Kistesó rettegek a szoptatástól?

A semmin pörgés tipikus esete...

Majd, ha terhes leszel, és majd ha megszülsz, akkor lesz aktuális ez!

Addig meg retteghetsz, vagy felnőtt módjára az előzőből okulva felkészülhetsz kicsit jobban. És gyakorolható az elengedés művészetét is!

Csak rajtad múlik!

Pedig az elsőnek igaza van. Lesz min. 10 hónapod, ha nem jön össze egyből, akkor több is. Rettegés helyett nézz utána, hogy csinálhatnád jobban.

Az én lányom is ilyen volt, imádta a testközelséget, 1 hónapos korától-2 éves koráig nonstop hordoztam, de valahogy a szoptatás nem ment. Amint a szájába akartam rakni, üvöltött, húzta el magát, stb.

Már 4 hónapja rajta vagyunk a kistesón, már most beszéltem egy szoptatási+hordozás tanácsadóval, aki megtanít kendőben szoptatni, ha kell hetente eljön, és megígérte, hogy mindent megteszünk azért, hogy tudjam szoptatni. A kórházba is be fog jönni mindennap amíg ott vagyunk, ezért én nem is rettegek. Tudom, hogy lesz valaki aki mellettem fog állni, egy szakember aki mindent mdgtesz azért, hogy sikerüljön minél tovább szoptatni.

Neked is ezt tanácsolom, a rettegés helyett, keress már most egy olyan szakembert, aki segít, támogat, hogy ne szenvedés, hanem egy jó élmény legyen a szoptatás.

Ha a kórházban tartózkodás alatt, nem sikerül mellre tenni, akkor amint hazaérsz hívj egy szoptatási tanácsadót.

Én is elbuktam a fiammal a szoptatást. Sajnos nálunk más miatt csúszott el, de ha újra kezdhetném akkor egy tanácsadó lenne az első akit felhívnék.

Ugyanez volt az elsővel, ugyanígy voltunk. Bele is őrülten. Nem tudtam szoptatni. Tápszeres lett, egy idő után beletörődtem, de idő kellett, mire feldolgoztam, mivel mindenhonnan ömlött, hogy "csak az nem tud szoptatni, aki nem akar"...

(Én akartam, nem jött össze, mindegy. 10 éves, köszönjük, jól van amúgy.)

Majdnem 7 évvel később született a húga. Bennem volt az, ami benned, de igazából nem stresszeltem, úgy voltam vele a terhesség alatt, ha nem jön össze, elengedem a dolgot, nem rágom magam rajta, attól nem lesz jobb senkinek. És akkor megszületett, én meg nem akartam elhinni, hogy én is képes vagyok erre, mivel a lányomat kb le se lehetett szedni a ciciről. 8 hónapig szoptattam csak, utána nem kérte mondjuk, de semmi probléma nem volt vele ilyen téren.

A harmadikkal volt nehézség, vele majdnem lemondtam a szoptatásról. Na igenám, de a tápszert meg sorra hányta ki, rá kellett erőszakolnom a cicire 2 hét után, mivel addig fejtem, de csökkent a tejem. És csodával határos módon elkezdett szopni, majd durván rá is függött, jobban, mint a nővére. Vele 7 hónap volt (őt én választottam el a 4. mellgyulladásom után. Na az se volt egyszerű, de nem bírtam már tovább.)