Jól gondolom, hogy még nagyon nem érett a szobatisztaságra, ugye?

Kislányom 2 éves múlt (25 hónapos egész pontosan).

Megmutattam már neki a bilit, elmondtam, hogy mi az, mire jó. Van a vécéhez is szűkítő, mert pár hónapja mindenáron rá akart ülni (csak utánzásból persze). Tudja, mik ezek, mire jók, ha megkérdezem, mit kell csinálni a bilibe, mondja, hogy pisilni, kakilni, érti, hogyan kellene, tudna szólni is, folyékonyan beszél. De nem akarja.

A kakát jelzi, amikor már jön, leguggol, mondja, hogy kakál, és utána is jön oda, és kéri, hogy cseréljük ki a pelenkát. A pisinél viszont semmi, mintha észre sem venné, bár az utóbbi napokban van olyan néha, hogy egyszercsak megszólal, hogy "odapisiltem sajnos az ágyra". Gondolom ilyenkor pisil, de pelusba, szóval nincs látszata. Az udvaron hagyom pucéran szaladgálni, van kint is egy bilije, de nem érdekli, pisil ott, ahol van. Eddig kifejezetten tiltakozott a ráülés ellen, most már ráül magától, de nem csinál semmit, esetleg imitálja a kakilást.

Az egyetlen jele annak, hogy talán kezd mutatni némi hajlandóságot az, hogy pár napja próbálja levenni a pelust, és mondogatja, hogy nem kell pelenka. Ilyenkor elmondom neki, hogy akkor lehet pelus nélkül, ha szépen szól, amikor pisilni-kakilni kell, és a bilibe csinálja. De ennyi, itt annyiban is hagyja.

Szóval jól gondolom, hogy nála az még messze van, és fölösleges napi szinten állandóan piszkálni vele, ugye? Elsősorban anyám, meg egyéb idősebb nőrokon rágják a fülem, hogy szoktassam már bilire azt a gyereket, 2 éves, itt van az ideje, a nyáron el kellene hagyni a pelust. Mikor mondom, hogy 3 éves korig ráér, legyintenek, azért ilyen kevés manapság a szobatiszta 3 éves, mert a szülők lusták tanítani, és azt mondják, hogy ráér... Ez nyilván baromság, én is tudom. Én úgy látom, hogy közelében nincs még a szobatisztaságnak, és a nyaggatás többet ártana, mint használ. Szerintetek?