Ha nem szeretnék szoptatni, úgy mit kell tennem?

Érdekes ez a szoptatás. Valaki azt mondja kínkeserves és fájdalmas, valaki pedig a világ legjobb érzésének írja le. Az biztos, hogy eleinte amíg meg nem edződik a mellbimbó (kb egy-két hét) elég fájdalmas tud lenni. De egyfajta szimbiózis a babával. Ha érzed, hogy telítődik, tudod, hogy mindjárt éhes lesz. Olyan, mintha a belső kötődés kinn is folytatódna. Én nagyon élveztem. Másfél évesen mikor saját döntéseként letette a cicit bele voltam betegedve. Nekem akkor teljesen magától elapadt. Nem kellett szednem semmi cuccot. Nem kell ám félni a gyerekvállalástól. A világ legtermészetesebb dolga. Majd meglátod. Csak sokan túlbonyolítják. Még egy plusz érv cici mellett: mindig kéznél van, nem kell sterilizálni és nem kell kotyvasztani. Amúgy az hogy erősebb az immunrendszere...hát. Van tápszeres bababarátunk. Töredékannyit beteg, mint az enyém. xD Szóval számomra ez az elmélet megdőlt.

Én a gyerekeimet több mint egy évig szoptattam, de egészségügyi okokból abba kellett hagynom és még akkor is szükség volt tejapasztó gyógyszerre, mert annyi volt. Az elsőnél szorongtam, halálfélelmem volt, nem mertem elaludni, akkor csökkentette az orvos az adagot, de a másodiknál már 1 nap 1 tabletta volt. Emlékezett az orvos a problémámra, de sajnos nem tudott mit tenni. Ezt azért írom, mert bár szoptatópárti vagyok mindenki joga mit szeretne, de tudnod kell, hogy lehetnek a gyógyszernek is mellékhatásai. Ezt is vedd figyelembe.

Gondolom a papa nagyon szereti azt ahogy most kinéz a cici,és nem akar majd rákölteni egy millát.Hogy olyan legyen majd mint előtte.

Bár én majdnem 3 hónapig szoptattam (tudom,itt mindenki alsóhangon 3 évig szoptatott csak mert húdeügyesek és húdekitartóak voltak nekem meg szemét módon elapadt a tejem,hát hogy képzeltem..),de nem tudom megvetni azt,aki nem akar szoptatni. Én mindennél jobban akartam,de ahogy ott a kórházban annyi stressz rakódott rám a trampli nővérek miatt,hogy egyszerűen ha megfeszültem volna,se sikerül 3 hónapnál tovább,még az is kész kínlódás volt. Az ilyen magukat anyának nevező véglények tettek tönkre mindent,mert az ilyenek szólogattak be nekem szoptatás alatt is,mert mi az,hogy sírni merészelek,holott fájt is,a kicsit ordított is rajta,meg tej is alig volt. Riogatni próbáltak olyan szarságokkal,hogy a tápszeres babák ronda vízfejűek lesznek,na nekem ott tették be a kiskaput és ott lett világos,hogy számukra csak az számít,hogy övék legyen az utolsó szó,mert ha annyira a babáért remegnének,akkor nem beszélnének róla ilyen utolsó alpári módon.