe jutott, hogy ilyen "undorító" dologra én aztán soha nem leszek képes.