A "ha olyan kedvem van" jellegű szobatisztaság az vajon már szobatisztaság?

Lányomnak (2,5 éves) néha bekattan valami, és csak úgy egy szó nélkül leveszi a nadrágját+pelust, tök magától előveszi a bilit és használja, pisire és kakira is. Majd ezt követően nem kéri vissza a pelust, és olyankor abszolút balesetmentes a napunk (amíg vissza nem kerül rá, mondjuk a délutáni alváshoz). Ha netalán pucér popóval ül is a kanapén, simán lemászik és "pisilni kell" felkiáltással tök önállóan használja a bilit, nem kell emlékeztetni.

De sokszor nincs kedve ehhez, olyankor nem akarja levenni a pelenkát, nem akarja a bilit még csak látni se, vagy ha már egy korábbi meztelenkedős időszakot megunt, netalán nyűgös/fáradt valamiért, akkor nem erőlteti meg magát, pisil ahol van, még akkor is, ha előtte fél perccel kérdeztem rá, hogy kell-e, és letagadta. Pedig a fentiekből kiindulva szerintem igenis tudja, hogy kell, csak nincs kedve ezzel szórakozni.

Nem akarom egyáltalán erőltetni a dolgot, de januárban visszamegy a bölcsibe, jó lenne, ha velük meg tudnám beszélni, hogy mi legyen, hogy csinálják ők is, én is, mi lenne a legjobb hozzáállás. Vagy vegyem el tőle teljesen a pelenkát, aztán innen 2 hét alatt simán jók leszünk így? Kicsit bizonytalan vagyok, mert eddig is abszolút magától jutott el (jó, nyilván a bölcsiben bátorítják, de ez fél évvel ezelőtt is így volt, aztán akkor még hallani sem akart erről, pedig nyáron próbálkoztam), de nem szeretném visszafogni sem a fejlődését.