Itthon miért pisil be gyakran, ha elmegyünk valahová, akkor pedig gyönyörűen tartogatja?
25 hónapos a kisfiam. Kb. 2 hete nem hajlandó pelust felvenni, de wc-re sem igazán akar menni. Ha itthon vagyunk, elég sűrűn van baleset, szinte sosem szól, szinte közepharcot kell vívnom Vele, hogy a wc-re üljön. Viszont ha házon kívül vagyunk, sosincs baleset, vagy szól, ha menni kell, vagy azonnal jön velem wc-re, ha úgy érzem, itt az idő. Beszél már, szól, ha pisi/kaki készülődik, de itthon mintha direkt nem akarná.
Mi lehet az oka?
válasza:
válasza: válasza:Szem előtt van a bilije, használta is egy ideig, de Ő maga kéretőzött a wc-re, azóta tojik magasról a bilire:-)
Igen, inkább az lehet, hogy itthin nagy a nyomás rajta. Tegnap direkt nem szólongattam, kíváncsi voltam, hogy szól-e magától, de nem tette, háromszor is bepisilt. Ma viszont szólt a nagydolog előtt, el is ment a wc-re, pisilni is hajlandó ma a wc-be... szval elég rapszódikus.
válasza:Köszönöm 6-os!
Annyira szégyellem magam, mert most, hogy ilyen gyakran bepisil itthon, néha kimutatom a csalódottságomat, hiába tudom, hogy nem kellene, nem akarom ezzel bántani, csak kijön belőlem, hogy megkérdezem, kell-e pisilnie, persze 'nem' a válasz, a következő pillanatban pwdig már csorgat is. Picit túlzásnak érzem azt, hogy tegnap 'körbepisilte' a szőnyeget a szobájában, tudom, hogy nem direkt, de akkor is! Mást se csináltam tegnap, mint a pisijét takarítottam, hogy a hugi ne guruljon bele.
Egyébként mindig nagyon megdícsérem, ha sikerül a wc-be produkálni.
válasza:Azért nem kell magad ostorozni emiatt! Teljesen természetes emberi reakció, hogy nem örülsz, sőt, hetek után már tele vele a bugyrod. Esetleg a takarításba is bevonhatod, akár hatékony, akár nem, egy kis szivaccsal, vízzel, hogy lássa, hogy ez bizony munka, és nem épp vidám dolog. Ez is az élet része, ahogy elmesélheted azt is, hogy nem nagyon szereted ezt csinálni, és a huginak is kellemetlen. Csak ne kiabálj és ne szidd, de azért örülni nem kell a rendetlenségnek. Fontos, hogy hazudni ne hazudj neki, akkor sem, ha negatív a véleményed. Csak lehet finoman mondani, és nem kiabálva.
(Hú, de okos tudok lenni, ha nem rólunk van szó... bocsi, de én is tudom édesanyaként, hogy más látni a reális megoldást, és más végrehajtani. Hányszor, de hányszor szakadt már el a cérnám, amikor nem úgy viselkedtem, ahogy előre elterveztem, vagy ahogy jónak gondoltam. Azt hiszem, nem csak a gyerekeknek, de magunknak is meg kell tudni bocsátani a hibákat. Sosem voltam még senki anyukája, most tanulok bele, ezt szoktam mondani neki, és persze, bocsánatot kérek, ha nem megfelelően viselkedtem. Szerintem ez a része is fontos a szülővé válásnak.)
Mennyire igaz, amit írtál...és milyen szépen megfogalmaztad! Ez betalált, könnyes szemmel olvastam a soraidat. Annyira húzós napokon vagyunk túl, tombol a dackorszak, ráadásul ez a szobatisztaság-mizéria! Húúú, hányszor fekszem éjjelente álmatlanul, hogy nem így kellett volna, majd legközelebb, de bocsánatot nem felejtek el kérni Tőle!
Köszi a bátorítást!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!